SÁROSSY LÁSZLÓ földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Vargáné Piros Ildikó! Elõször is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy interpellációjában egyértelmûen érzõdik az ágazat iránt érzett felelõssége és aggódása. Szeretném elmondani, hogy egy olyan ágazatról van szó, amelyet ma aszály, viszály, teljes bizonytalanság sújt, és az ebbõl való kilábalást tulajdonképpen napról napra újabban fölmerülõ tényezõk és akadályok nehezítik. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy a kormányzat felelõssége az aszályban messze nem bizonyítható (derültség), ez tulajdonképpen egy olyan természeti tényezõ, aminek az orvoslása, és az ellentételezõ intézkedések képezhetik egy kormány feladatát. Gondolom, azt sem kell bizonygatnom, hogy az iraki-kuvaiti viszályban semmiféle kormányzati szerepet nem játszottunk. Ugyanakkor látnunk kell és biztosak lehetünk abban, hogy az ennek következtében kialakuló energiaellátási gondok semmiképpen nem segítik elõ egy súlyos válságban lévõ ágazat rendbetételét. A feltett kérdések egy alapkérdés tisztázását teszik szükségessé. Nevezetesen, hogy a magyar mezõgazdaság jövõjében mi az elképzelés: a belföldi ellátás biztosítása - ez ugye, egyértelmûen azt jelentené, hogy a kedvezõtlen hatékonysággal mûködõ üzemek termelését erõteljesen csökkentenénk -, illetve az Ön által is említett exportteljesítmények szinten tartása is. Tájékoztatom az Országgyûlést és tisztelt képviselõtársnõmet, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium agrárpolitikai tervezete, melyet a Kormány, a Minisztertanács Hivatalához átküldtünk, egyértelmûen a következõket javasolja. Elsõrendû szempont, hogy az áttérés során az élelmiszerellátás a korábban elért, viszonylag magas színvonalon megmaradjon, választéka bõvüljön, és az ágazat exportképessége, annak gazdaságossága tovább javuljon. Ennek természetes velejárója, hogy nem mondhatunk le azokról a területekrõl, azokról a körzetekrõl, ahol az ország átlagához képest kedvezõtlenebb adottságokkal folyik a gazdálkodás. A nemzetgazdaság helyzetével és a költségvetési hiánnyal összefüggésben az élelmiszergazdaságnak - sajnos - nemcsak a kedvezõtlen adottságú üzemekre vonatkozó kétmilliárd forint támogatás-csökkentést kell elszenvednie, hanem az exporttámogatás mérséklése, az energiaár emelése és az adókedvezmény mérséklése révén mintegy 15 milliárd forintnyi az évközi teher. Teljes mértékben igazat adok a képviselõnek abban, hogy a mezõgazdaságban és az élelmiszeriparban egy ilyen volumenû, a termelési ciklus közepén életbe léptetett évközi intézkedés nehéz helyzetet teremt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az új Kormány által hozott kényszerû intézkedéscsomag nemcsak az élelmiszergazdaságot, hanem az egész országot, beleértve a gazdálkodó szervezeteket és a lakosságot is - súlyosan érintette. Nem kívánok azzal foglalkozni, miért vált szükségessé ezeknek az intézkedéseknek a meghozatala. Csak arra utalnék, hogy a korábbi gazdaságpolitikából és kormányzati döntésekbõl adódott olyan helyzet, hogy az új Kormánynak egyszerûen nem volt más választása, vállalni kellett az intézkedés-csomagot és annak következményeit is. Hozzátenném, hogy - sajnos - a mezõgazdaság túl becsületes ágazat volt, tudniillik tételesen nevesítve szerepelt a támogatás a rovatok közt. Kézenfekvõ, hogy egy nevén nevezett támogatást egy olyan kormányzat, amelynek egyértelmûen eltökélt szándéka a támogatások csökkentése, illetve megfelelõ módon történõ folyósítása, egy ilyen - hogy úgy mondjam - labdát nem tud kihagyni, mert oda van írva, hogy "támogatás", azzal kell foglalkozni. Hozzáteszem, hogy mi a Minisztertanács ülésén, amikor ez a téma napirendre került - és itt a Földmûvelésügyi Minisztériumról beszélek - azonnal jeleztük, hogy ez a kérdés egyszerûen nem kezelhetõ csak mezõgazdasági, földmûvelésügyi kérdésként, hiszen ennek az Ön által is teljesen jogosan említett szociálpolitikai, foglalkoztatási és egyéb velejárói is vannak. Ami ezek után a mezõgazdaságot illeti, el kell ismerni, hogy az elvonás egyenlõtlenül érinti a különbözõ adottságú gazdálkodó szervezeteket, nevezetesen a kedvezõtlen adottságú üzemekre az átlagosnál is nagyobb terhet ró. Az ilyen tartalmú döntést lehet vitatni. Úgy is dönthettünk volna, hogy most is, a korábbiakhoz hasonlóan, azt az üzemkört terheljük, ahol a gazdálkodás eredményes és pénz is van. Szakítottunk ezzel a gyakorlattal azért, mert a célként kitûzött piacgazdasággal nem konform egy olyan árkiegészítési rendszer mûködtetése, amely a kínálati pozícióban lévõ mezõgazdaság legdrágábban termelõ üzemkörében egyoldalúan a termékek termelésére és csak kismértékben hatékonyságára ösztönöz. Mindezekkel összefüggésben szeretném a képviselõnõ elsõ kérdésére, amely a kedvezõtlen adottságú térségekben élõ emberek sorsára vonatkozik, a következõ választ adni: El kell mondanom, hogy a problémát össztársadalmi ügynek tekintjük, tehát nem gondolhatjuk komolyan, hogy a jövõben kizárólag a mezõgazdasági ágazatnak kell az itt élõ emberek megélhetését biztosítani. Ezzel együtt a földmûvelésügyi tárcának nem célja, hogy a kedvezõtlen földminõséghez kapcsolódó támogatás megszûnjön, az azonban igen, hogy annak mûködési mechanizmusát korszerûsítse és a fejlett európai országokban alkalmazott célokhoz és megoldási módozatokhoz hasonló tartalommal a jövõben is fenntartsa. Az a célunk, hogy az átlagosnál rosszabb földön gazdálkodók - tehát nemcsak a mezõgazdasági nagyüzemek - a jövõben is kapjanak támogatást, az azonban ne a termékre irányuljon, hanem a földhöz, illeve annak használójához kapcsolódjon. Az új támogatási rendszer ezzel a racionális földhasználatra fog ösztönözni, beleértve ebbe a legrosszabb minõségû földterületek nem mezõgazdasági célú hasznosítását is. Ezzel egyúttal azt is jelezni kívántam, hogy a tárca a közelmúltban életbe léptetett támogatáscsökkentést nem véglegesnek, hanem az erre az évre szóló átmeneti intézkedésnek tekinti. A képviselõnõ második kérdésére, hogy mi lesz a következménye, ha ezekben térségekben a szinte egyedüli munkalehetõségnek tekinthetõ mezõgazdasági vállalatok csõdbe mennek - az a válaszom, hogy az ebbõl adódó problémákkal - sajnos - mindenképpen szembe kell néznünk. Ez a kérdés tovább nem halogatható. Mindjárt hozzáteszem azt is, nem célunk, hogy a folyamatok kezelhetetlenek legyenek, hogy ezen térségek gazdálkodói tömegesen a pénzügyi lehetetlenülés szélére sodródjanak. Az azonban célunk, hogy a piaci követelményekhez igazodó közgazdasági eszközrendszer keretein belül itt is végbemenjen a privatizáció és az adottságokhoz a mainál jobban illeszkedõ termelési struktúra és üzemi szervezetek alakuljanak ki. Ez a folyamat kétségtelenül feszültségekkel is járhat, amit foglalkozáspolitikai és az új vállalkozások megindítását segítõ eszközökkel fogunk mérsékelni. A harmadik kérdésre - amely az e területeken várható termeléscsökkenés miatt a belföldi ellátás, illeve exportteljesítmény visszaesésére irányul - azt