BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Bár nem örülök annak, hogy ilyen szûk családi körben kell elmondani mondandómat, de rövidre fogva néhány gondolatot szeretnék mégis megosztani Önökkel. A törvényjavaslat eredeti szövegében kifogásolható annak diktátumjellege és a humánus megközelítés teljes hiánya. Sajnos, a kifogásolt motivációk oldására tett módosító javaslatok elutasítása logikus folytatása az eddigi gyakorlatnak, miszerint nem az a fontos, mi a módosító javaslat lényege, mi a várható gyakorlati haszna, hanem kizárólag az, hogy a tisztelt Ház mely szegletében foglal helyet a javaslattevõ. E téren örvendetes Horváth József képviselõtársam ebédszünet elõtt felvezetett áthidaló megoldása, de azt hiszem, nem ez a végleges megoldás. Így van ez a 10. § javasolt módosításával is. Azt még csak el tudom fogadni, hogy egyezõ ajánlat esetén az üzletvezetõ - korábbi beruházásait méltánylandó - elõnyben részesül az üzlet dolgozóival szemben, de a volt tulajdonos elõbbresorolását már semmiképpen! Ha a tisztelt Ház a jelentés 48. pontját fogadja el, akkor az ágazatokban dolgozókat teljesen kiszolgáltatottá teszi, sorsukra hagyva mindazokat, akik munkaerejükön, méghozzá kereskedelmi szakképzettséggel bíró munkaerejükön kívül semmiféle tõkével nem rendelkeznek. Ugyanakkor senki nem beszél arról, hogy a különbözõ vállalatok bérfejlesztésbõl elvont, a dolgozók hozzájárulásával az üzletekbe beruházott összegeket ki fizeti meg az ügy kárvallottjainak. Ebben véleményünk, nagy örömömre, egyezik dr. Füzessy Tibor és a Kereszténydemokrata Néppárt véleményével. Tisztelt Ház! Furcsa fintora az alkotmányügyi bizottság igazságérzetének, hogy míg egyfelõl a Vagyonügynökségen keresztül minden jogot - pénzt, paripát, fegyvert - az állam alá gyömöszöl, addig másfelõl elutasítja a mindazon jogkövetkezményeknek teljesítésére irányuló módosító javaslatokat, melyeknél azok bekövetkezésekor a vállalatnak kell jótállnia. Így történne a kényszerûen elbocsátott munkaerõ felmondási költségeit illetõen; azt pedig végképp gyalázatos megoldásnak tartanám, ha nem történne intézményes, államilag garantált megoldás a várhatóan azonos idõben felszabaduló és azonos képzettséggel rendelkezõ nagy számú munkavállaló átképzési és elhelyezkedési lehetõségeinek megoldására. Éppen ezért kérem Önöket, jól gondolják meg döntésük súlyát, amikor Katona Béla képviselõtársam új 16. paragrafust beiktató módosító javaslatáról szavaznak! E döntés nem néhány ember, hanem esetleg néhány tízezer kereskedelmi dolgozó jövõbeli sorsát dönti el! Úgy gondolom, Horváth József képviselõtársam félreértette Katona Béla képviselõ javaslatát, mert nem a vállalati vízfejekért aggódik õ sem! Tisztelt Képviselõtársaim! Végezetül néhány olyan égetõ problémára szeretném felhívni a figyelmet, melyrõl nem szól sem a törvényjavaslat, sem a módosítás. Nevezetesen: mi történik a jelenleg gyesen, gyeden lévõ, illetve katonai szolgálatukat teljesítõ kereskedelmi dolgozókkal? Hogyan értelmezendõek a munka törvénykönyve ide vonatkozó passzusai? Tízezres nagyságrendû azoknak a szakmunkástanulóknak a száma, akik az érintett vállalatok által létrehozott oktatási kabinetek bázisán sajátítják el a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató szféra több tucat szakmájának alapelemeit. Velük törõdik-e valaki ebben a privatizálásban? A munkaügyi miniszter úr joviális mosollyal arcán üli végig a plenáris üléseket. (Derültség.) Feltételezem, a mosoly egy tõrõl fakad a konkrét tervekkel, intézkedésekkel. Kérem, nyugtasson meg, hogy aggodalmam alaptalan. Azt hiszem, e tervek ismertetése - ha léteznek ilyenek - megkönnyítené döntéshozatali munkánkat. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)