DÉNES JÁNOS (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, kifejezhetem afeletti örömömet, hogy a széles medrû vita eljutott odáig: közvetlenül a döntés elõtt állunk. A magam részérõl röviden inkább erkölcsi, lelki dolgokról szeretnék szólni, többek között polgármesterek pártosságáról. A magam részérõl a képviselõi fogadóórámat a helyi könyvtárban tartom. Jóllehet a X. és a XVIII. kerületben mind a három helyen Magyar Demokrata Fórum-gyõzelem született - ennek alapján szólok most itt, egyikként... (taps a II. szektor utolsó sorából)... -, mégis a könytárban fogadom az érdeklõdõket, hogy kifejezzem: megválasztásom után nem csak a Magyar Demokrata Fórumot képviselem. Hatványozottan áll ez a polgármesterre, aki a közösségi kapcsolatnak a helyi megjelenítõje. A másik: egy bizonyos típusú embernek a magatartása, hogy csak a tutit szereti, aki eleve már úgy érzi, sikerembernek született. Kérem, közéleti tevékenységet mindig kockázattal vállalunk, az erkölcsi, anyagi és létbizonytalanság kockázatával. Mi lett volna, hogy ha 1956-ban a nemzeti bizottságok vagy a munkástanácsok kimondottan a tuti, a holtbiztos alapján vállaltak volna el társadalmi, közösségi megbízatást? (Taps az MDF és az FKgP soraiból.)