DR. SZELECZKY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én Varga János képviselõtársam 435-ös számon benyújtott módosító javaslatához szeretnék néhány szót szólni, amellyel kapcsolatban itt az elmúlt napokban több hozzászólás is történt, részben politikai, jogi oldalról megközelítve. Én egy egészen egyszerû és gyakorlati oldaláról szeretnék ehhez most hozzászólni. Én kérem a képviselõtársaimat, hogy lelkiismeretesen és õszintén tekintsenek magukba és mérjék fel, hogy vajon az itteni képviselõi munkánkat teljes egészében el tudjuk-e látni, és vajon nincs-e meg mindegyikünkben néha az az érzés, hogy egyszerûen képtelenek vagyunk munkánkban utolérni önmagunkat. Ennek egyszerûen az az oka, hogy az idõnk és az energiánk véges. Az elmúlt napokban éppen az egyik bizottsági tag mondott le bizottsági tisztségérõl, egyik indokaként azt említve, hogy annyira felgyûlt a munkája. Tisztelt Képviselõtársaim, úgy tudom, hogy a rendelet szabályozza, hogy a vonatvezetõk, a pilóták, a kamionsofõrök egy nap egyfolytában hány órát vezethetnek. Ez a rendelet elsõsorban nem azt a pilótát, azt a vonatvezetõt védi a kimerültség okozta balesettõl, hanem azt a néhány száz utast, aki a pilóta mögött vagy a vonatvezetõ mögött ül, vagy azt az értéket, amit a kamionban tovább visz. Én kérem képviselõtársaimat, hogy gondoljuk meg ilyen szempontból, hogy vajon a törvény szintjén nem kellene-e védeni azt a néhány tízezer, vagy esetleg néhány százezer állampolgárt, aki annak az esetleg a munkateljesítõ- képesség határait rosszul felmérõ képviselõnek, polgármesternek a területén él, az idézõjelben mondott balesetveszélytõl. Köszönöm figyelmüket. (Taps a baloldalon.)