NAGY ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Napjainkban világszerte, így örvendetes módon hazánkban is egyre fontosabb téma, és felértékelõdõben van környezetünk védelme. Errõl a törekvésrõl tanúskodik a nemzeti megújhodás programja is. Sajnos, az említett program nem tesz említést Gemencrõl, mint hazánk egyetlen összefüggõ nagy területû ártéri erdejérõl, sõt meg kell mondanom, hogy nem csak Magyarország és nem csak hazánk, hanem Európa egyetlen ilyen jellegû erdejérõl van szó. Egyébként, hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a Természetvédelmi Világnap 1989-ben az akkori magyar Kormány figyelmét külön felhívta ennek a területnek az értékeire. Gemencet 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították ugyan, de kezelésével a Gemenci Állami Erdõ- és Vadgazdaságot bízták meg, ennek következtében az említett gazdaság tudathasadásos állapotba került, mivel egyrészt mint gazdálkodó szervnek fát, mégpedig nagy mennyiségû fát kellett kitermelnie, másrészt mint természetvédõ hivatalnak ugyanezt a saját tevékenységét meg kellett volna akadályoznia. Nem kell különösebben bizonygatnom, hogy a kétfejû szervezet melyik énje gyõzött. A helyzet súlyosságát csak fokozta egy ma is érvényben lévõ magyar- jugoszláv szerzõdés, amelynek értelmében az itt kivágott fát papírfaként Jugoszláviának adtuk és adjuk el ma is. Mindezek következtében az eredeti állapotnak tekinthetõ területek nagysága rohamosan csökken, de az erdõgazdaság - az elõbbiek értelmében érthetõ okokból - nem képes megvédeni saját magától az erdõt. Ezt a képtelen állapotot az illetékes fõhatóság is felismerte, és a hatósági, illetve a kezelõi jogot egy arra hivatott szervezetnek, mégpedig a Kiskunsági Nemzeti Parknak adta át 1989-ben. Ettõl kezdve a gazdaság vágási és telepítési tervét a Nemzeti Park igazgatóságának kellett mint szakhatóságnak jóváhagyni, illetve véleményezni. Gondolnánk - gondolhatnánk -, hogy most már rendben van a dolog, hiszen egy olyan szerv kezelésébe került az erdõ, melynek elsõdleges szempontja a terület megóvása lesz. Ez a gondolkodás hatalmas naivitást tételez fel mindenki részérõl, és azt, hogy ez milyen naivitást tételez fel, engedtessék meg egyetlen, de nem egyedülálló példán bemutatni. A tájvédelmi körzetben még alapításkor 2200 hektáras területet jelöltek ki mint szigorúan védett körzetet. Ez egy igen értékes terület, amelyet mentesíteni kell mindenfajta gazdasági hasznosítás alól. Az erdõgazdaság 1990-91. évi vágási tervét a Nemzeti Park igazgatósága hagyta jóvá, s a jóváhagyott tervben több, szigorúan védett terület tarvágása is szerepel. Tisztelt Miniszter Úr! Ha önmagában csak ez az egyetlen természetvédelem ellen elkövetett bûncselekmény - mert ezt nem lehet másképpen minõsíteni -, fordult volna elõ, már ez is megkívánná a koncepció teljes felülvizsgálatát, de a tarsolyomban - idõ hiányában nem tudom elõadni -, sokkal több példa is van. Végezetül még egy tényt kívánok megemlíteni. Mára az eredeti területnek, melynek összterülete mintegy 25 ezer hektár, mindösszesen 5a van eredeti állapotban, a többi négyzetes telepítésû, tájidegen fajokkal telepített ipari erdõ. Ezt a tényt nemcsak magyar, hanem az idén nyáron hazánkban járt holland szakbizottság is megállapította. Mindezek értelmében kérdezem tisztelt miniszter urat - négy kérdésem lesz - , hogy 1. a minisztérumnak mi a konkrét terve a gemenci tájvédelmi körzet hathatós megvédésére a további rombolás ellen; 2. milyen anyagi eszközöket kívánnak biztosítani a Kiskunsági Nemzeti Parknak; 3. hogy a tájidegen fafajok betelepítését mikor kívánják leállítani; 4. a jelenleg több szervezet befolyása alatt levõ tájvédelmi körzet mikor kerül egy minden befolyással és szankcionálási lehetõséggel bíró szervezet irányítása alá? Köszönöm. (Taps.)