DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Szeretnék indokolni, hogyha annak már itt az ideje.Nem hiszem, hogy Kölcsey jelentõségét ebben a házban, ezen a helyen részletesen is indokolni kellene. Már Tacitus írja a Krisztus utáni II. században: "Hírneves férfiak tetteit és érdemeit az utódokra hagyni õsrégi szokás." Tudomásom szerint ezzel az eljárással, ezzel a módszerrel, az emlék megörökítésével már a római szenátus is élt. A magyar jogalkotásban is megvannak ennek a hagyományai. Én, bár többször olvastam életemben a Corpus Jurist, most, közvetlenül nem volt módom áttekinteni, hogy milyen emlékei vannak ennek törvényhozásunkban. Azt azonban biztosan tudom, hogy Kossuth emlékét megörökítették a két világháború között - noha most a pontos törvényhelyet idézni nem tudom. Az a véleményem, ahogy Kossuth emlékét is megörökítette a magyar Országgyûlés, ugyanúgy Kölcsey Ferenc is rászolgált erre. Rászolgált, mint a magyar Országgyûlés egyik igen kiváló tagja, mint a magyar Országgyûlés egyik legnagyobb hatású szónoka, és rászolgált, mint olyan személy, akinek a mûvei máig is frissen hatnak, eszméibõl máig is erõt meríthetünk. Nekem az a véleményem, magát becsüli meg az Országgyûlés, ha a Kölcseyrõl szóló törvényt megszavazza. Köszönöm a meghallgatást. (Gyér taps a jobb oldalon.)