GERBOVITS JENÕ tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Roszík Gábor képviselõtársam hozzászólására próbálnék reflektálni, amikor nagyra értékelem nagylelkûségét, azonban megítélésem szerint ez nem a jótékonyság, nem a nagylelkûség területe, hanem kõkemény küzdelem világa, amirõl most tárgyalunk. Az az aggódás, hogy hagyjuk az üzletvezetõket, falból ígérõk jönnek, ez mind igaz, ennek a valószínûsége mind fennáll, azonban ne menjen csúszkálni, akinek nincs korcsolya a cipõjén. Ez egy vállalkozás, ezt nem tudjuk kikerülni, hiszen valamikor '45 elõtt bárminemû anyagi tulajdonságú mozgás volt a településeken, az mindig nyílt árverésen történt, úgy cserélt gazdát. Így volt etikus, így volt módi. Én nem tudom, ha egy ilyen dolgot, ha nyílt árverés nélkül, nyilvánosság kizárásával bonyolítanánk le, egyrészt hogy számolunk el a társadalom elõtt vagy netán a volt tulajdonossal szemben. Hogy nem fognak addig a bérlõk beruházni? - megítélésem szerint egy szerzõdés köttetett annak idején, amelybe vagy belefoglalták az ilyen irányú kötelmeket vagy nem. Ha nem, akkor úgy is értelmetlen, ha igen, tessék számonkérni. Abban tökéletesen igaza van Roszík Gábor képviselõtársamnak, hogy õk aztán igazán tudják, értik, hogy annak az objektumnak mi az értéke, én csak ehhez egy gondolattal: én még olyan szentet nem láttam, akinek ne maga felé hajlott volna a keze. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)