PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar feldolgozóipar, mindenekelõtt a gép-, elektronika- és könnyûipar számára az elmúlt években meghatározó jelentõséggel bírt a Szovjetunió piaca. 1989-ben például gépipari exportunk egyeztetett volumene meghaladta a 2 milliárd transzferábilis rubelt, tehát megközelítette a 60 milliárd forintot, s 1990-re is megközelíti ugyanezt az adatot. A tényleges szállítások értéke mindkét évben várhatóan ezt is meghaladja. Közismertek azok az átalakulási folyamatok, amelyek egyrészt a szovjet gazdaságirányítás rendszerében, másrészt pedig a magyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok szervezésében végbemennek. Ugyancsak nyilvánvaló erõfeszítések történnek az Ön által vezetett minisztérium részérõl a szovjet csapatkivonással és az ország energiahordozó-importjával kapcsolatos kérdések intézésében. Meggyõzõdésem ugyanakkor, hogy a Szovjetunióval való kereskedelem feltételeinek biztosítása feldolgozóiparunk és az ott foglalkoztatottak jövõje szempontjából is meghatározó jelentõséggel bír. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy vállalataink rövid idõn belül olyan termék- és piacváltást hajtanak végre, amely lehetõvé teszi az esetlegesen kiesõ szovjet relációjú export helyettesítését. Kérem Államtitkár Urat, hogy interpellációmra adandó válaszában tájékoztassa a Parlamentet és a feldolgozóiparban dolgozókat arról, hogy: elõször: adottak-e megfelelõ külpolitikai alapfeltételek a magyar-szovjet gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok mûködtetéséhez? másodszor: a minisztérium milyen tárgyalásokat folytat szovjet partnereivel a feldolgozóipari exportunk megtartása, illetve jelentõs visszaesésének megakadályozása tárgyában? harmadszor: mennyiben érhetõ el, hogy az úgynevezett indikatív listák tartalmazzanak a magyar gazdaság számára elengedhetetlenül fontos gépipari elõirányzatokat is? negyedszer: milyen lépéseket ajánl a minisztérium a magyar gépipari vállalatok számára az exportpiacokon elért pozíciók megtartása céljából? Bízom benne, hogy válaszai hozzájárulnak a jelenleg közvetlenül szovjet exportra dolgozó mintegy kétszázezer feldolgozóipari munkás és a velük kooperáló közel egymillió további ipari, mezõgazdasági és kereskedelmi dolgozó jövõjének stabilizálásához. (Taps.)