KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielõtt hozzászólásom tényleges mondanivalójára rátérek, két elõzetes megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az az lenne, hogy tekintve, hogy ehhez a törvényjavaslathoz most már a frissen beérkezett két újabb szövegpontosító módosítással együtt kilencven darab módosítás érkezett, az általános vitában rendkívül nehéz úgy a törvényjavaslat lényegi összefüggéseire rávilágítani, hogy belemegy az ember abba, hogy részletesen, pontonként az egyes törvényjavaslatokhoz vagy módosító indítványokhoz csatlakozik. Jelzésszerûen ezeket meg lehet tenni, de azt hiszem, hogy a törvényjavaslat lassan azon a határon van, amikor követhetetlenné válik. Ezt bizonyítja az is, hogy maga az alkotmányügyi és törvény-elõkészítõ bizottság sem tárgyalt például ebben az 527-es számú jelentésében olyan módosító indítványokat, amelyeket jóval korábban beterjesztettek már és nem vontak vissza; legalábbis a jelentésükben nem szerepelnek. A másik elõzetes megjegyzésem az az, hogy szeretném hangsúlyozni, hogy a FIDESZ feltétlenül a privatizáció híve és a privatizáció talaján áll - ahogy ez a programunkban is megfogalmazódik. Azt gondoljuk, hogy a gazdaság rendbehozatalának egyik elsõ és elenghedhetetlen lépése a privatizáció. Ezek után a lényegre térek. Nagyon érthetõ az a felfokozott várakozás, ami a Parlamentet jellemzi ennek a törvénynek a tárgyalásakor. Végre valamit fogunk csinálni a gazdasággal. Ez lesz a Parlament és a Kormány elsõ ilyen akciója. Ez a fajta tettrekészség nagyon üdvözölhetõ, de mögé kell nézni, hogy mit is jelent ez a tettrekészség. És hogyha mögé nézünk, akkor egy kicsit csalódottak vagyunk, hiszen az eredeti törvényjavaslat indoklásában úgy szerepel a törvény, mint hogyha a nemzeti megújhodás programjának lenne valamilyen része, illetve mint hogyha a nemzeti megújhodás programja inspirálta volna ezt a törvényt. Azonban tudjuk, hogy ez nincs így. Ez a törvény egy kevéssé változtatott formában már 1989 augusztusában is létezett, és sajnos ez rányomja a bélyegét erre a törvényre. Nevezetesen az figyelhetõ meg, hogy e fölött a törvényjavaslat fölött bizonyos értelemben eljárt az idõ. Mi ez a bizonyos értelem? Egyrészt 1989 óta nagyon jelentõs és ezt a szektort érintõ vállalati átalakulások voltak már. Másrészt egy nagyon jelentõs elem van születõben manapság, ezek pedig az önkormányzatok. És értelemszerûen ez a törvényjavaslat az önkormányzatokra vonatkozó privatizációs elképzeléseket nem tartalmazhatja, hiszen más az indíttatása. És mi ezt nagyon nagy bajnak érezzük. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy a privatizáció pont ezen szegmensében lehetne az önkormányzatoknak óriási szerepe. Hiszen, hogyha csak arra gondolunk, hogy azok az üzletek, amelyeket privatizálunk, olyan ingatlanokban vannak zömmel, amelyek késõbb az önkormányzatok tulajdonába kerülnek, akkor joggal vetõdik fel az a kérdés, hogy milyen alapon, milyen formában privatizáljuk ezeket az üzleteket, miközben tudjuk jól, hogy tulajdonképpen az önkormányzatok kezelésébe kerülnek ezek az épületek, vagy ezeknek az épületeknek egy jó része. Itt az elõzõ vitában Daróczy képviselõtársam is egy hasonló problémára utalt, mert hogyha belegondolunk abba, hogy az oktatási intézmények az önkormányzati tulajdon törzstulajdonához tartoznak, így korlátozottan forgalomképesek. Ez a probléma egy kicsit át kell, hogy