DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tulajdonképpen egy kérdéshez szeretnék hozzászólni, ahhoz a kérdéshez, hogyha nem állami tulajdonban levõ ingatlanban levõ üzletet privatizálnak, akkor a tulajdonos érdekvédelmét a törvény milyen körben biztosítja? Ehhez az a kérésem, hogy képviselõtársaim az eredeti törvénytervezetnek a 12. szakasz (2) bekezdését szíveskedjenek elõvenni, az alkotmányügyi bizottság utolsó jelentésének 65. pontját - ez a 40. oldalon található - és Eörsi Mátyás 399. számú módosító indítványának a 2. oldalán az 5. pontot. Bevezetésként el szeretném mondani, hogy az általános vita során Tardos Márton által elmondott intelmeket, úgy tûnik, a képviselõtársaink megpróbálták megfogadni és ennek a törvénynek az elõkészítése során idõnként úgy tûnt, hogy több párt közötti együttmûködés próbálja csiszolgatni az eredeti tervezetnek az apróbb hibáit, ellentmondásait. Katona Béla is említést tett errõl, teljes mértékben egyetértek vele, tényleg úgy érzem, hogy különösen az utolsó két napban az alkotmányügyi bizottságban nagyon kemény, intenzív és érdemi jogi munka folyt, azt hiszem, megfelelõen el is fáradtunk ennek eredményeképpen mindkét nap. Ebben a munkában valóban példaértékû volt Eörsi Mátyásnak az a terjedelmes módosítási indítványa, amelyhez az MDF részérõl Horváth József fûzött újabb módosításokat és tulajdonképpen oda vezetett, hogy az Eörsi-indítványok nagyon jelentõs részét az alkotmányügyi bizottság is támogatta, más részét, akár a Horváth József-féle javításokkal, másrészt pedig az ott hozzáfûzött egyéb észrevételeinkkel fogadott el és úgy látta, hogy ezek valóban elõbbre viszik ezt a törvénytervezetet és valóban jobb törvény lesz, mint amilyen eredetileg ide bekerült hozzánk. Sajnos ebben a munkában az utolsó nap, csütörtökön déltájban egy kissé disszonáns epizód zavart be és ezzel szeretnék elsõsorban foglalkozni, ez a központi kérdése a mostani felszólalásomnak. Eörsi Mátyás az indítványának, tehát a 399. számú módosító indítványának az 5. pontjában javasolta kizárni a privatizációból a nem állami tulajdonú ingatlanban levõ üzleteket. Ez teljes mértékben logikus, hiszen a befolyó érték, nettó érték, az államot illeti, célszerû, hogy a tulajdonjog, amely az állami tulajdonnál nem lehet problematikus, hiszen a bolttal együtt a tulajdonjogot is az állam tudja biztosítani, lehetõség szerint ne váljon el ettõl a bérleti jogtól, amelyet ez a mostani privatizáció biztosít. Tisztább jogi helyzetet teremtett volna az, hogy ha az Eörsi Mátyás-féle eredeti indítványnak megfelelõen valóban csak a tisztán állami tulajdonban levõ üzleteknél folyt volna le ez a privatizáció. Természetesen megvan a lehetõség még most is arra, hogy Eörsi Mátyásnak ezt az indítványát a Parlament elfogadja és abban az esetben rengeteg nem teljesen tisztázott és bizonyos értelemben veszélyes jogi helyzetet teremtõ kérdést meg lehet elõzni. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy a Parlament Eörsi Mátyásnak ezt az indítványát nem fogja megszavazni. Ebben az esetben egy olyan helyzet áll elõ, hogy jelentõs összeget befektet a mostani vevõ olyan üzletbe, amelynek a tulajdonjogát nem tudja, legalábbis egyelõre, megszerezni. Ennek a helyzetnek az ellentmondásai csiszolása érdekében az alkotmányügyi bizottságban több kompromisszumos megoldást találtunk, így többek között elõvásárlási jogot a bolt értékesítése esetére, a bérlõ számára