PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Én is megköszönöm azt a tájékoztatást, amit államtitkár úr számunkra adott. Úgy látom, a Minisztériumban valóban történnek kezdeményezõ lépések az elõttünk álló óriási problémák megoldására. Szeretném azonban két elemre felhívni a figyelmet. A magam részérõl nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy a szovjet indikatív listák hiánya nem vezethetõ vissza a külpolitikánkban rejlõ problémákra. Annál is inkább, mert tudomásom van arról, hogy más volt KGST-országok már rendelkeznek a szovjet indikatív listákkal, sõt ezen belül rendelkeznek a szovjet gépipari igények listájával is. Félek, hogy a két ügy között külpolitikai kapcsolatok kereshetõk. Sajnos az alapszerzõdések a jövõ évi kereskedelem feltételei vonatkozásában nem jöttek létre. Emlékeztetni kívánom a tisztelt Országgyûlést arra, hogy az eredeti megállapodások szerint ez év július 30-ig kellett volna, hogy lérejöjjenek ezek a szerzõdések, a két fél között a megállapodás ebben megvolt. A legnagyobb problémát mindezek mellett az jelenti, hogy 1991 elejéig a magyar gépipari vállalatok, amelyek szovjet exportra dolgoztak, rövid idõn belül nem találhatnak másik exportpiacra, és nem rendelkeznek semmiféle megrendelésekkel. Nem elsõsorban azért, mert nem keresik maguk is a piacot, hanem azért, mert a megállapodások hiányoznak. Ez az óriási probléma, úgy gondolom, a legkeményebb magyar külpolitikai és külgazdasági intézkedéseket igényli. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Országgyûlés támogatásával a Kormány ezeket a lépéseket sürgõsen tegye meg. Ha elmaradna, munka marad el, méghozzá óriási mennyiségben a nemzeti jövedelem hiányával együtt. Tudomásul veszem a tájékoztatást, de nem javaslom, hogy így elfogadjuk. A további munkára való igényt vegyük tudomásul. Köszönöm szépen.