DR. PÁRIS ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Nem lesz hálás feladat visszatérni a szorosan vett részletes vitára. Két kérdéskörhöz szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Az egyik: õszinte örömmel nyugtáztam, hogy Király és Tirts képviselõtársaim visszavonták indítványukat. Azon indítványukat, amelynek egyik leglelkesebb támogatója voltam magam is, azon egyszerû oknál fogva, mert igazságérzetem háborgott, hogy a honvédelmi törvény, amely - jogász vagyok - egyformán kell, hogy kiterjedjen minden sorállományú katonára, esetleg disztingvál, és a sorállomány egy részével szemben nem alkalmazza a 12 hónapos sorkatonai szolgálati idõt. Most már Önök elõtt, a plénum elõtt is ismert, milyen hosszas vitát folytattunk a honvédelmi bizottságban, s végül is háborgó igazságérzetem akkor kezdett megnyugodni, amikor részletesen megismertem azokat az adatokat, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a költségvetésre milyen jelentõs terhet ró a módosító javaslat elfogadása. Gyakorlatilag több mint egymilliárd forintos kihatása lenne. S ekkor az igazságérzetem megnyugodott, s örömmel nyugtázom azt most, hogy egy ilyen közmegegyezést igénylõ jogszabályban a honvédelmi tárca ezt a konszenzust gyakorlatilag teljes egészében magáévá tette. Én ezt köszönöm. Ne felejtsük el azonban az érem másik oldalát is megjegyezni, hogy végül is ez nem egy kegy, nem egy ajándék, hanem azok az emberek, akik ezt a továbbszolgálatot vállalják, illetve kényszerûen vállalniuk kell, azok ezek szerint a tájékoztatások szerint körülbelül 1 millió 800 ezer forint megtakarítást hoznak az államkasszának. Engedjék meg, hogy e helyrõl mint az egykori 37. budapesti forradalmi ezred katonája, köszönetet mondjak azoknak, akik ezek szerint ezt az áldozatot kénytelenek meghozni hazánknak. Remélem, jobb szívvel töltik le azt az idõt, amivel rájuk több méretett. Nagyon röviden szeretnék pár szót szólni Mécs Imre azon indítványáról - a számát sajnos nem tudom -, amely a honvédelmi törvény 38. §-ának (4) bekezdése helyébe javasolja léptetni azt, hogy "a katonai büntetés-végrehajtási intézetben letöltött szabadságvesztés-büntetés, valamint a fegyelmi fenyítésül kiszabott fogság idõtartama a sorkatonai szolgálat idejébe beleszámít". Mindenekelõtt úgy érzem pillanatnyilag, ha elfogadjuk azt, hogy megintcsak konszenzuson alapuló végcél az, hogy a magyar hadsereget egyszer s mindenkorra megtisztítsuk mindenkitõl, aki nem oda való - s megállapíthatjuk, hogy a bûnelkövetõk nem valók egy tisztességes, becsületes magyar hadseregbe - akkor kérem, javasoljon valaki nekem egy olyan, automatikusan mûködõ intézményrendszert, amely ennél jobban és objektívebben kiszûrné a hadseregbõl a bûnelkövetõket. Bevallom õszintén - hosszasan gondolkoztam - nem tudok ennél intézményesebb megoldást elképzelni, amely automatikusan oda hat, hogy a hadsereg ezektõl az emberektõl - tehát a bûnelkövetõktõl, és a bûnelkövetõk azon körétõl, akiket ezek szerint a hadbíróság szabadságelvonással sújtott - a hadsereg megtisztuljon, úgy, hogy kiküszöböljük az elöljárói javaslattételt, bárminemû bizottságosdi lehetõségét. Én ezért azt szeretném kérni Önöktõl, hogy támogassák ezt a javaslatot. Még egy dolog - talán azért, mert nagy számban vagyunk jogászok -: úgy hiszem, hogy ez a megoldás széles és tág keretet adna a hadbíróságok gyakorlatának alakítására, tehát szélesebb mérlegelési jogkörre nyújtana lehetõséget. Egészen pontosan arról van szó, hogy akár a fegyelmezõ zászlóalj, akár más katonai büntetés-végrehajtási intézet mint büntetési nem alkalmazási körében. Másrészt pedig nyilvánvaló, hogy megfelelõ jogalkalmazói útmutatással - gondolok a Legfelsõbb Bíróság katonai kollégiumára, annak tevékenységére - biztos, hogy megfelelõ intézményi és jogalkalmazói keretet nyerne ezzel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat. A javasolt jogszabályhely második fordulata, amely a fegyelmi fenyítésül kiszabott fogság idõtartamával foglalkozik. Itt pro és kontra elhangzottak vélemények ma már a Házban. Úgy hiszem, egyetlenegy szempont markánsan nem került elõ, mégpedig az, hogy ha egy szellemi lehetõsége is fönnállna az elöljárói önkény lehetõségének. Márpedig a hadsereg - pontosan parancsuralmi jellegénél - elöljárók és alárendeltek, ha így jobban tetszik, Hölgyeim és Uraim, alávetettek kapcsolata, akkor tessenek azon elgondolkodni, hogy ebben az esetben az elöljáró által alkalmazott önkény lehetõségének kiszûrésére tudunk-e bármi garanciát adni. Kérem, gondolkozzanak ezen el, és ha úgy gondolják, hogy sajnos ezek a garanciák nem valósíthatók meg, akkor kérem, szavazzák meg Mécs Imre javaslatát. Köszönöm figyelmüket. (Taps balról.)