TartalomElõzõKövetkezõ

CSENGEY DÉNES (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csakugyan rendkívüli ügyben kértem rövid idõre szót. Ez az elsõ alkalom, amikor plenáris ülést tartunk azóta, hogy a legfõbb ügyész úr ismertette vizsgálódásai eredményét egy nagy visszhangot kiváltott ügyben. A házelnök úr megnyilatkozása sok mindent feleslegessé tesz abból, amit el akartam mondani, de azért nem egészen mindent. Mit tudunk ebben a pillanatban, amikor a legfõbb ügyész úr véleménye, állásfoglalása elõttünk fekszik? Azt tudjuk, hogy valami nem történt meg. És máris halljuk az elsõ hangokat, hogy akkor gyorsan felejtsük el az egészet, minél hamarabb igyekezzünk másról beszélni. És ebben már nem értünk egyet - a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának álláspontja más. Azóta ugyanis történt valami. Az történt, hogy a magyar Országgyûlést, közvetve a magyar népet, egész Magyarországot rágalmak szárnyán hordozták meg világszerte. Szinte azt mondhatnám, megpróbáltak emberbõrünktõl megszabadítani minket, és farkasirhában bemutatni a "világ-balettben". És ezt utólag nem lehet egyetlen pisszenéssel visszavenni. Itt valami történt, és ez a valami újabb vizsgálatot igényel, hiszen csakugyan, ha a vád beigazolódott volna, az a közösség megsértése lett volna. Mivel azonban a vád nem igazolódott be, maga a rágalomkampány a közösség megsértése, a magyar Országgyûlés megsértése, a magyar nép, a magyar nemzet megsértése. Ez egyelõre nem óhajt vádbeszéd lenni, és távol álljon tõlem, hogy ítélethirdetés legyen. Mi mindössze úgy gondoljuk, hogy most már ebben a másik ügyben kell tovább vizsgálódni, és meg fogjuk találni a módját, hogy a legfõbb ügyész urat, illetve a belügyminiszter urat hivatalosan is felkérjük ennek a vizsgálódásnak, ennek a nyomozásnak a lefolytatására, megállapítandó azt, hogy fatális véletlen játszott-e velünk, vagy pedig valakik helyesnek gondolták ezt a botrányt kirobbantani, valakik helyesnek gondolták ezt a bélyeget a mi homlokunkra ragasztani. Amennyiben igen, úgy a büntetõjogi felelõsségrevonás nem maradhat el. Ugyancsak szükségesnek tartjuk, hogy munkajogi felelõsségrevonás következzék be az Országgyûlés azon fizetett alkalmazottja - a nevét is felolvasom: Borsos Csaba - ügyében, aki a Parlament elleni rágalomkampány részének tekinthetõ sajtótájékoztatón vett részt a mi fizetett alkalmazottunkként, és alapos ok van feltételezni, hogy egy esetleg perdöntõvé válható hangfelvételt megsemmisített. Nem hiszem, hogy volna okunk tovább alkalmazni õt köreinkben. Indítványozom továbbá, hogy azok a képviselõtársaim, azok a tagjai a magyar Parlamentnek, akik, bár jóhiszemûen és a rágalmaktól megtévesztetten, de pártjára álltak ennek a híresztelésnek, kövessék meg nyilvánosan a Parlamentet. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy szégyen volna, nem hiszem, hogy ettõl reccsenne egyet bárkinek a dereka is. Azt javaslom a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja nevében: csatlakozzék ehhez a kezdeményezésünkhöz minden parlamenti párt és minden képviselõ személyesen, aki fontosnak tartja, hogy a magyar Parlament tekintélye, tisztessége - amelyet megtépáztak, alaptalanul és ok nélkül - helyreálljon. Azt javaslom, csatlakozzék minden Parlamenten kívüli párt, amely okot lát arra valamiért, hogy a magyar törvényhozás tekintélyét megóvja, és Magyarország tekintélyét a világban megóvja és helyreállítsa. Azt hiszem, ez nem túlságosan nagy kérés. Még egy gondolatot el kell mondanom, mert az is kétségtelen, hogy ebben a furcsa, nyomasztó légkörben mintha a bûntudatot igyekezett volna ránk kényszeríteni ez a hadjárat. Mondjuk ki nyugodtan, hogy nincsen bûntudatunk; mondjuk ki nyugodtan, hogy ha az antiszemitizmus nagy bûn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bûn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék. És hogyha valaki ezt a vádat forgatja meg a fejünk fölött akkor, amikor mi a mûvelt nyugattal kereskedni akarunk, politizálni akarunk és kulturális együttmûködésre törekszünk, akkor tudnia kell, aki ezt megpróbálja, hogy nem a magyar Kormányt támadja, nem a magyar kormánykoalíciót támadja, hanem Magyarországot, a magyar nép érdekeit támadja. És ahogyan a parlamenti demokrácia természetes lehetõsége a Kormány támadása, leckéztetése, nem tartozik a lehetõségek körébe a magyar nép gyalázása, és a magyar nép alaptalan megbélyegzése. (Taps a jobb oldalon és a bal oldal szélérõl.) Talán megér egy kis fáradságot, hiszen hetek teltek el, amikor nem tudtunk perdöntõt mondani a magunk javára ebben az ügyben, talán megér egy kis fáradságot, hogy a nemzetközi nyilvánossághoz forduljunk, és tudassuk barátainkkal, jóakaróinkkal, hogy olyan nemzet vagyunk, olyan nemzet akarunk lenni, amely nem tart igényt különleges elbánásra, amelyik nem támad más nemzetet, nem támad kisebbséget, nemzetiséget, felekezetet, semmilyen csoportot, és nem tûri el ugyanakkor azt sem, hogy õt támadják, õt igyekezzenek kisebbségi érzésbe kényszeríteni. És tudassuk a netán létezõ rosszakaróinkkal és ellenfeleinkkel, hogy a magyar Parlamenttel nem lehet játszani, és a magyar nép méltóságával nem lehet játszani. Most talán alkalmas pillanat van rá, hogy egy más hangon folytassuk a politizálást ebben az országban, aminek a szükségét, úgy érzem, hogy mindenki látja. Egy hároméves kampányléten vagyunk túl a mai nappal, és talán most lehet egy lélegzetet venni. A felelõsség ki van osztva, a feladatok világosak. Az ellenzék cipõje is, a helyhatóságokban gyõztes ellenzék cipõje is megérintette a járdát, mostantól fogva õk is a földön járnak, a felelõsség súlya alatt járnak. Megmondom õszintén, azt várom ettõl, hogy kicsivel kiegyensúlyozottabbá, kevésbé légiessé, súlyosabbá válik az õ mûködésük, és ez nem fog kárára válni sem a magyar Országgyûlésnek, sem a helyhatóságoknak, sem pedig Magyarországnak. A cipõk lent vannak a járdán, és akkor csakugyan induljunk el, vegyük fel a munkát. Ezen az úton, amelyik, majd meg fogjátok látni, kedves barátaim, hogy magyar út, nagyon göröngyös, és nem könnyen járható, nem harmadik, nem második, nem negyedik, hanem az elsõ, 1956 óta az elsõ, de 1947 óta az elsõ, de talán 1526 óta, a mohácsi csatavesztés óta az elsõ út, amelyiken ez az ország és ez a nép a függetlenségéhez, a szuverenitásához, és ahova legjobb pillanataiban mindig is tartozott, Európához visszatérjen. Kérek mindenkit, hogy ezért dolgozzunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)

Homepage