TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A részletes vitában két kérdéshez kívánok hozzászólni. Az egyik a Kutrucz Katalin által említett lelkiismeret-vizsgáló bizottság kérdése, a másik pedig a többek által említett és a FIDESZ-frakció által nagyon fontosnak tartott nevelés kérdése. Mindenekelõtt szeretném hangsúlyozni: örömmel nyugtáztam a honvédelmi miniszter úr kompromisszumkészségét. Borz Miklóshoz szeretném intézni azt a pár mondatot, hogy én magam is történelem-magyar szakos tanár vagyok, és nyilvánvalóan többfajta felfogás van mind a nevelés folyamatáról, mind pedig az oktatási kérdésekrõl. Ugyanakkor teljes mértékig azon az állásponton vagyok - mint ahogy Orbán Viktor jelezte, a FIDESZ-frakciója is ezen az állásponton van -, hogy szét lehet, sõt szét is kell választani az általános nevelést és a szakirányú oktatás kérdését. Mielõtt részletesen elemezném módosító javaslatunkat, másik megjegyzésem a Kutrucz Katalin által felhozott lelkiismeret-vizsgáló bizottság tényszerûségével kapcsolatban a következõ. Az 1976. évi I. törvény általános indoklásából idézem a 7. pontot, amely a polgári szolgálatra vonatkozik. Kérdezem Kutrucz Katalint, hogy tényszerûen hogyan értelmezi a következõ mondatot: "Ehhez mérlegeli a jelölt személyiségvonásait; belsõ értékrendje, valamint életvitele, környezeti magatartása, munkaköre, elõéletének jelentõs eseményei, cselekedetei, megnyilatkozásai mennyiben támasztják alá az értékrendjérõl vallott felfogását." Nem tudom, mennyire lehet tényszerû a személyiségvonás és a belsõ értékrend megítélése. A nevelés kérdéséhez szeretnék egy megjegyzést fûzni. Ne legyen olyan illúziónk, hogy a magyar honvédség a dátumoktól, a sapkarózsák cseréjétõl teljes egészében kicserélõdött volna. Azt kell mondanunk, hogy a magyar társadalomban - ezt többen is említették már - a katonai állománnyal kapcsolatban rossz kép alakult ki, és rossz a viszony a hadsereggel. Csak remélni tudom, hogy ez a jövõben megváltozik. Kérdezzük meg, miért is alakult ki ez a kép, és miért is alakult így a viszony. Megítélésem szerint többek között azért, mert az elõzõ honvédségben a tisztikar nagyon sokszor a fiatalokat megalázta nevelésük kapcsán. Szeretném hangsúlyozni, hogy az én számomra nehezen lehet erkölcsi alapról beszélni a hadsereg nevelése tekintetében. Márpedig ez mindenfajta nevelésnél nagyon fontos, ezt mindannyian tudjuk és tapasztaljuk. Még nem hangzott el eddig, hogy milyen erkölcsi alapról lehet beszélni, amikor tények vannak arra vonatkozóan, hogy a besúgórendszer kiépítését nagyon sokszor az elõzõ hadseregben kezdték el. A hálózat a katonák megfigyelésébõl indult ki, és a belügyi, állambiztonsági szervekkel együtt végezte ezt a munkát. Másik szempontként szeretném felhozni azt, ami már többször elhangzott, hogy fiainkat, illetve öcséinket kik nevelik a hadseregben. Hogy ne legyenek illúzióink, erre is egy példát szeretnék felhozni. Az én parancsnokom az újoncállomány gyûlésén a "szuverén állam" fogalom helyett a "szuvenír állam" kifejezést használta. Ez nem elszólás volt részérõl, hiszen többször használta. Azt hiszem, mindannyiunknak megvan a véleménye az ilyen parancsnokról és nevelési módszerérõl. Végezetül szeretném kiemelni a hadseregben az oktatás kérdését. Azt javaslom, hogy az eddig nevelésre szánt pénzt a hadseregen belül a szakirányú oktatásra fordítsák, elsõsorban az alapismeretek oktatására. Hiszen mindannyian tudjuk - ez már többször elhangzott -, hogy a szocializációs folyamatban nagyon fontos az alapismeretek tanítása és a szakoktatás megteremtése. Ezt a két folyamatot az ifjúság általános nevelése helyett javasoljuk. Kérem, hogy konstruktív hozzászólásunkat vegyék figyelembe képviselõtársaink, amikor az ifjúság nevelését, a generális szabályok eltörlését indítványozzuk. Köszönöm szépen. (Taps.)