DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pontosan, ahogy az órára ránézek, egy héttel ezelõtt a Parlament légköre hirtelen kezdett nagyon megenyhülni. Az eddigi kiélezett, presztízs-jellegû pártviták helyett felállt Szentágothai János, majd Elek István MDF-es képviselõ, válaszolt rá Iványi Gábor a szabad demokraták részérõl, és valahogy úgy tûnt, hogy egy megegyezés van kialakulóban, ahol a logika erõsebb lesz, mint az esetleges presztízsérdekek. Sajnos, akkor 1/2 1-kor az ülés berekesztõdött, délután már mindenki nagyon fáradt volt, amikor újból elõkerült ez a téma, és a szavazás azt az eredményt hozta, amely miatt, sajnos, ismételten itt vagyunk. Én akkor jelentkeztem felszólalásra, és az ebédszünet miatt erre már nem kerülhetett sor. Most röviden azt szeretném elmondani, amely tulajdonképpen Szentágothai Jánosnak és Elek Istvánnak a gondolatait próbálja folytatni, egy lépéssel továbbvinni. Most, hogy az önkormányzati bizottság elõterjesztette ezt a módosító indítványát is, tulajdonképpen lehetõség nyílik arra, hogy - igaz, hogy szûkebb körben, csak a társadalmi megbízatású polgármestereknél, de - a képviselõi és a polgármesteri jogállás közötti összefüggést ismételten vizsgálni lehessen. A vita során tulajdonképpen egyetlen olyan elvi érv nem hangzott el, amely azt indokolta volna, hogy összeférhetetlen lenne tartalmilag a polgármesteri, illetõleg a képviselõi jogállás. Ebben a körben a franciaországi út csak megerõsítette a tapasztalatokat, hiszen köztudott, hogy például Franciaországban Jacques Chirac, Párizs fõpolgármestere egyben képviselõ is, és aligha merült föl bármikor, hogy ebben bármiféle elvi ütközés lehetne. Érv itt sem hangzott el. Maradt az az egyetlen megfontolás, hogy a képviselõ képes-e ellátni a két tevékenységet fizikailag. Én úgy érzem, hogy ez az érv általánosságban nem megnyugtató, nem minden esetre alkalmazható, különösen pedig éppen a differenciálás hiánya miatt indokolatlanul leszûkíti a megválasztható polgármestereknek a körét, különösen a kisebb közösségekben. A fizikai teljesítõképesség személyenként eltérõ, a feladatok helységenként eltérõek, nem lehet összekeverni például Budapestet, meg egy 200-300 fõs kis falut. A most elõterjesztett indítvány - összhangban Szentágothai Jánosnak és Elek Istvánnak a felszólalásával - tulajdonképpen ezt kívánja mellõzni, ezt az ütközést próbálja kiküszöbölni. Tételezzük fel, hogy akik vállalkoznak erre a feladatra, ahogy ez a múlt heti felszólalásokban is elhangzott, tisztában vannak ennek a jelentõségével. Ahhoz, hogy valaki országgyûlési képviselõ legyen, nyilvánvalóan cselekvõképességgel kell rendelkeznie, nagykorúnak kell lennie, nem áll gondnokság alatt, nyilvánvalóan tudja, hogy mire vállalkozik. Hasonló a helyzet a helybeli választópolgárokkal is. Én nem látom értelmét annak, hogyha a helybeli választópolgárok egy ilyen személyt alaposan meggondoltan megválasztanak, akkor ennek bármiféle törvényi akadályát kellene állítani. Ezért én mindenképpen azt látom, hogy ezt az atyáskodást, ezt a paternalizmust felejtsük el, bízzuk rá mind a képviselõkre, mind pedig a helyi választókra, hogy meg kívánnak-e ilyen polgármestert választani, vagy sem, õ pedig el tudja-e látni ezt a feladatot, vagy sem. Természetesen fölvetõdik egy további kérdés is, hogyha a késõbbiek során esetleg úgy érzi, hogy tényleg összeférhetetlen ez a tevékenység, adva van számára az a lehetõség, hogy válasszon, a parlamenti tevékenységet kívánja-e folytatni, vagy pedig a polgármesterit. Ilyen értelemben úgy érzem, hogy az elsõ kérdésben mindenképpen indokolt az, hogy az önkormányzati bizottságnak az álláspontja szerint az õ módosító javaslatukat a Parlament teljesíthesse, tulajdonképpen egy indokolatlan összeférhetetlenségi okot ki tudnánk zárni a törvénybõl, és ezzel szélesebb körben válna lehetõvé a polgármesterek megválasztásának a köre. Különösebb a helyzet a másik módosító javaslatnál. Mi rendkívül örülünk annak, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslatát, amely egyébként ötvözi mind dr. Ugrin Emesének, mind dr. Gál Zoltánnak, mind pedig a szabad demokratáknak az elképzeléseit ebben a kérdésben, most a Kormány javaslataként látjuk, a Kormány javaslataként szavazhatunk errõl. Ezt mi természetesen messzemenõen támogatjuk, ahogy a korábbi szavazásnál is teljesen egyértelmûen támogattuk. Sajnálatosnak tartjuk azonban azt, hogy erre az ismételt törvényhozási aktusra sor kellett, hogy kerüljön, tekintve, hogy rendkívül fontos gazdasági kérdésekkel is foglalkoznunk kellene és ez nyilvánvalóan ez elõl veszi el az idõt. Mindenki tudja, hogy a múlt heti választás hogyan zajlott le. Abban az esetben a Kormány elõterjesztésének megfelelõen szavazott a kormánykoalíciónak a többsége, az adott esetben ennél a kérdésnél egészen minimális különbséggel szavazott, de végül is ezt a javaslatot akkor elvetette. Nagyon kérjük, hogy ne kerüljön sor hasonló esetekre. Sajnos, ez már a második alkalom, hiszen annak idején a televízió, a rádió és az MTI vezetõjének megválasztásánál is ismételt törvényhozási aktusra kellett, hogy sor kerüljön. Nagyon kérjük éppen ezért a kormánykoalíciót, hogy megfelelõen készítsék elõ a hasonló jellegû törvényjavaslatokat és ennek megfelelõen ne kelljen ismételten egy hét múlva törvényt módosítanunk. (Taps.)