értékelõdjön. Azonban a FIDESZ-nek az az elképzelése, hogy az önkormányzatokat be kellene vonni a privatizációba, és az lenne egy igazi elõprivatizációs törvény. Ezen a koncepcionális eltérésen alapszik tulajdonképpen a törvényjavaslat két vitája, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat olyan gyenge pontokat tartalmaz, amelyek akkor is gyenge pontjai lesznek a törvényjavaslatnak, hogyha jó módosító indítványokat fogadunk el. Melyek ezek a gyenge pontok? Ötöt említek, és tényleg csak a lényegesekre és a jelentõsekre igyekszem rámutatni, röviden. Az elsõ ilyen gyenge pont, amit nem tud értelmezni és kezelni a törvényjavaslat, az annak a kérdése, hogy mit várunk a piacgazdaságtól, mit várunk a piactól egyáltalában. A törvényjavaslat küzd azzal a kérdéssel, hogy mindenki piacgazdaságot szeretne Magyaroszágon létesíteni, ugyanakkor mindenki által ismert, hogy a piacgazdaságnak vannak negatív jelenségei. Megtalálható a piacgazdaságban a spekuláció, a nyerészkedés, a piacgazdaságnak vannak piackudarcos területei, ami az ellátást érintheti; és ezek a problémák megjelennek a törvényjavaslatban konkrét pontokban. Ilyen a 3. §-ban fellelhetõ ellátási kötelezettség, ami nagyon nehezen körülírható valami. Másrészt ilyen a 4. §-ban fellelhetõ részleges forgalomkorlátozás, ami az indoklásból kiderül, hogy azért van benne, mert a spekuláció ellen próbálunk küzdeni ily módon. Ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy a piacgazdaságnak természetesen vannak negatív jelenségei, ezeket együtt kell értelmezni a piacgazdasággal, és nem lehet ezeket jogi eszközökkel kezelni. A piacgazdaság negatív jelenségeit piaci eszközökkel kell orvosolni, kínálatot kell teremteni, nyilvánosan versenyhelyzetet kell teremteni, és akkor lehet a legeredményesebben küzdeni a spekuláció, a nyerészkedés ellen. A kínálat biztosíthatja azt, hogy ne legyenek a piacgazdaságban ellátási nehézségek. A törvényjavaslat következõ gyenge pontja az, hogy nagyon nehezen értelmezhetõ, hogy hogyan is látja ez a törvényjavaslat a Vagyonügynökség helyzetét. A Vagyonügynökség feladatkörét többfajta momentum köré szervezi ez a törvényjavaslat. Van benne ármegállapító, értékelõ szervezeti momentum, ilyen a 5. §-ban található; van benne vagyonkezelõi szervezeti momentum, ilyen a 14. §-ban található; van benne privatizáló szervezeti momentum, ez a 6. §- ban található; van az állami vagyont mûködtetõ szervezet, hasznosítható szervezet momentuma, ez a 8. §-ban található, és vannak benne bizonyos hatósági momentumok is, ilyen például a 2. § (4) bekezdésében figyelhetõ meg. Ezeket a problémákat - hogy hogyan is kell a Vagyonügynökség szerepét elképzelni a privatizációban - a módosító indítványok sem tudják jól kezelni. Egyrészt vannak olyan módosító indítványok, amelyek világossá teszik a Vagyonügynökség szerepét. Ilyen például Eörsi Mátyás módosító indítványának (14) és (12) bekezdése. Ugyanakkor vannak olyan módosító indítványok, amelyek még kuszáltabbá teszik a képet. Ilyen például a 347-es számon beadott törvénymódosító javaslat 3. §-ában található. A harmadik gyenge pont - s itt a törvényjavaslat legkritikusabb pontjára érkezünk - egyetlen kérdésben mefogalmazható: mit privatizálunk? A törvényjavaslat világosan fogalmaz, igazából bérleti jogot és úgymond goodwielt privatizál. Ez rengeteg problémát felvet, amivel a törvényhozók is küzdenek, s a módosító indítványokon is látszik, hogy a