DR. UGRIN EMESE (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam részérõl néhány gondolatot szeretnék csak elmondani, hozzátenni az elhangzottakhoz. Varga János 435-ös számon benyújtott módosító indítványát én a magam részérõl támogatom, mégpedig azért, mert az országgyûlési képviselõknek és a polgármestereknek a tisztsége - mint ahogyan arra már Füzessy Tibor tegnapi beszédében utalt, - éppen kettõs funkciójuk miatt, véleményem szerint, összeférhetetlen. Van egy másik példa is. Engedjék meg, hogy ezt elmondjam. Tölgyessy Péter már utalt eddig a franciaországi példára. Éppen Franciaországban tapasztaltam azt, hogy amikor az egyik szenátorral beszélgettünk, és arról volt szó, hogy Magyarország demokratikus átalakításában számunkra az önkormányzati rendszer kialakítása alapvetõ fontosságú, akkor nevetve vála-szolta azt, hogy igen, Franciaországban, amíg nem volt önkormányzati törvény, addig mindenki ezért harcolt, és amióta van, azóta mindenki ellene van. Ennek egyik oka pontosan az, hogy a francia törvények lehetõvé teszik, hogy az országgyûlésben, illetve a nemzetgyûlésben szenátorként részt vevõ emberek egyben polgármesterek is lehessenek, és így a törvény alkotása, valamint a törvény végrehajtása összefonódik, összekapcsolódik. Ennek eredménye az, hogy az eltelt évtizedekben nagyon sok hatalmi összefonódásra került sor, és ezt úgy a közvélemény, mint az ellenzéki pártok folyamatosan támadják, a választási kampányok, úgy a képviselõválasztások, mint az önkormányzati választások idején e téma körüli harcban nyilvánulnak meg. Van egy másik nagyon fontos eredménye is ennek az összefonódásnak, ez pedig a bürokrácia megnövekedése, hiszen általában országgyûlési képviselõ nálunk is az a szenátor lesz, aki nagyobb városokban, nagyobb központokban dolgozik, és mivel ritkábban van jelen a saját helyén, bizonyos értelemben adminisztratív úton kell a feladatát megoldania. Oly mértékben megnövekedik, fõleg a nagyvárosokban a bürokratikus apparátus, hogy a franciák ez ellen folyamatosan lázadnak. Tudjuk azt, hogy a francia közigazgatás talán legdrágább az európai közigazgatási rendszerek között. Úgy érzem, hogy ez anyagilag is fontos szempont. A másik kérdés, amirõl én a módosító indítványt beadtam, az volt, hogy a leendõ polgármesterek hasonló elbírálásban részesüljenek, mint az országgyûlési képviselõk, ami a munkaviszonyukat illeti. A magam részérõl teljes mértékben egyetértek az elmúlt napokban felszólalt képviselõtársaimmal, úgy Kóródi Máriával, mint Szokolay képviselõtársunkkal. Mindnyájan tapasztalatból tudjuk, hogy a polgármester-jelöltetés egyik legnagyobb nehézsége az, hogy - elnézést a kifejezésért - mindenki zsákbamacskát vesz. Zsákbamacskát vesz, hiszen maga sem tudja még pontosan, hogyan tudja mûködtetni, hogyan tudja megvalósítani az elképzeléseit, és zsákbamacska még a fizetés szempontjából is, hiszen a törvény rendkívül tág teret ad, a harminc és nyolcvan százalékos miniszteri fizetés alapul vétele, azt hiszem, rendkívül széles. Éppen ezért meg kell adnunk, úgy érzem, ebben a jelenlegi átmeneti helyzetben a leendõ polgármesterek számára is azt a lehetõséget, hogy ugyan vállalják talán lelkesen és nagyon nagy elkötelezettséggel ezt a nagyon komoly feladatot, de a lehetõséget meg kell adnunk számukra, hogy ha nem akarnak hivatásos politikusok lenni, akkor a jövõben valóban visszatérhessenek eredeti foglalkozásukhoz. Itt különösen a vidéki kisvárosokban megválasztandó polgármesterek érdekében szeretnék szólni, nem mindenki orvos, ügyvéd, nagyon sok olyan ember van, aki esetleg pedagógus vagy pedig olyan munkahelyen dolgozik, hogy ha elveszíti az állását, a késõbbiek folyamán nem lesz elhelyezkedési lehetõsége. És talán kicsit humorosan mondhatom: én lelki szemeimmel látom, hogy négy év múlva majd polgármester-családok fognak teherautón vagy ekhós szekéren vándorolni, és munkát keresve költözködni. Nem hiszem, hogy ezt a költözködõ intézményt kell majd megteremtenünk. Sok érv elhangzott, hogy a munkajogi szabályok