egy eléggé hosszú ideig, a javaslat szerint 10 évig fennálló védettséget, amely idõben csak neki felróható okban lehet ezt a bérleti jogát neki megszüntetni, minden esetben kártalanítás mellett. Ez a bérlõnek bizonyos mértékû védettséget biztosított, a tulajdonosnak azonban nem. Végig a vita során ezeknek a módosító indítványoknak a megbeszélésénél abból indultunk ki, hogy a kormány eredeti elõterjesztésének a 12. szakasz (2) bekezdése a következõket tartalmazta: A nem állami tulajdonban álló ingatlanban mûködõ üzletet csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni. A tulajdonosnak tehát hozzá kellett volna, az eredeti változat szerint, járulnia ehhez a privatizációhoz, ha nem járul hozzá, neki akár résztulajdona van, akár egész tulajdona, a privatizációs eljárást nem lehet lefolytatni. A tulajdonos ezzel a nyilatkozatával magára vállalja azokat a kemény megkötéseket, amelyek lényegesen szigorúbbak, mint a polgári jogban a Polgári Törvénykönyvben a tulajdonjoggal kapcsolatos bármiféle korlátozások. Viszont tudatában volt annak, hogy ezzel a hozzájárulásával õ magát ezeknek a következményeknek önként aláveti. A vitában végig ehhez a rendelkezéshez igazítottuk azokat a javaslatainkat, amelyek mind az elõvásárlási joggal kapcsolatosak, mind pedig a bérleti jog felmondásának korlátozásával kapcsolatosan rendelkezéseket tartalmaztak. Nos, ilyen elõzmények után, teljesen váratlanul, az utolsó elõkészítési napunkon déltájban Schagrin Tamás államtitkár úr elõállt egy olyan javaslattal, amely az eddigi munkánknak az eredményét koncepciójában erõsen megkérdõjelezte és amely rendkívüli veszélyeket tartalmaz az egész törvény alkotmányosságát illetõen. Ez a javaslat tulajdonképpen nem eredeti formájában, hanem bizonyos stilisztikai javítás után olvasható az alkotmányügyi bizottság összefoglaló jelentésének 65. pontja alatt. Az elõbbi szöveggel szemben, amely tehát ezt tartalmazta, hogy a nem állami tulajdonban álló ingatlanban mûködõ üzletet csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni, a következõ szöveg váltaná fel: "Ha a törvény hatálybalépésekor az üzlet nem kizárólag vagy többségében állami tulajdonban álló ingatlanon mûködik, azt csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni." Elsõ ránézésre nehéz észrevenni a különbséget a két szöveg között. Nyilvánvaló, aki abban gondolkodott, hogy ezt a bizonyos nem szócskát nem szúrják be, tehát ahogy eredetileg megkaptuk ezt a szöveget, egészen másra gondolhatott. Itt nem errõl van szó. Éppen azért, mert ezt a nem szócskát csak a mostani bizottsági elõterjesztés során füzették be a képviselõtársaimnak a példányába, nem biztos, hogy végig tudták gondolni ennek a következményeit. Lényeges változás kettõ van. Az egyik, hogy kizárólag vagy többségében, a másik pedig, hogy a törvény hatálybalépésekor állami tulajdonban lévõ ingatlanoknál nem szükséges a tulajdonostársnak a hozzájárulása. A kizárólag vagy többségében véleményem szerint ellenkezik a Polgári Törvénykönyvnek az általános rendelkezéseivel a tulajdonjogról szóló rendelkezésnél. Hiszen ha esetlegesen kisebbségben van magánszemély tulajdonában egy ilyen ingatlan, például egy-, kétötöd részben, akkor az õ hozzájárulása nélkül a tulajdonát, a tulajdonában lévõ boltot úgy lehet privatizáltatni, hogy tíz évig õ ahhoz a bolthoz nagyon nehezen tudna hozzájutni bármilyen formában. Véleményem szerint ez a beszúrás, amely a gondolatjelben