FRAJNA IMRE (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Egész szép vita bontakozott ki a módosító indítványom sorsa fölött. Azt a javaslatot, hogy bizottsági vélemény miatt ne kelljen összehívni a bizottságokat, a Házszabály nem teszi lehetõvé. Nincs is rá szükség, mert a Pénzügyminisztériummal történt elõzetes konzultációim alapján az adómentességet a Pénzügyminisztérium és a Kormány saját hatáskörben biztosítani tudja ezekre. Úgy érzem, a nyugdíjak kifizetésének idõpontja megérdemli azt, hogy eltekintsünk attól, hogy a törvényben rögzítsük ezt, tehát visszavonom a módosító indítványomat. Ezután a beszédemet mondanám el. Az idõ sürgetõ voltára való tekintettel, kizárólag a törvényjavaslat szempontjából lényegesnek tekinthetõ kérdésekrõl szeretnék szólni. Így nem fogok arról beszélni, hogy mikor jelentette be ezt az intézkedést a Kormány, miért akkor jelentette be, volt-e egyáltalán joga ehhez. Hasonlóan filozofikusnak tûnik az a kérdés is, hogy az a Kormány, amelyik úton-útfélen a szociális piacgazdaság ilyen megteremtését hirdeti, vajon hogyan terjeszthetett be egy ilyen fokú szociális érzéketlenségrõl tanúskodó törvényjavaslatot. A kérdés filozófiai oldalával nem akarok foglalkozni, van viszont néhány gyakorlati következménye. Alapvetõen hibásnak tartjuk az árszínvonal emelkedéséhez kapcsolt indexálásra való hivatkozást. A törvényjavaslat általános része arra a szakaszra hivatkozva kér döntést, amit késõbb a 6. §-ban töröl. A hivatkozott szakaszt, miszerint a (3) bekezdésben említett összegeket a fogyasztói árszínvonal tényleges emelkedéséhez igazodóan az 1990. évben az Országgyûlés döntése alapján meg kell növelni, éppen e törvényjavaslat kívánja, mint teljesíthetetlen elõírást, hatályon kívül helyezni. E törvényjavaslat tárgya igen helytelenül nem a nyugdíjak revalorizálása, hanem egyszeri támogatási segély. Ha pedig segély, akkor érvényesülnie kell a rászorultsági elvnek. Miután egyértelmû, hogy a mai helyzetben az infláció ellentételezésére semmiféle helyzetben bármiféle indexálásra nincs lehetõség, ezért egyértelmûvé kell tenni, hogy a meglévõ források szociális jelleggel kerülnek felhasználásra. Ez esetben viszont még a látszatát is el kell kerülni az egyenlõsdinek. Vállalja fel a Kormány, hogy a szûkös források miatt csak a legrászorultabbakat támogatja. Ennek megfelelõen a nyugdíjasok közel egészét kitevõ, 13800 forint alá esõ része - kb. a nyugdíjasok 98 át jelenti. Javasoljuk, hogy csak a hivatalos átlagbér alatti nyugdíjasokat támogassuk. Semmilyen indokát nem látjuk annak, hogy szociális intézkedésként olyan embereket támogassunk, akik jövedelme az aktív dolgozók átlagbére fölött van. Javasoljuk, hogy az így felszabadult forrást a hivatalos létminimumot elérõ vagy az alatti nyugdíjjal rendelkezõk között ossza fel a társadalombiztosítás, ahogyan azt a szociális bizottság javasolja. Másrészt ezt az összeget, mivel ez az intézkedés a nyugdíjak szociális szempontú emelése, nem revalorizációként, hanem szociális támogatásként kellett volna feltüntetni a törvényben. Ezt célozta volna az én módosító javaslatom. A tervezett intézkedéssel kapcsolatban szót kell ejtenem néhány aggályomról is. A javaslat a nyugdíjasoknak juttatandó 6,6 és a gyógyító-megelõzõ szolgáltatásokra fordítható 1,7 milliárd forintos többletpénzekkel a társadalombiztosítást deficitessé teszi a törvény szerint. A bemutatott összeg 1,8 milliárd forint. A törvény 5. § (1) bekezdésének figyelembevételével együtt ez azt jelenti, hogy a mostani intézkedéseknek a költségvetési egyensúlyt rontó hatása 6,1 milliárd forint. Az idézett bekezdés lényege ugyanis az, hogy az állami garanciavállalás életbe lép, eltüntetve a társadalombiztosítás deficitjét, sõt 1,2többletet is biztosít a kiadások százalékában. A jelenlegi inflációs ráta mellett a kényszerhelyzetet átérezve sem kerülhetõ meg azonban az a kérdés, hogy belefér-e ez az összeg az évi költségvetési deficit nagyon szûkre szabott, ám minden körülmények között betartandó mértékébe. A költségvetés helyzete kapcsán a Kormány tagjai részérõl érezhetõ konfabuláció - elnézést az idegen szóért - súlyossá teszi az aggályainkat. Természetesen a TB tájékoztatásul bemutatott 1,8 milliárdos deficitje már az év végéig valószínûleg kedvezõ folyamatok figyelembevételével számítódott. Amennyiben azonban az elõttünk fekvõ törvényjavaslat 6,6 milliárdos társadalombiztosítási deficitje valósul meg, akkor a költségvetés terhe a korábban említett 6,1 milliárd helyett 10,6 milliárd forint lesz. A nyilvánosságra hozott, nagyon jelentõs TB-kintlevõségek miatt ez a kedvezõtlenebb eset bekövetkezése sem zárható ki. Nagyon szeretnénk, ha a Kormány e kérdésben eloszlatná a kételyeinket, és nem egy újabb drasztikus benzináremelés figyelmeztetne minket a költségvetés hiányára. A törvényjavaslat rámutat a társadalombiztosítás önállóságának hiányára is, amikor természetes, hogy a Kormány önállóan vállal, vállalhat kötelezettségeket az alap terhére. Mielõbb kívánatos egy olyan megoldás keresése, amikor a Kormány hasonló elképzeléseit is elõre kell, hogy egyeztesse. Így minden bizonnyal megfontoltabban járna el a régi világ szóhasználata szerint az ún. közérzetjavító intézkedésekkel is. Még az esetleges választások elõtt is. A frakció a benyújtott módosító javaslatok közül a szociális bizottságét támogatja. Az a véleményünk, ha igaz a szocialista frakció becslése, és a TB- alapnak az itt feltüntetettnél nagyobb bevételi többlete lesz, akkor azt a nyugdíjak emelésére kell fordítani, nem ennek az ad hoc intézkedésnek a kibõvítésére. A nyugdíjemelés ugyanis némileg tartósabb védelmet nyújt a nyugdíjasoknak, mint az egyszeri segély. Bár, ha a Kormány jelenlegi következetes antiinflációs politikáját folytatja, ennek a védelemnek a mértékét illetõen nem lehetnek illúzióink. Ennek érzékeltetésére csupán egy hadijelentést szeretnék idézni: a Kormány által az infláció fõ tûzfészkei ellen indított koncentrált támadást az infláció visszaverte, és ellentámadásba lendült. Köszönöm figyelmüket. (Taps balról és középrõl.)