WACHSLER TAMÁR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mielõtt rátérnék mondanivalómra, csak annyit szeretnék mondani, hogy Tirts Tamás frakciótársam, aki Király Bélával közösen adta be ezt a módosító javaslatot, csatlakozik Király Bélához. Örömmel fogadtam miniszter úrnak ezt a kompromisszumos javaslatát. Két kérdést tennék föl ezzel kapcsolatban, majd a végén szeretnék erre választ kapni. Az egyik az, hogy úgy értelmezhetjük-e ezt, hogy a havonkénti egy nap pótszabadság kötelezõ szabadság, tehát nem az adható szabadság keretébe tartozik. A másik pedig: említette, hogy az eltávozást is liberálisabban fogják kezelni. Ez azt jelenti-e, hogy visszatérnek a régi gyakorlathoz, ami ugyan valóban nem volt teljesen a törvény betûje szerint való, hogy a katonákat a kiképzés végén már péntek este elengedték - ezt hívták hosszú eltávnak -, s amikor a miniszter urat beiktatták, a minisztérium visszatért az eredeti szabályozáshoz. S most rátérnék a részletes vitára. Keddi felszólalásomban az általános vitában 11 módosító javaslatomnak csak egy részét ismertettem. Most, ha megengedik, a részletes vita keretében szeretném további javaslataimat a tisztelt Ház elé tárni. Mielõtt azonban rátérnék ezekre, reagálnék néhány fontos felvetésre, elõször az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Kedden én feltettem egy alapvetõ kérdést, amit képviselõtársaim, úgy tûnik, elengedtek a fülük mellett, pedig sok nagyívû felszólalást hallgathattunk végig, amelyek mind amellett szálltak síkra, hogy az ifjúságot pedig nevelni kell a seregben. Ez a kérdés így szólt: mit jelent az a fogalom a törvényben, hogy "ifjúság"? Az, hogy nem kaptam választ, megerõsített abban a meggyõzõdésemben, hogy ez a fogalom jogilag nem értelmezhetõ, egy 1976-ban született törvényhez méltó gumifogalom, amit azonban, úgy vélem, anakronizmus volna 1990-ben fenntartani. Szeretném azonban a tisztelt Ház figyelmét egy nem elhanyagolható momentumra felhívni. Mégpedig arra, hogy az Alkotmány 67. § (2) bekezdése a következõképpen rendelkezik: "A szülõket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák." Mi következik ebbõl? Az, hogyha az ifjúság nevelését meghagyjuk a fegyveres erõk feladatai között, tehát fenntartjuk azt a lehetetlen állapotot, hogy a Honvédség nevelõintézmény, minden szülõnek joga lesz megtiltani azt, hogy gyermeke bevonuljon katonának. Az ország védelmi képességének fenntartása érdekében tehát, amennyiben a nevelésre vonatkozó pontok benne maradnak a törvényben, e képesség fenntartása céljából nem zárható ki, hogy kénytelenek leszünk az Alkotmánybírósághoz fordulni. Önök persze elmondhatnák azt az ellenérvet, hogy az Alkotmány idézett pontja a gyermekekrõl szól. Három dolog miatt sem állná meg ez az érv a helyét. Elõször azért, mert az Alkotmány ugyan valóban a "gyermek" kifejezést használja, de a honvédelmi törvény az "ifjúság"-ot, amely fogalomból senki nem zárja és nem zárta ki idáig a gyermekeket, annál is inkább, mert mint említettem, senki nem kísérelte meg a fogalom definícióját. Másodszor: az Alkotmány nem általánosságban a "gyermek" kifejezést használja, hanem azt mondja, hogy a szülõk joga a gyermekük nevelésének megválasztása, tehát a gyermekük nevelésének megválasztása, márpedig az ember nem csak 18. életéve betöltéséig gyermeke szüleinek. Harmadszor: - és leginkább ezért remélem, hogy senki nem fogja ezt az érvet elõhozni - mi sem volna lehetetlenebb helyzet annál, minthogy valakit a szüleinek már nincs joguk nevelni, de a Honvédség még vindikálná ezt a jogot magának. Ugyanez