BOGÁR LÁSZLÓ, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pál László képviselõtársam! Elõször is szeretném megköszönni, hogy interpellációja kapcsán lehetõségem nyílik a Magyarországon ma sokakat foglalkoztató kérdésrõl, a magyar-szovjet gazdasági együttmûködés egyes problémáiról szólni. Az interpelláció elsõ kérdése arra vonatkozik, hogy adottak-e a megfelelõ külpolitikai feltételek a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. A válaszadásra rendelkezésre álló idõ rövidsége természetesen nem teszi lehetõvé e probléma részletes elemzését, azt azonban meggyõzõdéssel állíthatom, hogy a különbözõ szinteken zajló gazdasági tárgyalásokon nem érzékelhetõk olyan mozzanatok, amelyek a külpolitikai alapfeltételek hiányára utalnának. A megbeszélések általános légköre a kétségtelenül fennálló feszültségek ellenére alkalmasnak látszik a nézetkülönbségek tisztázására. Mindezek során azt igyekszünk elsõsorban elérni, hogy a szovjet partnerek mihamarabb informáljanak a náluk zajló gazdasági átalakulás pénzügyi rendszerre, marketingtevékenységre, az üzletszerzés általános lehetõségeire ható következményeirõl, s ha szükséges, az ehhez kapcsolódó megállapodások mihamarabb aláírhatók legyenek. A tárgyalások menetérõl egyébként minisztériumunk folyamatosan tájékoztatja a gazdálkodó szervezeteket és a közvéleményt is. Köztudott - sajnos - hogy mindeddig nem sikerült végleges megállapodást kötni az 1991. évi dollárelszámolásra való áttérés konkrét feltételeirõl. Ez azonban elsõsorban a szovjetunióbeli társadalmi-gazdasági problémák és a fokozódó bizonytalanság következménye. Jól tükrözi ezt a helyzetet a képviselõ úr által említett indikatív listák problémája is. Magyar részrõl ezek a listák már júniusban elkészültek és át is adtuk szovjet partnerünknek. Listáinkon egyébként a gépipari termékek komoly, körülbelül 50 százalékos arányt képviselnek. Katusev szovjet külkereskedelmi miniszter közelmúltbeli látogatásakor azonban azt közölte velünk, hogy leghamarabb október végén tudják átnyújtani saját listáikat, és a szovjet igényrõl egyelõre sajnos elõzetes tájékoztatást sem kaptunk. A szovjet gazdaságban zajló változások két fontos következménye a fizetõképes importkereslet jelentõs összeszûkülése és a szükségleti szerkezet igen gyors átrendezõdése. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a Szovjetunió ma és a közeljövõben elsõsorban az elemi létfenntartási cikkek terén jelent keresletet, és a gépipari késztermékek szerepe importjukban igen jelentõsen csökkenõben van. Ez sajnos olyan tény, amely alapvetõen meghatározza a magyar gépipari export lehetõségeit is. Tovább rontja versenyfeltételeinket, hogy nyugati gépgyártó cégek vagy kedvezõbb áron ígért hitelbõl történõ szállításokat ajánlanak a szovjet félnek, vagy ki nem fizetett szállításaikat utólag alakítják át hitellé. Erre a mutatványra a magyar cégek jó darabig aligha lesznek képesek. Mit tehet ebben a helyzetben a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, illetve mit javasolhat a magyar gépipari vállalatok számára követendõ magatartásként? Minisztériumunk alapvetõ feladatának tekinti, hogy megfelelõ kereteket építsen ki a már jelzett problémák súlyos következményeinek legalább az enyhítésére. Ezt a törekvést szolgálják a közvetlen köztársasági, sõt közvetlen területi szintû tárgyalások. Ezek eredményeként az össz-szövetségi kapcsolatok mellett a Szovjetunió több mint 100 régiójával jött létre közvetlen üzleti lehetõséghez rendszeres hozzájutást jelentõ kapcsolat. Ezen belül mintegy 14 szövetségi, 15 autonóm köztársasági, most már 69 megyei és 13 területi közvetlen gazdasági kapcsolat is létrejött. Ezt a célt szolgálják a Moszkván kívül létrejött alkirendeltségek is Kijevben, Tbilisziben, Leningrádban és Ungváron. Nélkülözhetetlennek látjuk azonban, hogy a magyar feldolgozóipari cégek üzletkötõi maguk is megkeressék a konkrét cikk vétele érdekében az érdekelt szovjet felhasználókat, akiknek a vásárlás fontossága miatt érdekük a számunkra megfelelõ árualapok felkutatása, illetve a fizetõeszközök elõteremtése. Ehhez a tevékenységhez piacépítõ szervezeteink minden technikai, információs és szervezeti segítséget megadnak. Az aktívabb piacteremtés mellett azonban vannak hazai feladataink is. Külgazdasági stratégiánk fontos eleme az exportpályázati rendszer szerepének fokozása, az árfolyam biztosította exportérdekeltség, valamint az exporthitelekkel kapcsolatos forintrefinanszírozási kedvezmények további fenntartása, korszerû export biztosítási intézményrendszer kialakítása. Ezek a feltételek a magyar feldolgozóipari vállalatok számára javíthatják a termékszerkezet-váltás és ezzel a szovjet piaci pozíciók megtartásának esélyeit. Tudomásul kell azonban venni, hogy ezek az esélyek a vállalatok aktív piaci magatartása, intenzív piacépítési törekvései nélkül sajnos aligha válnak valóságos üzleti sikerré. Köszönöm a figyelmet, és kérem válaszom elfogadását.