nem teszik ezt lehetõvé. Nem tudom. Az én számomra is és még több képviselõtársunk számára is lehetõvé vált - ha a munkáltatónkkal meg tudunk egyezni, ez természetesen mindig kétoldalú - a fizetés nélküli szabadság, erre mód van. Felmerült az az érv is ez ellen a módosító javaslat ellen, hogy akkor négy évig ki fogja betölteni az állásunkat. A munkáltató nyilvánvalóan csak akkor ad fizetés nélküli szabadságot, ha erre az idõszakra másokkal el tudja végeztetni ezt a munkát. Erre vannak a szerzõdéses munkavállalási lehetõségek, és nem hiszem, hogy ezzel növeljük a munkanélküliséget, hanem talán azoknak a fiataloknak, akik most kezdik a pályájukat és nagyon nehéz elhelyezkedniük 3-4 évre esetleg ez a szerzõdéses munkalehetõség megoldás is lehet, és tisztességes, mert nem kell nekik abban a vidéki városban véglegesen letelepedniük, de mindenképpen átmeneti megoldásként megvalósítható. Ezzel a törvényjavaslatommal van összefüggésben az a módosító javaslat, amelyet általában senki nem fogadott el, és egyetlen bizottság sem, amikor én az 5. §-hoz a polgármester fizetésének megállapításánál az alakuló ülés helyett egy hónapos intervallumot próbáltam meghatározni. Engedjék meg, hogy egy nagyon gyakorlati érvvel indokoljam ezt a módosítást. A legtöbb városban és községben közvetve választják meg a polgármestert, az alakuló ülésen a testület. A testület feltehetõleg nem egy, hanem több pártból, több szervezetbõl fog kikerülni. Meggyõzõdésem, hogy legyen bármilyen egyeztetõ tárgyalás és szerzõdés a választási kampány elõtt, ezek a szerzõdések abban a pillanatban, amikor a jelöltünkrõl van szó, akkor nem fognak olyan mértékben állni. Nagyon viharos lesz majd ez a választás, hiszen kétharmados többség kell az alakuló ülés alkalmából. Nem lesz könnyû ezt a kétharmados többséget elérni, hogyha belegondolok abba, hogy egy alakuló ülésen kevesen tudjuk azt, hogy milyen..., vagy a testület tagjai sem lesznek pontosan informálva arról, hogy milyen lehetõségeik vannak majd a fizetések meghatározásában, tehát információhiányban szenvednek. És ha hozzátesszük azt, hogy egy viharos vita és választási folyamat zajlik le, õszintén megmondom, nem szeretnék annak a polgármesternek a helyében lenni, akinek a fizetését egy ilyen felfokozott hangulatban akarják majd eldönteni, pontosan azért, mert harminc-nyolcvan százalékos fizetési határokon belül kell meghatározni ezt a fizetést. Mivel arról beszéltünk, hogy ez egy nagyon felelõs poszt, és a fizetésnek úgy kell ezt valahogy honorálnia, hogy a polgármester valóban lelkiismeretesen, csak a felvállalt tisztségének megfelelõen dolgozzon és mással ne kelljen foglalkoznia, pénz-kereséssel, ne kelljen idõt fordítania. Én azt hiszem, hogy eléggé emberséges lenne, ha azt mondanánk, hogy nem az alakuló ülésen hanem a következõ ülésen higgadt hangulatban, tárgyilagosan lehetne e kérdésben dönteni. Talán még annyit a fennmaradt munkaviszony kérdésérõl, hogy fel sem merült bennem az a gondolat, és lehet, hogy talán itt félreérthetõ volt a módosításom, hogy a polgármester polgármestersége mellett eredeti állásában és pénzkeresõ foglalkozásként feltétlenül vegyen részt, én a fizetés nélküli szabadságot azért írtam oda, hogy a tisztségének a lejárta után legyen módja visszatérni eredeti állásába. Ismétlem, ez elsõsorban vidéken nagyon fontos. A Kormány által benyújtott törvénytervezetnek a munkaviszonnyal kapcsolatos részei rendkívül jók, és nagyon hasznosak egy olyan országban, mint Hollandia vagy Belgium, ahol hivatásos polgármesterekrõl van szó. Ezek a hivatásos polgármesterek konkrét programmal pályáznak meg egy polgármesteri posztot, itt - azt hiszem, hogy az a világ legtermészetesebb dolga - a polgármester egyértelmûen végérvényesen, hivatásosan ûzze a szakmáját. Magyarországon jelen pillanatban egy társadalmi munkáról van szó, ami egyáltalán nem lesz könnyû addig, amíg ez az egész rendszer teljesen nem mûködik, nem tekinthetõ át, hogy ki mire alkalmas. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)