PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Gondolom, valamennyien el tudják mondani azt, hogy a törvény általános vitáját megelõzõen is egy rendkívüli érdeklõdésre számot tartott ügyrõl volt szó a társadalmon belül, de minél inkább megismerte a közvélemény a privatizációs törvény tartalmát, annál inkább fokozódott az érdeklõdés. Több képviselõtársam hivatkozott arra, hogy jelzéseket, megkereséseket kapnak különbözõ helyekrõl, szervezetektõl. Én többek között olyan szervezetnek vagyok az elnöke, aki elõbb-utóbb érintett lesz a privatizációs törvény kapcsán, de a kollégáim például a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségében egyértelmûen megfogalmazták elvárásukat és álláspontjukat, és tisztelt képviselõtársaimnak ezt el is juttatták. Ezennel tisztelettel szeretném döntéshozataluk kapcsán a figyelmükbe ajánlani. Ahogy az idõ haladt elõre, és a vita egyre szenvedélyesebbé vált, egyre inkább vált nyilvánvalóvá, hogy javult a törvénytervezet megfogalmazásában az állam és a leendõ vállalkozók pozíciója. Egyre inkább biztosított számukra jogaik érvényesítése és lehetõségeik. Ugyanakkor azt is szeretném a tisztelt Képviselõháznak elmondani, hogy azon túl, hogy itt több százezer ember sorsáról van szó, a közeljövõben nagyon nagy érdeklõdés kíséri mindazt, ami történik a hazai és a nemzetközi közvéleményben is. Nekem az utóbbi két hétben volt módom több, a nemzetközi munkával kapcsolatos tárgyaláson hallani arról, hogy érdeklõdnek, egy kicsit vizsgázik a gazdasági rendszerváltás, elsõ lépésében a magyar Parlament, a magyar törvényhozás. Tudniillik nem közömbös, hogy vajon most valóban arról lesz-e szó, mint amit Schamschula képviselõ úr említett, hogy kísérletezünk a Parlamentben, egy kísérletezõ törvényt fogadunk el, vagy pedig megpróbálunk a jelenleg rendelkezésre álló idõben és ismereteink birtokában olyan törvényt alkotni, amelyik valamelyest kiállja az idõ próbáját. Én úgy gondolom, az a rengeteg módosítás, amelyet megkaptunk a törvénnyel kapcsolatosan - a mai biztos - azt igazolja, hogy ezt a kérdést komplexebben, összefogottabban kellett volna már a megelõzõ idõszakban is kezelni. Ahogy ezt Tardos Márton képviselõtársam említette, a társadalmat meg kell gyõzni ennek a törvénynek a helyességérõl és szükségességérõl, de ezt szeretném azzal kiegészíteni, hogy a társadalmat fel is kell kellõképpen világosítani, és meg is kell nyerni ehhez az ügyhöz. Tudniillik a társadalom megnyerése nélkül - megítélésem szerint - a kelleténél sokkal több feszültséggel és ellentmondással végezhetõ el. Az a véleményem, hogy csak akkor fogadható el, ha nemcsak a tulajdonosi érdeket jeleníti meg, hanem a nemzeti, dolgozói és kisebb érintett közösségek érdekeit is megjeleníti. A jelenlegi privatizáció ... a meglévõ munkajogi, érdekképviseleti normák rendezetlensége idején kizárólagosan tõkeszempontú tendenciák érvényesülnek, megítélésem szerint. Amennyiben e szempontok szerint érvényesül a privatizáció, a magyar dolgozók jogi érdekérvényesítési helyzete - talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy - a századelõ viszonyaira fog emlékeztetni. Minthogy a privatizáció a nemzet hagyományainak átrendezésérõl dönt, sem az önkormányzatok, sem a dolgozók nem lehetnek mellékes szereplõk. Azt sajnálom, hogy a részletes vitát megelõzõen, a bizottsági javaslatoknál döntõ részt azok a módosító javaslatok nem kerültek támogatásra, amelyek e kérdésre még megnyugtató választ adhattak volna. Tisztelt Képviselõház! Én az