DR. KÓNYA IMRE (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Az imént azt hallottuk itt a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl, hogy megfontolás tárgyává teszik, hogy esetleg Alkotmánybírósághoz fordulnak a kérdésben, amennyiben nem kétharmaddal fogunk szavazni ebben az ügyben, az összeférhetetlenségre tekintettel. Én szeretnék ehhez a megfontoláshoz néhány észrevétellel segítséget nyújtani, mert bizonyos vagyok abban, hogy ha a Szabad Demokraták Szövetségének szakértõi az idézett alkotmányhelyen túl egyéb alkotmányrészre is figyelemmel lesznek, akkor nyilván letesznek errõl a szándékukról és ebben az esetben nem kerülnek olyan helyzetbe, nem kerül a Parlament második legnagyobb pártja olyan helyzetbe, hogy az Alkotmánybíróság az álláspontjukat, sajnos, nem tudná osztani. A következõ ez a törvényhely: az Alkotmány 20. §-ának (3) bekezdése, amelynek értelmében az országgyûlési képviselõt az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint mentelmi jog illeti meg. Tehát a mentelmi jog esetében kifejezetten megemlíti az Alkotmány, hogy az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvényben kell szabályozni a mentelmi jognak az eseteit. Ezzel szemben az összeférhetetlenségrõl szólva csupán annyit mond az Alkotmány, hogy törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapítja. Nem azt mondja, hogy a képviselõk jogállásáról szóló törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja, mert ebben az esetben igaza lenne a Szabad Demokraták Szövetsége elõbb szólt képviselõjének: hogy ebben az esetben egy kétharmados törvényben, a jogállásról szóló törvényben kellene az összeférhetetlenség egyéb eseteit szabályozni. Itt azonban ilyen rendelkezés nincs, csak törvényrõl beszél; amennyiben ezt kívánná megszabni, úgy járna el a törvényalkotó, hogy az Alkotmányban hivatkozna arra, hogy ezt a jogállásról szóló törvényben kell megtenni. És nem véletlen, hogy nem így járt el az összeférhetetlenségnél, mint ahogy a mentelmi jognál eljárt. Tudniillik éppen azért kellett fenntartani azt a lehetõséget, hogy törvény további összeférhetetlenséget is megállapítson az országgyûlési képviselõkkel, mert nem kizárt - mint ahogy most erre sor kerül -, hogy törvény, mégpedig egyszerû szótöbbséggel meghozandó törvény fog felállítani új státuszokat - most például a polgármester státuszát egy egyszerû szótöbbséggel meghozandó törvény állapítja meg -, és itt felmerülhet a lehetõség - mint ahogy fel is merült -, hogy országgyûlési képviselõvel való öszszeférhetetlenséget állapítson meg ugyanez a törvény. Ezért az Alkotmány nagyon bölcsen úgy rendelkezik, hogy törvény és nem a jogállásról szóló törvény állapíthat meg újabb összeférhetetlenségi szabályt, mint ahogy ezt nem teszi - hangsúlyozom - a mentelmi jog esetében, mert az országgyûlési képviselõk mentelmi jogára vonatkozóan ilyen szituáció nem állhat elõ, hogy egyéb törvényben kelljen országgyûlési képviselõvel összefüggõ mentelmi jogot szabályozni. Tehát nagyon logikus az Alkotmánynak ez a rendelkezése, de logikájától függetlenül egyszerûen a szövegébõl kitûnik, hogy ha ezt egybevetjük az Alkotmány egyéb rendelkezéseivel - amire én hivatkoztam -, akkor úgy érzem, hogy nem állapíthatunk meg mást, csak azt, hogy minden alapot nélkülöz az a jogértelmezés, amely szerint a jogállásról szóló törvényben kellene az összeférhetetlenség kérdését szabályozni. Ezt szerettem volna segítõ szándékkal elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.a jobboldalon.)