DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyenként élesedõ polémiát tovább élezni nem kívánom, hanem szeretném egy javaslattal átvágni a gordiusi csomót valami kompromiszszum-kereséssel. Nem kívánom élezni azért, mert én magam mindig a kompromisszumok keresésének embere vagyok, és eddigi pályafutásom során ebben nem csalatkoztam, másrészt pedig szükségesnek tartom gyakorlati módon lehetõleg röviden lezárni és ma döntéssel lezárni ezt a törvényjavaslatot, hiszen ehhez nagyobb érdekek fûzõdnek, semhogy itt egymást vitában legyõzzük. Ehhez az az érdek fûzõdik, hogy feltétlenül ki tudják fizetni minél hamarabb az arra nagyon rászorultaknak ezt a pénzt. Két javaslat fekszik tehát gyakorlatilag elõttünk, mint arra már bizottsági elnökünk is utalt. Az egyik a bizottság által beterjesztett törvénymódosító javaslat, amelyet a népjóléti kormányzat is támogat, és el tudom fogadni; a másik pedig az a törvényjavaslat, amelyet Csehák Judit és Kovács Pál képviselõtársunk a Szocialista Párt részérõl benyújtott. Mindkettõ mögött becslések állnak tulajdonképpen, tehát olyan pénzek, amelyek nem állnak a kezünkben rendelkezésünkre. Az egyik mögött egy pesszimisztikusabban realista, a másik mögött egy optimisztikusabban realista becslés áll. Hogy kinek van igaza, ezt most eldönteni semmiképpen nem tudjuk. Az igazság az idõk méhében fejlõdik, és két hónap múlva világra jön. Nagyon rossz lenne azért tovább élezni most ezt a vitát, mert egyrészt úgy néz ki - úgy nézne ki különösen a kívülálló szemlélõ számára, ismétlem: elsõsorban a kívülálló szemlélõ számára -, mintha a patkónak ennek a felében ülõk nem lennének érdekeltek abban, hogy a lehetõ legtöbbet fizessük ki az arra nagyon rászorultaknak, és ez nagyon hiba lenne! Nagyon hiba lenne, ha mi lélektanilag egy olyan pozícióba manõvereznénk magunkat, hogy úgy nézzen ki, mintha mi ebben lennénk érdekeltek. Errõl nincsen szó. Én õszintén kívánom, elsõsorban az érintett és az érdekelt milliók érdekében, hogy Csehák Juditnak, Kovács Pálnak és Békesi Lászlónak legyen igaza, és nem fogom úgy megélni, hogy ez presztizsveszteség a számunkra, hiszen van rá reális esély, ha minden jól megy! Ezért azt javaslom, fogadjuk el és fogadják el most õk is azt, hogy a bizottság által megfogalmazott és a népjóléti kormányzat által támogatott összeget fizessük most ki, és amennyiben a számításaik, mármint hogy a szocialista párti számítások válnak valóra, akkor miután a törvényben bennünket kötelezõ tartalékokat biztosítottuk és megképeztük, akkor a szufficitet, a fölötte levõ összeget januárban vagy február elején - üljünk le és -, ismét osszuk el, hiszen ezt erre kell, hogy szánjuk. Kérem, hogy ha ez elfogadható, akkor a továbbiakban beszéljünk errõl. Köszönöm. (Taps.)