elmondottakból következõen szeretném Önöknek felsorolni azokat a minimálisan szükséges kérdésköröket, amelyeknek vagy párhuzamosan, vagy minél elõbb rendezõdniük kell, hogy úgy hisszük, hogy a legkisebb feszültséggel oldjuk meg ezt a kérdést. Mirõl van itt szó? Elsõsorban és mindenekelõtt úgy ítélem meg, hogy a privatizációs törvény kapcsán már most, ebben a szakaszban az érdekképviseleti, érdekérvényesítési lehetõségeket szabályozni kell, törvényben kell rögzíteni. Nagyon fontos a munkajoggal összefüggõ kérdéskört rendezni, mert olyan ellentmondásokat szülhet, amelyek késõbb szinte megoldhatatlan problémákhoz vezethetnek. Nem tudom, gondolt-e valaki arra, hogy a munkaegészségügyi, munkavédelmi kérdések vajon ezen a területen milyen módon kezelhetõk. Aztán a leglényegesebb kérdés - olyan, mint amit több képviselõtársam megfogalmazott - a foglalkoztatáspolitika kérdése. Én tudom, hogy elõkészület alatt van egy foglalkoztatási törvény. Vajon nem lett volna célszerû a két kérdést összehangolni, és egyszerre a Képviselõház elé terjeszteni, mert a legnagyobb feszültség forrása ezen a területen lesz? És itt arról van szó, hogy az a százezerre tehetõ munkanélküli, aki az év végére megjelenhet, vajon milyen módon szemléli majd a privatizációval összefüggõ kérdéseket. Vajon összhangban van-e ez a törvénytervezet a társadalombiztosítás idevonatkozó kérdéseivel? Nagyon lényeges kérdésnek tekintem a kollektív és egyéni jogérvényesítés lehetõségeit, ezen belül is a szociális és kulturális vagyonvédelmi kérdéseket. Tisztelt Képviselõtársaim! Vajon hol találjuk meg a törvénytervezetben arra a választ, hogy azoknál az állami vállalatoknál, amelyek ebbe a körbe majd a privatizáció kapcsán bekerülnek, az ott felhalmozódott szociális és kulturális vagyonnak mi lesz a sorsa, milyen módon szólhatnak ebbe bele a munkavállalók, és bármilyen formában történõ átalakulás után ki lesz annak a kezelõje? Én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos kérdés a dolgozói tulajdonlási kérdés. Egyáltalán, a tulajdonhoz jutás kérdése. Elkészült a munkavállalói részvényprogramnak egy valamilyen tervezete. Én tudom, hogy nem elsõsorban ennek a kérdéskörnek a kapcsán kell ezekre a kérdésekre választ adni, de arra igenis választ kell adni, hogy amennyiben... - és ezt javaslom a módosításoknál figyelembe venni vagy elõnyben részesíteni - az adott egységekben, munkavállalói közösségekben az arra vállalkozókat mindenféleképpen elõnyben kell részesíteni. És ehhez hátteret és anyagi kondíciókat, vállalkozási lehetõségeket kell már a törvényen keresztül is biztosítani, vagy amellett mindenféleképpen meg kell teremteni ennek a feltételeit. Az is kérdés, hogy a leendõ vállalati igazgatásba való beleszólások, például a participáció kérdése, milyen módon oldhatók meg. Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül egy sor olyan feszültség keletkezhet, amelyeknek a kezelése a törvény elfogadása után mindnyájunk feladata. Ezért én azt szeretném javasolni, hogy amennyiben a törvény mégis ezeknek a szempontoknak a kellõ mérlegelése nélkül vagy kellõ megválaszolása nélkül lesz elfogadva, a Parlament kötelezze, hogy egy különleges bizottság legyen felállítva, és ennek a különleges bizottságnak a feladata ezeknek a kérdéseknek a napi követése, illetve megnyugtató kezelése. Amennyiben ez nem lesz, nem történik meg, nem hiszem, hogy megfelelõen vizsgázunk egy ilyen nagyon fontos gazdasági lépés megtételénél. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)