így szerepel, már önmagában sérti az Alkotmány 13. szakaszát, és ennek mindenképpen a mellõzése indokolt. A 13. szakasz az Alkotmányban a tulajdonjog védelmével foglalkozik, azzal, hogy a tulajdoni rendelkezési jogot milyen körben lehet korlátozni, általában pedig kártalanítás jár az ilyen jellegû, tulajdonjogot érintõ rendelkezésekhez. Errõl szó sincs itt. Sokkal problematikusabb az elsõ beszúrás, ez a "ha a törvény hatályba lépésekor az üzlet állami tulajdonban van." A privatizációra bizonytalan, hogy mikor fog sor kerülni. A módosítási szöveg viszont azt tartalmazná, hogy ami jelenleg van állami tulajdonban, annál a késõbbi tulajdoni változástól függetlenül a majdani tulajdonos hozzájárulása nélkül a privatizációs eljárást le lehetne folytatni. Ez a beszúrás egyértelmûen azt jelenti, hogy ahol nagymértékben számolni kell azzal, hogy az állami tulajdonból ingatlanok kikerülnek, ott a majdani tulajdonosnak nem lesz beleszólása ebbe a privatizációs folyamatba, sõt a törvénytervezetnek a 15. szakasz (1) bekezdése értelmében a befolyó összegbõl sem kap semmit, hanem az állam részére fog befolyni. Ez konkrétan a még föl nem állt önkormányzatoknak a tulajdonjogát érinti nagyon érzékenyen. Bár ez így kifejezetten nincs benne a szövegben, de a megfogalmazás, hogy most még állami tulajdon, a privatizációkor pedig nem lesz állami tulajdon, tipikusan az önkormányzati tulajdont érinti. Sajnos, elõzetesen be kell jelentenem, hogy nem tudjuk, nem áll módunkban tudni, hogy az önkormányzat tulajdonába kerülõ ingatlanoknak ez milyen körét érinti. Én a vita során rákérdeztem Schagrin Tamás államtitkár úrra, hogy az önkormányzati törvény 107. szakasz (1) bekezdésének a) pontjában ígért törvény, amely meg fogja határozni, hogy az önkormányzat közigazgatási területén milyen ingatlanok kerülnek önkormányzati tulajdonba, tehát ez a törvény milyen elõkészítési stádiumban van, hozzávetõlegesen mit tartalmazhat, sajnálatos módon semmiféle tájékoztatást erre nem tudtunk kapni, tehát nem tudjuk, hogy ebben a törvényben mi lesz, az önkormányzati tulajdon milyen körét fogja érinteni a privatizálandó ingatlanoknak. Ennek ellenére ez a mostani beszúrás a jogszabályba azt jelentené, hogy az önkormányzat esetleg kap ezekbõl az ingatlanokból, azonban az önkormányzat hozzájárulása nélkül ez minden további nélkül privatizálható lenne. Rendkívül veszélyes helyzet, rendkívüli mértékben csökkenti az önkormányzatoknak a tulajdoni lehetõségeit. Ezért énnekem az a kérésem, hogy amikor szavazásra kerül sor, akkor azt a törvényszöveget, amelyet a kormány eredeti elõterjesztésének a 12. szakasz (2) bekezdése tartalmaz - azt a szöveget - szavazzuk meg, mert egyébként nagyon félõ, hogy olyan jogszabályi rendelkezést fogadnánk el ezzel a 65. pont alatti módosított szöveggel, amely egyrészt sérti az Alkotmány 13. szakaszát, másrészt sérti az önkormányzatok majdan felálló szervezeteinek a tulajdonjogát, és ezeket a körülményeket egészen egyszerûen a késõbbiek során már nem tudnánk korrigálni. Én bízom benne, hogy az önkormányzatok tulajdonáról szóló törvény rövidesen meg fog születni. Szükség van rá, hiszen az önkormányzatok valóban nem tudják, hogy mivel fognak gazdálkodni. Én úgy érzem, hogyha bármiféle hasonló biztosítási intézkedést keresztül kellene még itt vinni a privatizációhoz kapcsolódóan, akkor annak a törvénynek a vitájában erre meglesz a lehetõség. Köszönöm szépen. (Taps.)