Az Országgyûlés ünnepi ülése
1990. október 23-án, kedden
(Az ülés kezdete: 11.03 órakor - Elnök: Szabad György)
ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Köztársaság Országgyûlésének 1990. október 23-i ünnepi ülését megnyitom. Tisztelettel köszöntöm valamennyi képviselõtársamat, a körünkben megjelent Göncz Árpád köztársasági elnököt, Antall József miniszterelnököt, a Kormány tagjait, kedves vendégeinket, sorukban mindenekelõtt 1956 mártírjainak hozzátartozóit, a vendégként megjelent hõseit a forradalomnak és szabadságharcnak, harcoltak légyen fegyverrel, szóval vagy tollal. Köszöntöm a diplomáciai kar megjelent tagjait, és köszöntöm kedves vendégeinket, mindenekelõtt Sager urat, az Európai Parlament Közgyûlésének alelnökét, Landsbergis urat, a Litván Legfelsõ Tanács elnökét és valamennyi kedves vendégünket. (Nagy taps.) Köszöntöm valamennyi meghívott szervezet jelen lévõ tagjait, s köszöntöm azokat is, akiknek itt kellene lenniök érdemeik alapján, de a Parlament befogadóképessége határt szabott ennek a kívánságunknak. S köszöntöm a Magyar Köztársaságban élõ minden honfitársunkat; köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik ülésünket a rádió mellett vagy a képernyõre figyelve. (Az elnök állva folytatja beszédét.) Tisztelt Országgyûlés! 1990 Magyarországa és magyar Országgyûlése tiszteleg 1956 hõsei és emléke elõtt. Kérem, álljanak fel, és énekeljük el a Himnuszt. (Az ülés résztvevõi eléneklik a Himnuszt.) Köszönöm. Tisztelt Országgyûlés! 1956 mérföldkõ Magyarország, sõt a világ történetében. Mérföldkõ a magyar történelemben, de nem határkõ, amelynek felirata azt mondja: eddig; hanem útjelzõ, amelynek felirata azt mondja: elõre! A temetett és temetetlen mártírok nyughelyérõl, akinek füle van, meghallja az üzenetet. Folytassátok, amit mi elkezdtünk! És a szabadon választott magyar Országgyûlés, az általa a köztársasági székbe emelt elnök, a neki felelõs, az Országgyûlésnek felelõs Kormány és a demokratikusan választott önkormányzatok - reményünk szerint - megfelelnek ennek a felszólításnak. Megteremtették Magyarország függetlenségét, kiteljesítik és minden körülmények között megvédik azt. Megteremtették a demokratikus köztársaságot. Megteremtették annak jogegyenlõségen alapuló alkotmányos rendjét. Õrzik és kiteljesítik. Megteremtették a magyarság olyan belsõ egységének a lehetõségét, amire hosszú idõ óta nem volt példa történelmünkben. Megteremtették annak lehetõségét, hogy a határon innen és a határokon túl mindenki büszkén vallhassa magát magyarnak, mert lemossuk a gyalázatot. Megteremtették a feltételeit annak, hogy mindenki egyenlõnek érezhesse magát ebben az országban az Alkotmányunk alapján - és reméljük, leküzdve minden elõítéletet, ami a társadalomban még él származás, nemzetiség, bõrszín vagy vallás alapján -, hogy mindenki, aki honfitársunk, magáénak érezhesse és érezze is ezt a hazát. Megteremtettük és megteremtjük annak lehetõségét, hogy a parancsolt közösségek helyébe önkéntesek jöjjenek létre, hogy a gazdaság parancsolt álrendje helyébe a boldogságra, gazdagságra, jólétre, az önerõ kifejtésére törekvõ emberek gazdasága jöjjön létre. Megteremtettük és megteremtjük annak a feltételeit, hogy mindenki büszke legyen arra, hogy polgára a Magyar Köztársaságnak. Küzdünk minden önhittség ellen, de küzdünk az önbizalomhiány ellen is, mert múltunkból, 1956-ból is folyik jogos öntudatunk és bizalmunk aziránt, hogy ez a nemzedék sem lesz a legjobbaknál alábbvaló. Tisztelt Országgyûlés! 1956 hõsei és mártírjai kivívták azt, hogy érvényes legyen rájuk Vörösmarty mondata: "Megcselekedték, amit megkövetelt a haza." Törekedjünk rá minden erõvel, erkölcsi erõnkkel, politikai szándékunkkal és teljesítményünkkel mindenütt, minden szinten és mindenekelõtt az ország Házában, hogy egyszer életünk - ha kell, energiáink, ha kell - és munkánk árán mi is kiérdemeljük ezeket a szavakat! Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyûlés! Megkérem Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét!