DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni. Nevezetesen: képviselõtársaim, Csehák Judit és Kovács Pál módosító indítványának esetleges elfogadása esetén megteremthetõk-e az erõforrások a magasabb nyugdíjkiegészítéshez, vagy pedig ez a program irreális, és az egyébként is kritikus helyzetben lévõ költségvetésre hárítana indokolatlanul nagy kockázatokat. Nem a Beszélõ egyébként nagyon megtisztelõ bizalmát szeretném tehát igazolni, annál is inkább, mert olyan információk birtokosának tételez fel, amellyel egyetlenegy ex-pénzügyminiszter sem rendelkezik; másrészt olyan ismereteket is feltételez, amelyek sajnos nem léteznek. Bár léteznének! Elõre is elnézést szeretnék kérni, hogy ha a parlamenti hozzászólásomban szokatlanul talán több számmal szeretném Önöket terhelni. Szolgáljon mentségemül, hogy egyrészt szeretnék nagyon konkrét, másrészt nagyon hiteles lenni, és úgy vélem, hogy az ügy, amelynek végsõ döntésétõl függõen többet vagy kevesebbet kaphatnak nehéz helyzetben lévõ nyugdíjasaink, megéri, hogy ha egy kicsit alaposan szemrevételezzük: valójában milyen erõforrások felett dönthet a Parlament. Négy témakörrõl szeretnék ennek kapcsán szólni. Az egyik, hogy vajon eléggé megalapozottak-e azok a számítások, amelyekre a Kormány javaslata, illetve most már a Kormány által is támogatott szociális és egészségügyi bizottság módosító javaslata irányul. Egyetértek miniszter úr expozéjának azon gondolatával, hogy az elõzetes szakértõi becslések túlzottan óvatosak. Én egy kicsit keményebben minõsíteném, irreálisan alacsonyak voltak. Ezek a becslések egyrészt a KSH adatszolgáltatására támaszkodnak. Arra az adatszolgáltatásra, amely erre a célra tökéletesen alkalmatlan. Alkalmatlan, hiszen kizárólag az úgynevezett szocialista szektor adatszolgáltatóit figyeli meg, azt is egy meglehetõsen kétes és nem eléggé megalapozott reprezentációra építve. Különösen alkalmatlan tehát a bérkiáramlás mérésére, sõt, a bérkiáramlás dinamikájának mérésére, hiszen köztudott, hogy a gazdaság egyéb szektoraiban ez a növekedés lényegesen gyorsabb, mint az úgynevezett nagyvállalati, illetve szövetkezeti körben. Azt gondolom, a másik hiba, amely a becslések megalapozásául szolgál, az az egyszerû matematikai összefüggés, hogy az elsõ 8 hónap tényleges befizetéseinek számtani átlagát extrapolálják a 12 hónapra. Az elmúlt évek is egyértelmûen azt bizonyítják, hogy az év utolsó 4 hónapjában egyrészt a befizetési készség növekszik, másrészt a bérkiáramlás nem csökken, hanem az év utolsó negyedévében növekedik. Mire lehet építeni? Azt gondolom, egyedül, egyetlen hiteles információ létezik, ez a Magyar Nemzeti Bank október 12-én kiadott elsõ 9 havi pénzforgalmi adatairól szóló jelentés. Ennek alapján az elsõ 9 hónapban - tehát szeptember végéig - Magyarországon a nettó keresettömeg növekedése 26 os volt. Igaz, hogy ezek az adatok sem a bruttó keresettömegre, tehát a járulékalapra vonatkoznak, azt azonban nem kell, azt gondolom, külön bizonyítani, hogy ez a bruttó keresettömeg csak nagyobb lehet a nettó keresettömeg 260s növekedésénél, s nagyon szerényen - hiszen az adóelõlegeket is fizetni kell -, számolva is ez egy 28-30közötti bruttó keresettömeg-növekedést jelent, megvalósult keresettömeg-növekedést az elsõ 9 hónapban! Semmiféle esélye és veszélye sincs annak, hogy az év negyedik negyedében ez a kiáramlás csökkenjen. Még akkor sem, ha kétségtelen, hogy csökken a foglalkoztatottak száma, hogy nõ a munkanélküliség a hazában. Rendkívüli megrázkódtatásnak kellene ahhoz bekövetkezni, milliós munkanélküliségnek a hátralévõ két hónapban ahhoz, hogy érdemben ez a bértömeg-növekedés csökkenjen! Miután a társadalombiztosítás költségvetését 17yi bruttó bértömeg- növekedésre építette, könynyû kiszámítani, hogy a valódi bértömeg-növekedés és a tervezett között legalább 11yi növekedés húzódik meg. Említette Kis Gyula képviselõtársunk, hogy 1yi bruttó bérnövekedésnek 3,5 milliárd forintnyi a társadalombiztosítási tartalma. Az is igaz, hogy a társadalombiztosítási kötelezettségeknek a realizálása átlagban 10kal kevesebb, mint a tényleges befizetési kötelezettség. Erre kezünkben vannak a tavalyi pontos információk éppen a társadalombiztosítás 1989. évi zárszámadásáról, amely világosan bizonyítja, hogy tavaly 90s bérnövekedésre 27 milliárd forintnyi többletbevétele realizálódott a TB-nek. Tehát lényegében minden 1yi plusz bérre 3 milliárd forint a többlet! Ha tehát a befizetési fegyelmezetlenséget is figyelembe veszem, nagy biztonsággal állítható, hogy a 110s