képviselõk érezték, hogy ennek milyen mögöttes problémái vannak. Ilyen kérdés például: ha az ingatlanokat privatizáljuk, akkor mi lesz ezekkel a korábbi bérlõkkel késõbb, amikor már egyszer privatizáltuk a bérleti jogot? Mi lesz a bérleti jog forgalomképességével? Hogyan fog alakulni az új tulajdonos viszonya az eredeti bérlõ jogviszonyához? Lehet-e ilyen bérleti jog mellett megfelelõ forgóeszközhitelt felvenni ezeknek a vállalkozóknak, hiszen tudjuk, hogy a kereskedelem ezen részében alapvetõ fontosságú ez. Hogyan fog értékelõdni a piacon a bérleti jog? A módosító indítványok a 14. §-ba próbálták megfogalmazni ezeket a kérdéseket, és valahogyan próbálták kezelni ezeket. Ha valaki figyelmesen elolvassa a 14. §-t, akkor ember legyen a talpán, aki azon kiigazodik. Sajnos az is kimutatható, hogy nem lehet a benyújtott módosító indítványokból jó megoldást megfogalmazni, akármilyen jó módosító indítványokat önmagában meg is szavazunk. A 14. § késõbbi szavazási procedúrájában azt hiszem, ez világosan ki fog rajzolódni. Még két, nagyon érintõleges problémát szeretnék felvázolni. Az egyik: nem kezeli a törvényjavaslat azt a problémát, hogy azok a boltok, amelyek kívül esnek a privatizáció, az elõprivatizáció hatókörén, azok mégis valamilyen vállalati formában kell, hogy tovább lépjenek. Ugyanakkor az elõprivatizáció által felvetett likviditási nehézségek, amelyek egyrészt az elbocsátott munkaerõhöz kapcsolódnak, másrészt a felszámolódó forgóeszközök állományához kapcsolódnak, ezek nagyon sok esetben azzal fognak járni, hogy ezek a vállalatok elveszítik a mûködõképességüket. És azért tisztán kell látni, hogy ezek a vállalatok bonyolítják le a kiskereskedelmi forgalom döntõ részét. Végezetül - bár erre már korábbi felszólalásomban utaltam - ez a törvényjavaslat a privatizáció tekintetében kevéssé hatékony. Csak két adat: az elõprivatizáció során a kiskereskedelemben a magántulajdon részesedése 42 százalékról 53 százalékra fog emelkedni. A magántulajdon forgalmi részesedése az elõprivatizáció elfogadása után 13 százalékról 16 százalékra fog emelkedni. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy ugyanakkor ebben formában valószínûsíthetõ az, hogy a Vagyonügynökség elképesztõ mennyiségû üggyel fog szembetalálkozni, és hatalmas bürokratikus apparátust kénytelen mûködtetni, ez a törvényjavaslat hatékonyságát még inkább lerontja. Az ehhez kapcsolódó módosító indítványok - pl. Eörsi Mátyás 399-es számú módosító indítványának (12) bekezdése - nem oldják meg ezt a problémát. Végezetül: ha mindezeket átgondoljuk, akkor felvetõdik az a kérdés, hogy mit lehet mondani erre a törvényjavaslatra. Mint az elején utaltam rá, nem értünk egyet ennek a törvényjavaslatnak a koncepciójával. Az elõprivatizáció során mi az önkormányzatokat szerettük volna elõtérbe helyezni. Örülünk annak, hogy elvileg ez a lehetõség adott, hiszen a törvényjavaslat meglehetõsen nyitottan fogalmaz ezekben a kérdésekben. Úgy gondoljuk, nem fogjuk tudni elfogadtatni Önökkel, hogy hozzon a Parlament olyan határozatot, miszerint a Kormány dolgozza át ilyen értelemben a törvényjavaslatot, ezért arra szeretnénk kérni Önöket, hogy amikor szavaznak, akkor gondoljanak a törvényjavaslat azon paragrafusaira, amelyek az önkormányzatot állítanák az elõprivatizáció elõterébe, s ilyen módon próbáljanak meg a javaslatok fölött dönteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps balról.)

Homepage