a szakasz két további olyan feladatot szab ki a fegyveres erõkre, amelyek nem tarthatóak, legalábbis jelenlegi formájukban semmiképpen nem. Az a) pont így szól: "A Magyar Köztársaság területének, függetlenségének, állami, gazdasági és társadalmi rendjének, valamint békéjének védelme külsõ támadással szemben", tudniillik, hogy ez a fegyveres erõk feladata. Ez a mondat úgy keletkezett, hogy egy tavaly õszi törvénygyomlálás során - további átfogalmazás nélkül - törölték a "szocialista" kifejezést, nagyon helyesen. A megmaradt rész tartalmilag sem tekinthetõ elfogadhatónak. Gondoljunk csak arra, lehet-e bármi köze a hadseregnek mondjuk a gazdasághoz+ De jobban is hangzik az, ha az alkotmányos rend védelmét tesszük a fegyveres erõk feladatává. A keddi vitában egyes képviselõtársaink azzal vádolták meg a FIDESZ-t, hogy szét akarja verni a hadsereget, nem fektet elegendõ súlyt az ország védelmére stb. Ezek a vádak természetesen igaztalanok. Ismétlem: realitásként fogadjuk el azt, hogy a hadseregre szükség van, sõt, a FIDESZ-frakció egyetlenegy tagja sem tagadta meg a fegyveres katonai szolgálatot. Mindössze azt szeretnénk, ha a katonai szolgálat nem jelentené az emberi jogok felfüggesztését. Nincs viszont kifogásunk az ellen, hogy a katonai idõt arra fordítsák, amire való, tehát kiképzésre. Ezért adtuk be következõ módosító indítványunkat, amely azt a visszás helyzetet kívánja eltörölni, hogy a katonákat - ha a szükség úgy hozza - kivezényelhetik munkára. Túl azon, hogy ezt nyílt fogalmazással kényszermunkának hívják, gyakorlati érveink is vannak a katonák népgazdasági feladatokban való közremûködése ellen. Elõször - mint már említettem - ez hátrányos hatással van a kiképzési feladatok teljesítésére. Hozzáértõ tisztek szerint egy szovjet típusú krumpliszedési hadmûvelet hónapokkal vetheti vissza a kiképzést. Másodszor: a piacgazdaság körülményei között anakronisztikus a "népgazdaság" kifejezés, és a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenlõségét is sértené, ha az állam a hadsereg révén beavatkozna a gazdaság egyes szféráiba. Harmadszor: de nem utolsósorban: a sajnálatos módon egyre szaporodó számú munkanélküli is joggal neheztelne, ha ilyen módon is tovább csökkenne a munkalehetõségek száma. Következõ módosító javaslatom a kormányelõterjesztés által nagyon helyesen elkezdett és nagyon helytelenül félbehagyott törvénygyomlálást folytatja. A '76-ban elfogadott honvédelmi törvény 6. §-ának (1) bekezdése így szól: "A Magyar Köztársaság honvédelmi politikájának érvényre juttatása megköveteli a honvédelem egységes központi irányítását" - idáig rendben van - "és a szövetségi rendszerünk katonai alapelveivel való összehangolását." Úgy vélem, ma már szerencsére nem nagyon kell a javaslatom mellett érvelnem, annyit azonban megjegyzek, nagyon nem szeretném, hogy - miután a körözést miniszterelnök úr szerencsésen megúszta - azért jelentené fel valamelyik társaság, mert a törvény ellenére tárgyalásokat kezdett a Varsói Szerzõdésbõl való kilépésünkrõl. Valószínûleg ezért támogatja mind a honvédelmi, mind az alkotmányügyi bizottság egyhangúlag ezt a javaslatomat. A törvénygyomlálás folyamatába illeszkedik be az a módosító javaslatom is, amely a feddhetetlenség megszûnt terminus technicusát kívánja elhagyni a törvénybõl, úgy, ahogy írt errõl a Kormány javaslata is. Itt valószínûleg csak adminisztrációs hiba miatt felejtõdött benn. A 2-es számú javaslatom második része egy nagyon fontos kérdés, mégpedig a fogdabüntetésnek a szolgálati idõbe való beszámítását érinti. A hatályos honvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy a katonai büntetésvégrehajtási intézetben letöltött szabadságvesztés-büntetés és a fegyelmi fenyítésként kiszabott fogság idõtartama a szolgálati idõbe nem számít be, az tehát ennyivel meghosszabbodik. Ezt a gyakorlatot az eredeti kormányelõterjesztés is fenntartaná. Véleményem szerint az súlyos visszaélésekre ad lehetõséget. Köztudott ugyanis, hogy a szolgálati elöljárónak - vélt vagy valódi - fegyelemsértés esetén jogában áll fogdafenyítéseket kiszabni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs. Így tehát ha az elöljáró pikkel a beosztottra vagy csak egyszerûen bal lábbal kelt fel és valamiért megfenyíti mondjuk áprilisban, a szerencsétlen katona savanyú ábrázattal nézheti, amikor a vele együtt bevonult társai elindulnak hazafelé augusztusban. Ezért azt javaslom, hogy a fogdafenyítés csak abban az esetben ne számítson be a szolgálati idõbe, ha a leszerelés idõpontjában az érvényes fenyítések - hangsúlyozom: az érvényes fenyítések - együttes idõtartama meghaladja a 30 napot. Ehhez pedig az kell, hogy a katona visszaesõ legyen, mert egyszerre maximum 30 napot lehet így kiszabni. Azt is érdemes meggondolni, hogy ez a változat a fegyelmi helyzetre is jó hatással van. Ha ugyanis limitálatlanul kell leszolgálni a fogdában eltöltött idõt, az újabb fogdafenyítés nem jár akkora elrettentõ hatással, mintha egyszeri fenyítés után minden további rendetlenkedést nagyon meg kell fontolni, hiszen a második büntetéssel minden további nélkül túl lehet lépni a 30 napos rémálomhatárt. Ezzel a javaslatommal kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy kompromisszumnak tekintem, és csak abban az esetben kérek róla szavazást, ha Mécs Imre képviselõtársam vagy az emberi jogi bizottság hasonló tárgyú javaslatainak egyikét sem fogadná el a tisztelt Ház. Végezetül a 10-es számú javaslatomról szólnék. A honvédelmi törvény 41. § (4) bekezdésének 2. mondata lehetõséget ad arra, hogy egyes hadköteleseket a 12 hónapos sorkatonai szolgálat letelte után még további 2 hónapra benn tartsanak tartalékos szolgálat címén. Azt hiszem, azt a szerencsétlent, aki ily módon tulajdonképpen 14 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesít, csöppet sem vigasztalja az, hogy papíron az utolsó két hónapja tartalékos szolgálatnak minõsül. A minisztérium képviselõjének a bizottsági viták során felhozott érve, hogy azért van szükség erre a köznyelvben kitolásnak nevezett rendelkezésre, hogy egy új állomány kiképzése idején legyen, aki a speciális gépeket kezeli, nem állja meg a helyét. Nem igaz ugyanis az, hogy e gyakorlatnak az az egyetlen alternatívája, hogy tartalékosokat hívnak be. Semmi akadálya nincs, hogy az e gépekre beosztott fiatalokat korábban hívják be és korábban is szereljék le, majd a következõ állománynál ez a behívás ismét találkozna a többiekével. Nem jó gyakorlat az, ha igazgatási-szervezési problémák megoldásaként gumiparagrafusokat teszünk egy törvénybe. Végezetül arra térnék még ki, hogy képviselõtársaim nyilván tisztában vannak azzal, hogy ez a törvény kétharmados. Ez azt jelenti, hogy a lehetõ legszélesebb konszenzus elérésére van szükség az elfogadáshoz. A vitából számunkra az derült ki, hogy bizonyos kritikus kérdésekben nemcsak az ellenzéki képviselõk támogatják javaslatainkat, hanem jónéhány a koalíciós pártok soraiból is. Valószínûsíthetõ tehát, hogy az új honvédelmi törvényben úgysem maradhatnak benn ezek a pontok. Kérem, fontolják meg, nem érdemes-e ennek már most elébe menni. Köszönöm figyelmüket. (Taps balról.)