DR. FÜZESSY TIBOR (KNDP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyûlés! A hitoktatás kérdésében az elmúlt hónapokban a vita hullámai magasra csaptak. Ezek a hullámok a tanév megkezdésével némileg elcsendesültek. Ez az elcsendesülés nem azoknak az érdeme, akik ezeket a vitákat produkálták, akik ezeket a vitákat felvezették, fenntartották, és akik között - az én meggyõzõdésem szerint - nagyon sokan voltak olyanok, akiknek nem kevesebb céljuk volt, mint az, hogy most már nem a marxizmus-leninizmus ideológiai alapjából kiindulva, hanem a lelkiismereti és vallásszabadság, és általában a szabadság jelszavai mögött próbálják elérni azt, hogy a hitoktatás egyszer s mindenkorra számûzessék az iskolákból. A vita elcsendesülése véleményem szerint az egyházak megfontolt és nyugodt bölcsességének köszönhetõ. Azért, mert hallgatólagosan tudomásul vették korábban, három hónappal ezelõtt megszerzett egyes jogaiknak a visszavételét. Tudomásul vették, de csak hallgatólagosan, nem a jogokról való lemondással, és abból a megfontolásból, hogy az iskolaév kezdetével már a szavak, viták ideje helyett a tettek, az oktatás ideje érkezett el, és a következõ idõszakban tettekkel kell bizonyítaniuk a hitoktatás, az iskolai hitoktatás létjogosultságát. Természetesen én a vitát nem kívánom újraéleszteni, távol áll tõlem ez a szándék. Mint kormánypárti képviselõ, nem számonkérésszerûen, hanem a minisztérium munkájának elõsegítése érdekében szeretném megkönnyíteni a minisztérium számvetését, a tanulságok levonását és esetleges jövõbeni hibáknak az elkerülését. Kérdésem a többé-kevésbé széles körben ismert tények egymás mellé helyezésébõl adódik. A miniszter úr június 13-án megbeszélést folytatott dr. Seregély István egri érsekkel, a magyar püspöki kar hitoktatási referensével, ezt követõen június 15-én megállapodást kötött dr. Harmati Bélával, a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspökével, aki e megállapodásban a legnagyobb létszámú egyházakat is képviselte. A megállapodás egyebek közt a következõ pontokat is tartalmazta. A hitoktatók a tantestület tagjainak számítanak, a tanulók év végi bizonyítványában a vallás megjelölése nélkül fel kell tüntetni, hogy vallásoktatásban részt vettek, a hitoktatást végzõk bérét az iskolának kell biztosítani, akkor is, ha a hitoktatás nem az iskolában történik, és a hitoktatás számára az oktatási intézmény biztosít megfelelõ helyiséget. Ezekkel a megállapodásokkal ellentétesnek tûnõ intézkedéseket tartalmaz a mûvelõdési és közoktatási miniszter augusztus közepén kiadott útmutatója. Az érintett pontok tekintetében ez az útmutató kimondja, hogy a hitoktató pedagógiai partner, de nem tagja a tantestületnek; a vallásoktatással kapcsolatosan az iskola irataiba bejegyzés nem kerül; a hitoktatók alkalmazása, díjazása az egyházi jogi személy feladata. Nem kell részleteznem, hogy ezek az új rendelkezések mennyiben vannak ellentétben a korábbi megállapodással. Ami a hitoktatás helyét illeti, a megállapodás világosan kimondta - egyébként a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénnyel összhangban - , hogy a hitoktatás számára az iskolában helyet kell biztosítani. Ezzel ellentétes intézkedést nem tartalmaz a kiadott, említett útmutató, de a miniszter úr a Mai Nap augusztus 23-i számában egy interjút közölt, amelyben a következõket mondta: azt, hogy hol tartsák a hittanórákat, mindenütt a körülményekhez igazodva kell eldönteni. Vagy a parókián, vagy a templomban, zsinagógában, de ha például ezek fûthetetlenek, akkor az iskolában is termet kaphatnak a hitoktatók. Amennyiben ez az interjú a valóságnak megfelelõen tartalmazta a miniszter úr szavait, ez a kijelentés úgy értelmezhetõ, mintha a hitoktatás csak akkor kaphatna helyet az iskolában, ha a felsorolt egyházi területeken a hitoktatás nem oldható meg. A miniszter úr magyarázatát kérném tisztelettel arra nézve: mi volt az indoka a megállapodás megváltoztatásának, illetve az ezzel ellentétes minisztériumi útmutatónak. A magam részérõl fontosnak tartanám a jövõben annak intézményesítését, hogy a minisztérium ilyen kérdésekben állandó vagy legalábbis a szükségleteknek megfelelõ kapcsolatot tartson az egyházak képviselõivel, és a hitoktatással kapcsolatos döntéseket a katolikus püspöki kar, illetve a többi egyház képviselõivel beszélje meg, konzultáljon. Kérdésem tehát az lenne: a miniszter úr tervezi-e az állandó vagy legalábbis a szükségletekhez mért kapcsolattartásnak valamilyen intézményesítését, megvalósítását. (Taps a jobb oldalon.)