BORZ MIKLÓS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Hölgyeim és Uraim! A jelentés, illetõleg a törvényjavaslat 10. §-ához szeretnék néhány szót hozzáfûzni. A 10. §-sal kapcsolatban az 527. jelentés (50) bekezdése a gazdasági bizottságnak az állásfoglalását tartalmazza. Szeretném bejelenteni azt, hogy én a gazdasági bizottság állásfoglalásával teljes egészében egyetértek. Szeretném ezt alátámasztani azzal, hogy azt hirdetjük, hogy jogállam vagyunk. A jogállamban pedig a tulajdonosnak, akit megfosztottak a tulajdonától törvénytelenül és jogtalanul, jogában áll azt visszaigényelni és visszakapni, amikor erre a lehetõségek megteremtõdnek. A lehetõségek most készülnek. És a jogállamiságnak mondanánk ellent akkor, hogyha nem olyan törvényt hoznánk, hogy a volt tulajdonosnak elsõbbségi joga van a tulajdonának a visszaigényléséhez. Ha nem ezt tesszük, akkor a jogállam alapjait fogjuk bizonytalanná tenni. Érkezett hozzám több választói levél ezzel kapcsolatban. Egy közvetlen lakóhelyemrõl, Budakeszirõl, ahol is egy konkrét ingatlan és üzlet van megnevezve, amely üzletnek a tulajdonosa él, és vissza akarja kapni azt, amit jogtalanul elvettek tõle, és amit õ teremtett meg, egyedül õ dolgozott érte. Ha ezt a jogát elvesszük, akkor nagy baj lesz ezzel a törvényjavaslattal. Tudom, hogy levélbõl nem szokás idézni, de engedjék meg, hogy csak egy rövid mondatot hadd idézzek ebbõl a levélbõl. (Mozgás.) Az államosítást lehet ideológiailag magyarázni, kénytelen-kelletlen elfogadni, de hogy az új rendszer a tolvaj nyomdokába lép, és nem engedi, nem ad esélyt az elvett, kisajátított tulajdon jogos visszaigénylésére, ez rossz, kegyetlen, ellenséges érzéseket vált ki belõlem az új rendszerrel szemben. Hölgyeim és Uraim! Nem szabad megengednünk, hogy ebben az országban ilyen dolog megtörténhessen. Itt a volt tulajdonosoknak 40 év telt el, és vegyük figyelembe azt, hogy a 40 év alatt a volt tulajdonosoknak a nagy része sajnos már elhunyt, nem kártalanítható, nem adható vissza neki az üzlet, de attól a kicsi rétegtõl ne vegyük el azt az egyetlen kapaszkodót, amiért egész életében élt és amelyért dolgozott, hogy azt az utolsó pillanatban, az élete végén, mint a mézesmadzagot elhúzzák az orra elõtt és kiveszik a kezébõl, és odaadják másnak. Ezt nem tehetjük meg. Nagyon kérem képviselõtársaimat, hogy szíveskedjenek ezt megfontolni, nemcsak a privatizálás szempontjából, hanem lélektani, lelki szempontokat figyelembe véve is, hogy itt egy olyan, igazságtalanságoknak kitett réteggel követünk el újabb igazságtalanságot akkor, ha nem adjuk vissza neki azt a jogos tulajdont, amely õt megilleti, amely az övé volt, és amiért az egész életében becsülettel dolgozott. Köszönöm szépen. Kérem szépen, vegyék figyelembe azt, amit mondottam! (Szórványos taps.)