DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szigethy István képviselõtársam részletesen fejtegette a törvényjavaslatnak a magántulajdonhoz kapcsolódó viszonyát, és rámutatott egy csomó olyan problémára, amelyet a törvényjavasat nem tudott igazán megoldani. Én ezek közül egyet emelnék ki: a boltok privatizálásának a jogát. Ugyanis, ha valaki alaposan megnézi ezt a törvényt, rájön arra, hogy tulajdonképpen itt egy bérleti jogot privatizálunk, ugyanis a legtöbb esetben az üzletek, vendéglõk, amelyekrõl ez a törvény szól, nem a tulajdonában vannak a vendéglátóipari vállalatnak vagy a kiskereskedelmi vállalatnak, hanem az IKV-tól bérlik ezeket. A bizottságokban folyó viták során nagyjából tisztázódott, hogy az az üzlet, amely az üzemeltetõ vállalat tulajdonában, illetve kezelésében van, eladható lesz. De, kérem szépen, mi lesz azokkal az üzletekkel, amelyeket az IKV-tól bérel, mondjuk, a Cipõkereskedelmi Vállalat? Itt eladjuk a privatizálásban a bérleti jogot. Könnyû belátni, hogy ilyen módon létrehozunk egy olyan kíméletlen függõséget a vállalkozó és a bérbeadó között, amely minden további fejlõdés, egy magyar vállalkozói - megfelelõ pénzzel rendelkezõ vállalkozói - réteg kifejlõdése gátjává fog válni. Ez az IKV vagy bármelyik bérbeadó szerv addig fogja a bérleti díjakat feszíteni, amíg a vállalkozó fizetni képes lesz. A vállalkozó pedig mit tehet mást: a vevõre fogja áthárítani ezeknek a bérleti díjaknak a terheit. Tisztelt Ház! Tehát ha ezt a törvényt így fogadjuk el, akkor mi magunkat fogjuk megadóztatni az IKV kedvéért. Nagyon szép lesz! A másik, ami ebbõl a törvénybõl valahogy nekem mindig visszaötlik, az az elmúlt rendszerbõl itt maradt gondolkodásmód, amely szerint a vállalkozó egy veszélyes ember, kérem, akit állandóan ellenõrizni, sõt mi több, fegyelmezni kell. Ez a törvénytervezet tipikusan ennek a gondolkodásnak a jegyében született, és amikor ezt itt tárgyaljuk, szerintem Marx Károly szelleme köztünk van, és lompos szakállával vigyorog. (Derültség.) Tessék arra gondolni, hogy minden párt, akár az ellenzékben, akár a kormányzópártok között foglal helyet, privatizációt ígért a lakosságnak és nem a privatizációnak a kísérletét. Ami most történik, hogy bérleti jogot adunk el, az a privatizációnak a kísérlete. (Taps.) Ellenérveket is elmondtak nekem, nagyon alapos, részletes ellenérveket. Az elsõ ilyen az volt, hogy jogilag megoldhatatlan az, hogy egy IKV tulajdonban lévõ ingatlanból egy ingatlanrészt kihasítsunk, és azt eladjuk. Kérem szépen, ez a jogilag megoldhatatlan dolog ma a belvárosban, az én képviselõi kerületemben naponta százszor megismétlõdik, amikor egy állami tulajdonban lévõ bérházból eladnak egy lakást. Errõl csak ennyit. A másik nagyon alapos ellenérv az volt, hogy ne tessék izgulni, majd két ütemben bonyolítjuk le a privatizációt, elõször eladjuk a bérleti jogot, utána magát az ingatlant is. Eltekintve attól, hogy ennek a világon semmi értelme nincs. Miért adjak el kétszer valamit? Nem biztos, hogy majd az a vállalkozó fogja megvenni vagy megvenni tudni az ingatlant, aki megvette a bérleti jogot. Tessék elgondolni, hogy ebbõl miféle borzasztó komplikációk fognak adódni. Amikor az MDF nyugodt erõként privatizációt ígért, akkor mi nemcsak azt ígértük, hogy nyugodtan, ellenõrizve fogunk privatizálni, hanem azt is ígértük, hogy erõsen - és most ezt az erõs privatizációt hiányolom ebbõl a törvénybõl. Ez egy kicsit olyan, hogy meg is csinálom és nem is csinálom meg a dolgot, nem visz konzekvensen végig egy gondolatot, nem megy el addig a határig, amelyiket a mai helyzetben a Kormány megléphetne. A harmadik ellenérv az volt, hogy a helyhatóságok vagyonát pazaroljuk el, ha eladjuk az állami tulajdonban lévõ és IKV-kezelésben lévõ ingatlanokat. Hogy ez mennyire nem igaz, az mutatja, hogy az önkormányzatoknak idáig mindig ezzel az ingatlanvagyonnal volt bajuk. Minden önkormányzat legnagyobb gondja, hogy a rajta maradt ingatlanvagyont, ami a lerohadt budapesti bérházakból, a tönkrement üzlethelyiségekbõl áll, hogy tudja kezelni. Sokkal egyszerûbb volna, ha ennek az ingatlanvagyonnak az árát kapná meg, amikor eladjuk az üzletet, annak ellenértéke a majd megalakuló önkormányzathoz folyna be, és ezáltal egy anyagi bevételhez jutna. (Taps.) A 434-es számon elõterjesztett módosító javaslatomban ezeket foglaltam össze, és az volt a célom, hogy Magyarországon tényleges vállalkozó réteg jöhessen létre, és ne kereskedelmi proletariátus, amelyik egyik napról a másikra fog a bérleti díjakból menekülni, hanem olyan nemzeti középvagyonos réteg, amelyik a további privatizációnak az alapja lehet. És az a nemzeti középvagyonos réteg, amelyiknek minél nagyobb számban való megjelenése a nyugat-európai demokratikus országokat gazdaggá tette. Az a véleményem, ha a törvényjavaslat módosítását elutasítják, újabb inflációgerjesztõ tényezõ fog lépni a magyar gazdasági életbe. Nem tudom, kinek lenne ez hasznos, de sem a lakosságnak, sem a vállalkozóknak nem. Végezetül nekem az a kérésem, hogy pártállásra való tekintet nélkül, mivel ez nem lehet pártpolitika tárgya, járuljanak hozzá a tisztelt képviselõtársaim ahhoz, hogy ne csak fiktív jogokat, de valós ingatlanokat privatizálhassunk, megteremtve ezáltal azt a vállalkozói réteget, amelyet valamennyi párt programjának elsõ mondatában megígért. Köszönöm szépen. (Taps.)