DR. FÜZESSY TIBOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A javaslat két pontjához szeretnék hozzászólni nem jogi, és elsõsorban nem is közgazdasági érveléssel. A törvényjavaslat 8. szakasza szerint az üzletet egyéni vállalkozó terészetes személyek, és az ezek részvételével mûködõ gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelõsségû társaság vásárolhatja meg. Szabó Iván képviselõtársam ezt a kört szövetkezetekkel, Eörsi Mátyás képviselõtársam pedig valamennyi gazdasági társasággal kívánná javaslatában kibõvíteni, méghozzá úgy, hogy ne szerepeljen az a megkötöttség a gazdasági társaságoknál, hogy azok tagjai csak vállalkozónak minõsülõ természetes személyek lehetnek. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása mit jelentene? Ezt, azt hiszem, nem kell bõven fejtegetnem. Gyakorlati következménye az lenne, hogy ezek a módosító javaslatok lehetõvé tennék, hogy éppen a legkurrensebb üzleteket a licitálást legjobban bíró, legnagyobb tõkeerõvel rendelkezõ szövetkezetek, gazdasági társaságok, köztük részvénytársaságok szerezhessék meg. A Kormány privatizációs programja szerint a Kormány a tulajdonosi szerkezet átépítésével párhuzamosan tömegesen kívánja az új kisvállalkozásokat támogatni. A kisvállalkozások támogatása nemcsak a Kormány privatizációs programjában szerepel. Szerepel ez kiemelt hangsúllyal a Kereszténydemokrata Néppárt programjában is, de azt hiszem, hogy a kormánypártokéban feltétlenül, de úgy tudom, hogy az ellenzéki pártok programjában is. A választóik elõtt valamennyien arra tettek ígéretet, hogy kisvállalkozók ezreit, sõt százezreit akarják útjukra indítani ennek jogi és közgazdasági feltételeinek és megfelelõ gazdasági közegének megteremtésével. Ugyanakkor ebben a közegben az eddigi mamutvállalkozások nehézkessé vált, túlméretezett gazdasági egysége visszafejlõdne. Úgy érzem, hogy ezeknek a javaslatoknak az elfogadásával már a privatizációs folyamat elsõ lépésénél egy kicsit becsapnánk a választóinkat, mert végeredményben a vendéglátó és kiskereskedelmi üzleteket olyan tõkeerõs, nemegyszer nyilván külföldi részvétellel mûködõ társaságok kezébe adnánk, amelyeknek sem az üzlet dolgozóihoz, sem az üzletben folyó munkához kötõdésük, közvetlen kapcsolatuk nincs. Az idézett javaslatokkal egybehangzóan azt vallom, hogy a kiskereskedelem és a kisvendéglátás a magyar kisvállalkozóké legyen. Ezért a törvényjavaslat eredeti szövegét támogatom. Bonyolultabb helyzet állt elõ a javaslat 10. szakaszánál, ahol a módosító javaslatok hatására az alkotmányügyi bizottság, a gazdasági bizottság, sõt úgy érzékeltem - ebben nem vagyok biztos - az elõterjesztõ Kormány képviselõje is megingott. Az alkotmányügyi bizottságban néhány képviselõtársammal együtt az itt felvetett kérdésben kisebbségben maradtam. Itt arról van szó, hogy egyezõ ajánlattétel esetén milyen sorrendben vásárolhassák meg az üzleteket az ajánlattevõk. Számos módosító javaslat közül több is elsõ helyre kívánta helyezni az üzlet volt tulajdonosát, aki az eredeti kormány-elõterjesztésben a privilegizáltak között egyáltalán nem is szerepel. Az alkotmányügyi bizottság által támogatott javaslat végül is úgy terjeszti elõ az alkotmányügyi bizottság véleményét, hogy elsõ helyen a szerõdéses üzletvezetõ, második helyen a volt tulajdonos, a 3. helyen pedig az üzlet dolgozói - ideértve az üzlet nem szerzõdéses korábbi vezetõjét - és az üzlet dolgozóiból alakult munkaközösség. A volt tulajdonos elõtérbe helyezését azért ellenzem, mert úgy érzem, hogy ez szellemében és szándékában ellenkeznék a Kormány privatizálási koncepciójával. A Kormány és vele egyetértésben a kormánypártok nem reprivatizálni, hanem privatizálni akarnak. Erre tettek ígéretet. Ez alól a kormánykoncepció csak két kivételt ismer. Az egyik a földkérdésben, a másik az egyházi vagyon bizonyos része tekintetében. Minden más esetben a volt tulajdonosokat csak a nemzet teherbírásához igazodó kártalanítás illetné meg. Ezen túlmenõen azonban a privatizálás folyamatában semmiféle más elõnyt nem élvezhetnek. Van azonban egy ennél nyomósabb érv is, amelyre Katona Béla képviselõtársam már részletesebben kitért. A kormánypártok valamennyien megígérték választó tömegeiknek, hogy a privatizáció a dolgozók érdeksérelme nélkül fog lezajlani. A Kereszténydemokrata Néppárt programjában külön kiemelte a szociális védõháló fontosságát, továbbá kiemelte a munka személyes jellegét, a munkának a tõkéhez való személyes jellegû kapcsolatát. Számos levelet kaptam - és úgy gondolom, hasonlóképpen képviselõtársaim is - az üzletek, kereskedelmi üzletek, vendéglátó üzletek dolgozóitól és az õket képviselõ szakszervezeti és különbözõ érdekképviseleti szervektõl. Azon talán lehet vitatkozni, hogy ezek közül a szervek közül melyik képviseli valóban ezeknek a dolgozóknak az érdekeit, azon azonban nem, hogy a hozzám intézett levelek egybehangzó kicsengése az, hogy a dolgozók kérik, sõt követelik az üzletek dolgozóinak preferálását a privatizációs folyamatban. A magam részérõl ezekkel a követelésekkel teljes mértékben egyetértek. Úgy gondolom, hogy 40 év alatt ezeknek a dolgozóknak a munkája is beépült az üzlet értékébe. Talán a felújítások, értéknövekedések formájában, talán a Tardos Márton által szépen kifejtett goodwill fenntartásának, sõt növelésének a formájában, de az õ 40 évi munkájuk is benne szerepel ezeknek az üzleteknek az értékében. Sõt egyetértenék azzal is, ami talán nem is a törvényhozás dolga, hanem más kormányintézkedés feladata lesz, hogy olyan kedvezményes hiteleket kell biztosítani elsõsorban a boltok dolgozói részére, amelyekkel több eséllyel indulhatnak az üzlet megszerzéséért folytatott licitálási küzdelemben. Röviden: az eredeti törvényjavaslatra szavazok, és ugyanezt javaslom a tisztelt képviselõtársaimnak is, arra a javaslatra, amely elsõ helyen a boltok dolgozói részére biztosítaná az üzlet megszerzésének lehetõségét. Köszönöm szépen. (Taps.)