tudom válaszolni, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium számításokat végzett erre nézve, amihez az igen súlyos aszálykár hatását is figyelembe vettük. A számítás eredményeit árualap oldalról a kormányprogram agrárprogram fejezetében részletesen bemutatjuk. Itt csupán utalni szeretnék rá, hogy a belföldi ellátásban, elsõsorban a takarmányellátásban és ennek kihatásaként egyes állattenyésztési termékek termelésében jelentkezhet feszültség. Ennek elkerülésére az aszálykár rendezésére vonatkozó és a Minisztertanácshoz külön benyújtott elõterjesztésben komplex intézkedési javaslatokat tettünk. Az exportban - bármilyen paradox is - éppen az állatlevágások és az életszínvonallal összefüggõ belföldi fogyasztás visszaesése miatt 1990-ben és 1991-ben számottevõ visszaeséssel nem számolunk. A kormányprogram feltételrendszerének kialakítása során az a törekvés, hogy összességében a jelenlegi termelési, illetve exportszintet a feltételrendszer oldaláról megalapozzuk. A komplex csomagterv kihatásaira vonatkozó negyedik kérdésre - úgy gondolom - nem lehet ágazati kompetenciában teljes körû választ adni. Az intézkedés és az egyéni problémák miatt keletkezett szociális, családi problémák és a bûnözés kezelése összetett kormányzati feladat. Erre nézve a hároméves kormányprogram tézisei - remélem - részletes választ fognak adni. A jövõ évi élelmiszerár-alakulásra vonatkozó kérdésére azt tudom válaszolni, hogy a tárca miden erejével azon van, hogy az élelmiszerárak növekedése a lehetõ legkisebb mértékben terhelje a lakosság amúgy is csökkenõ életszínvonalát. Hozzá kívánom tenni azonban, hogy a magyar mezõgazdaság egyik legsúlyosabb gondja abból adódik, hogy hosszú évtizedek során az élelmiszerárak kifejezetten szociálpolitikai szempontok szerint alakultak, nem pedig racionális, valós gazdasági alapokon. Abban a pillanatban tehát, ahogy a piacgazdaság kiépítéséhez kezdünk, reálisan számolnunk kell azzal is, hogy az élelmiszerárak is a piacgazdaságnak megfelelõ módon alakulnak. Ugyanakkor az ágazat jövedelempozíciója, tõkemegtérülési esélye miatt elkerülhetetlen az inflációs ráta átlagához igazodó élelmiszerár-emelés, ennek konkrét nagyságrendje természetesen csak az ágazatba begyûrûzõ áremelések ismeretében rögzíthetõ. Az ötödik és a hatodik kérdésre azt tudom válaszolni, hogy természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ez az intézkedés nem kizárólag a nagyüzemeket érinti, hanem az általuk integrált háztáji és kisüzemi termelésre is kihatott. A jövõre nézve a termelési feltételek kialakítása során célunk, hogy már 1991- tõl azok teljes körûen szektor- és szervezet semlegesen mûködjenek. Azaz a kisgazdaságok, farmergazdaságok kialakulását csak olyan közgazdasági környezetben tudjuk elképzelni, amely valamennyi gazdálkodó számára azonos feltételeket teremt. A kisgazdaságok - az egységes mezõgazdasági szabályozás mellett - az általános vállalkozásélénkítési program keretében kaphatnak további kedvezményeket, de azok is, jellegükbõl adódóan, szektorsemlegesen mûködnek. Végezetül le kívánom szögezni - mint ahogy ezt a földmûvelésügyi tárca is többször kinyilvánította -, hogy az eredményesen gazdálkodó, életképes nagyüzemekre a jövõben is szükség lesz. Úgy gondolom, ennek nem mond ellent, hogy ezen vállalati körben is szükséges a valós tulajdonlás és a tulajdonosi érdekeltség megteremtése. Kérem az interpelláló képviselõnõt és a tisztelt Házat válaszom elfogadására. Köszönöm. (Taps a jobboldalról és középrõl.)