HORN GYULA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A Szocialista Párt frakciója úgy ítéli meg, hogy a benzinügy kirobbanása óta bizonyos mértékig új helyzet van az országban. És ennek lényege, tanulsága, hogy nem lehet az eddigi módon, az eddigi stílusban politizálni és kormányozni. Meggyõzõdésünk szerint a rohamosan mélyülõ válság mind több politikai feszültséggel jár együtt, és összefogásra van szükség mindannyiunk részérõl annak érdekében, hogy a további drámai fejleményeket megakadályozzuk. A miniszterelnök úrnak tegnapi nyilatkozatában igaza van, amikor úgy fogalmazott, hogy ennek az ügynek csak vesztesei vannak, gyõztesei nincsenek. Mindjárt hozzá szeretném tenni: az országot ért háromnapos bénultság okozta károkért nem szabad a taxisokat felelõssé tenni. A károkat sajnos a rossz kormányzati döntés következményei okozták. Mi kezdettõl fogva állást foglaltunk amellett, hogy az áremelés mértéke és módja elfogadhatatlan. Ennek részleteit azóta már az egész ország ismeri. Ugyanakkor meg kell modanom, hogy megítélésünk szerint is a blokád és az ország megbénítása nem jó, nem alkotmányos módszer. Nem szabad gyakorlattá tenni. Azt viszont igen, hogy a Kormány eleget tegyen a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. számú törvény 27. §- ában elõírt kötelezettségének. Vagyis minden olyan kérdésben, amely széles társadalmi rétegeket érint, döntésének meghozatala elõtt köteles kikérni az érintett társadalmi szervezetek és képviseletek véleményét. Sajnos ez sem most, ezt az ügyet megelõzõen, sem korábban, hasonló döntések esetében nem történt meg. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egy válsághelyzetnek kellett kikényszerítenie azt a megegyezést, amelyet tegnap lefolytattak. Itt elhangzott burkoltan, tegnap nyíltabban, hogy az MDF, illetve az MDF egyes képviselõi szerint - a nagy többség tiszteletreméltóan kivétel ez alól - a Szocialista Párt, netán még egy-két más ellenzéki párt támogatta a taxisokat. Mi kezdettõl fogva a kormányzati döntés felfüggesztését igényeltük és azt, hogy az ügy egyeztetés és átfogó rendezés keretében nyerjen megoldást. Javasoltuk azt is, hogy haladéktalanul parlamenti tárgyalások kezdõdjenek. Sajnos ezekre a kezdeményezésekre nem volt reagálás, ugyanakkor elõfordult egyesek részérõl fenyegetõzés. Meggyõzõdésünk szerint elengedhetetlenül fontos, hogy biztosítsuk mindazokat a feltételeket, amelyek az ilyen válság megakadályozását szolgálják. Hozzá szeretném tenni, a Szocialista Párt ezt a helyzetet sem kívánta politikai elõnyök szerzésére kihasználni. Mi nem akartunk és nem akarunk kormányzati válságot, és nem követeltük és nem követeljük a Kormány lemondását. Mi cselekvést és ennek érdekében összefogást akartunk és javasoltunk. Emlékeztetni kívánom a tisztelt Országgyûlést és a szélesebb közvéleményt arra, hogy ez év október 5-én konkrét elemek és hangsúlyok megjelölésével levelet küldtünk a többi parlamenti pártnak azt javasolva, hogy haladéktalanul üljünk össze egy inflációellenes program kidolgozása érdekében. Erre a levelünkre választ csak a Kereszténydemokrata Néppárttól, közvetve az SZDSZ- tõl és a köztársasági elnök úrtól kaptunk. Október 12-én a Szocialista Párt parlamenti frakciója levelet intézett a miniszterelnök úrhoz, valamint az Országgyûlés elnökéhez, amely levelek lényege, hogy válságkezelõ rendszert alakítsunk ki. Megfogalmaztuk, pontosan megjelöltük azt a tizenöt elengedhetetlenül szükséges törvényt, amelyek meghozatala nélkül nem kezelhetõ az 1991. évi rendkívül súlyos helyzet. Hozzá szeretném ehhez tenni azt is, hogy erre a javaslatunkra sem kaptunk választ. Meggyõzõdésünk szerint ahhoz, hogy a parlamenti munka - és hozzáteszem: a kormányzati munka is - elõbbre jusson, elengedhetetlenül szükséges egy folyamatos egyeztetés és szakértõi tevékenység. Mi ehhez felajánljuk a magunk szakértõit, és higgyék el nekem, semmivel sem rosszabbak, mint bármelyik frakció rendelkezésére álló szakértõk. Tehát készek vagyunk ebben közremûködni. Azt is szeretném aláhúzni, hogy a szocialista párti frakciót ezeknek a javaslatoknak a megtételében semmiféle személyi ambíciók nem vezérelték. Ne vegyék közhelynek vagy valami melldöngetésnek, de ha politikai személyi ambiciók vezettek volna bennünket, akkor nem tettünk volna meg mindent a rendszerváltás megalapozása, véghezvitele és annak támogatása érdekében. Feltétlenül szükség van az elmúlt napok tapasztalatai, tanulságai alapján egy érdekegyeztetési rendszer jogszabályos alapjainak a kimunkálására és megalkotására. Meggyõzõdésünk szerint enélkül az általunk, mindannyiunk által elfogadott szociális piacgazdaság - mint cél - elérése nem biztosítható. A piacgazdaság irányában tettünk már lépéseket, de annak szociális érdekében gyakorlatilag semmit. Ez mindannyiunk feladata ahhoz, hogy egyáltalán a piacgazdaság is létrejöhessen. Addig is feltétlenül szükség van - a mi frakciónk álláspontja szerint - arra, hogy a Kormány által beterjesztett javaslatot a parlamenti vita menetében folyamatosan egyeztessük a munkaadók és a munkavállalók képviselõivel. Örülünk annak, hogy a Kormány végül is tegnap engedett és visszakozott az eredeti álláspontjához képest. De meggyõzõdésünk szerint ezzel még alig van bármi is megoldva. Hiszen végül is ezt a megállapodást egy kényszer szülte. Az is tény, hogy ha kisebb mértékben is, de az új árak mindenképpen igen nagy inflációgerjesztõ hatásúak. Tehát ez is mutatja, hogy változatlanul szükség van egy válságkezelési csomagra, válságkezelési programra. És még valamit ehhez. Én helyeslem azt, hogy ezekben a válságos napokban a Kormány képviselõi tárgyalásokat folytattak a nyugati partnerekkel és a nyugati országok budapesti képviselõivel. De ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy a kelet-európai partnereinkkel, szomszédainkkal, a kelet-európai szállítókkal is megpróbáljunk mindent megtenni annak érdekében, hogy enyhítsük a súlyos gondokat. Mindenekelõtt arra van szükség, hogy folytassuk, vagy újólag kezdjük meg az erõfeszítéseket a Szovjetunióval való érdemi tárgyalások érdekében. Enélkül nem csillapíthatók a feszültségek. Befejezésül annyit szeretnék még mondani, hogy az események tanulságai közé tartozik, hogy mindannyiunknak végre abba kell hagynunk, fõképpen a Parlamentnek, a múltban való merengést. Meggyõzõdésem szerint teljesen igaza van annak a bölcs mondásnak, amely szerint nappal gyújt lámpást az, aki folytonosan a múlttal foglalkozik. De még inkább abba kell hagyni azokat a szélsõséges kirohanásokat a sajtóban, a rádióban, vasárnap reggelenként és máskor (zaj) , amelyek a hangulatot szítják és nem csillapítják. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)