DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Elég nehéz helyzetben vagyok, hiszen két nehéz ellenféllel állok szemben akkor, amikor a társadalombiztosítás pozícióit kívánom védeni, noha támogatom a Kis Gyula és a népjóléti bizottság által elõterjesztett differenciált nyugdíjemelést, illetõleg nyugdíjkiegészítést. Szeretnék visszautalni Csehák képviselõtársam tegnapi felszólalására, mely a TB-alap 1990. évi költségvetésérõl szóló 1989. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvénytervezethez nyújtott be módosító javaslatot, melynek lényege - mint hallottuk most Békesi úrtól - a TB bevételeit a munkabér-kiáramlás 27 százalékos növekedése miatt kétszeresére becsüli, az eredeti javaslathoz képest mintegy 17 milliárdra. Ez, képviselõtársaim, nem lehet igaz, már csak azért sem, mert a bérkiáramlás növekedését a TB-járulék növekedése nem követte az ismert okok miatt: l. A bértömeg-kiáramlás nem azonos a bérszínvonal-növeléssel. 2. A vállalatok a TB-járulék tartozásukat, a 18 vagy 19 milliárdot nem fizették be, és nyilván tovább növekszik ez az összeg, jóllehet a társadalombiztosítási fõigazgató bejelentette korábban, hogy amennyiben ezek a vállalatok ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, nyilvánosságra hozza ezek névsorát. Ezért a Csehák Judit által beterjesztett módosító javaslatot demagógiának tartom, amely alkalmas arra, hogy a nyugdíjas rétegekben további elégedetlenséget keltsen. Ha emlékezetem nem csal - ha igen, kérem figyelmeztessenek képviselõtársaim -, a Németh-kormány egészségügyi tárcáját Csehák képviselõtársam vezette, és módjában lett volna a nyugdíjak valorizálását jelentõsen megkezdeni, hiszen az õ tudomásával és beleegyezésével zsebelte ki a volt pénzügyi kormányzat a társadalombiztosítást a lakásalap-kötvénnyel, mely 13,5 milliárd forint, a forráscsere kapcsán, a társadalombiztosítástól felvett kölcsönnel, mely 18 milliárd forint. Ezek visszafizetésének pontos ütemét és kamatterheit nem határozta meg. Sajnos, igaza volt tegnap az általam igen tisztelt Horn Gyula képviselõtársamnak, tényleg be kellene fejeznünk a "Vasárnapi merengéseink a múltról" címû mûfajt, ha már nem éltünk eddig a tetemrehívás mûfajával az elmúlt rezsim felelõtlen vezetõivel szemben. Engedjék meg, hogy még kitérjek az általános vita keretében az egészségügyi mûködés forrásainak egyes kérdéseire. Az egészségügy mûködésére - az ismert forráscsere kapcsán - 1990-re a társadalombiztosítás biztosította - sajnos a korábbi gyakorlat szerinti felosztás alapján - a költségeket, 66 milliárd forintot. Ez a felosztás a korábbi gyakorlat, a hiány és a pazarlás elveire épült. Sajnálatos módon az összeg idõarányos része a III-IV. negyedévre nem maradt meg, éppúgy a költségvetésbõl származó fenntartási költségek idõarányos része sem a kórházak kb. 70 százalékánál, a társadalombiztosítástól szerzett információk és a saját tapasztalataim szerint is. A kórházak igazgatói ez évben indokolatlan, fedezet nélküli nagy mûszer-beszerzéseket, külföldi utazásokat valósítottak meg azzal a tudattal, hogy a társadalombiztosítás úgy is kiegészíti a kórházak költségvetését, és különben is addigra, a IV. negyedévre várhatóan már nem az õ gondjuk lesz a hiány kezelése. Ebbõl következõen a felelõtlen kórházigazgatók rablógazdálkodása, garázdálkodása teszi szükségessé a fogyasztói áremelkedések mellett az 1,7 milliárdos - vagy ki tudja, mennyi -, költségkiegészítést, amely tovább rontja a társadalombiztosítás pénzügyi kondícióit. Itt kérdezem meg a népjóléti miniszter urat, miután az 1,7 milliárdban benne foglaltatik egyfajta, az egészségügyi dolgozóknak szánt béremelés is, mikorra tervezi a miniszter úr az egészségügyi dolgozók béremelésének harmadik lépcsõjét megvalósítani, amely a kórházak mûszaki ellátási dolgozóit érinti. A késlekedés a kórházak mûszaki ellátásának zavarát tovább fokozhatja, s mely késedelem netán a polgári elégedetlenség megvalósításához is vezethet. Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps jobbról.)