bértöbbletre körülbelül 33-34 milliárd forintnyi többletbevétel realizálása várható. Igaz, ezt jó néhány üggyel korrigálni kell, aminek a pontos számait nem ismerjük, hiszen ebben a többletbérben, többletkeresetben lehetnek olyan elemek - sõt, vannak is olyan elemek -, amelyek nem biztosítási alapúak. Ilyen az osztalék, a megbízási díj, és sajnos tudjuk, hogy a magánvállalkozások körében egyre inkább terjed a biztosítási kötelezettség elmulasztása és a közvetlen bérkiáramlás is. Ha nagyon óvatosak vagyunk tehát, és azt mondjuk, hogy ennek a megvalósult bértöbbletnek a nyugdíjjárulék-vonzata csak 50ban - felét tételezem fel tehát -, realizálódik az év végéig, ez körülbelül 17 milliárd forint. És ebben, tisztelt Ház, a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve, a konkrét, idén megvalósult bérkiáramlást figyelembe véve semmiféle rizikó nincs! Még két gondolatot ehhez, tisztelt Ház! Az egyiket szomorúan teszem szóvá, hiszen nem elõször kell szóvá tenni. Legutóbb a júliusi költségvetési vitában is sajnos meg kellett említeni. Nem csökkent az elmúlt idõszakban, hanem tovább nõtt és pillanatnyilag már közel 19 milliárd forint az a hátralék, amellyel a társadalombiztosítás számol. Sajnos, a Kormány egyébként nagyon bölcs intézkedésének hatásai még nem érvényesülnek, és ami igazán szomorú, a társadalombiztosítás változatlanul egyetlen konkrét lépést sem tett, nem kezdte meg a felszámolási eljárást azokkal a nemfizetõkkel szemben, akik ezt a 19 milliárdos hátralékot fölhalmozták. Megdöbbentõ az a reakció, amelyet a költségvetési bizottság ülésén a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság helyettes vezetõje erre elmondott, kijelentvén: addig nem is kezdik meg ezeknek az akcióknak az indítását, ameddig nem gondoskodik jogi alapokon a Kormány, illetve a Parlament arról, hogy a felszámolási eljárás keretében a vagyonból való kielégítés sorrendje megváltozzék, és a társadalombiztosítási tartozások az állami tartozásokkal azonos szinten, elsõ helyen kerüljenek kielégítésre. Nem fogadható el az érv, hiszen nyilvánvaló - az Adóhivatal gyakorlata bizonyítja -, hogy a megkezdett, kezdeményezett felszámolási eljárások elenyészõ mértékben vezetnek tényleges felszámoláshoz, 90ban viszont a befizetések történnek meg! A TB-nek élnie kellene ezzel a lehetõséggel! S végül, de nem utolsósorban õszintén sajnálom, hogy a racionális sorrend ezúttal sem érvényesül a Parlament menetrendjében, hiszen úgy tárgyalunk az 1990-es költségvetés módosításáról, hogy az 1989. évi TB-zárszámadást nem hagytuk jóvá, holott ebben a TB-zárszámadásban több mint 9 milliárd forint likviditási tartalékról javasol a Parlament számára a Kormány intézkedést. Egyetértek azzal, hogy kell likviditási tartalék. De talán nem tévedés megkockáztatni, hogy az év utolsó negyedében, utolsó hónapjaiban, amikor ugrásszerûen nõ a befizetés, valódi tartalma ennek a likviditási tartaléknak nincs. Tehát, ha nagyon nagy baj van, ennek egy része is igénybe vehetõ a fedezet biztosítására. Mindezt, tisztelt Ház, azért mondtam ilyen hosszan és részletesen, hogy érzékeljék, alapvetõ szakmai problémákról, szakmai vitákról van szó, nem megalapozatlan, indokolatlan, illúziókeltõ feltételezésekrõl. Hogy mennyire így van, szeretném biztosítani Önöket: ha reális veszélye lenne annak, hogy akár azt az 1,8 milliárdos, elõterjesztésben jelzett költségvetésrontó hatást valóban komoly veszélyként kellene értékelni, én magam nem javasolnám a Parlamentnek, hogy a nagyon nehéz helyzetben lévõ költségvetést még plusz 1,8 milliárd forinttal terhelje. Mindent összevetve tehát: meggyõzõdésem, tisztelt Ház, van lehetõség arra, hogy a nagyobb javaslatot fogadja el a Ház, és ebben az esetben többet tudunk a nyugdíjasokon segíteni. Még egy ellenérv merülhet föl, és ez nem jogtalan. Nevezetesen, hogy az inflációs jövedelmek fogyasztási célú rábocsátása - és 17 milliárd nem kevés pénz - az utolsó hónapban a gazdaságra, tovább erõsíti, éppen a vásárlóerõ növelésével, az inflációs folyamatokat. Igaz, de ne feledjék el, hogy a társadalombiztosítás növekvõ bevételei nem jelentenek mást, mint éppen az inflációs extrajövedelmekbõl való részesedést! Ez mindenféleképp a fogyasztási piacon fog megjelenni, újabb inflációs hatása már nincs, hiszen itt kiáramlott, egyébként inflációs bérek társadalombiztosítási tartalmáról van szó. Mindent összevetve: szeretném a módosító indítványt megerõsíteni, az Önök figyelmébe ajánlani, és mérlegelésükkor kérni, ne szalassza el a Ház ezt a kedvezõ lehetõségét. (Taps.)