JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Ház! Kedves Képviselõtársaim! Nyilvánvalóan itt az a gond, hogy az összeférhetetlenségi szabályok, amelyeket olyan szigorúan fogalmazott meg a törvény - és jogos is az a logika, amelynek alapján szigorúan szavazta meg a törvény -, kicsit kilógnak a korábbi összeférhetetlenségi szabályokból, és fõképpen a mai magyar szükségletek kielégítését nehezítik. Mert igaza van ugyan Torgyán úrnak abban, hogy kubikosokra biztosabban szüksége van egy társadalomnak, mint polgármesterekre, de abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy munkát keresõ kubikos ma sajnos bõven van. Megfelelõ embereket polgármesterjelöltnek rábeszélni elég nehéz - nem azt mondom, hogy speciális probléma ez - azért, mert túl szigorúra szabtuk ezeket a szabályokat. Na, most én ugyan a szigorú szabályok híve lennék, de részben a helyzet, részben pedig a képviselõknél és a minisztereknél, államtitkároknál követett nagyvonalúságunk megadta azt a precedenst, amelyen belül mozogni tudunk. Biztos, hogy a szigorúság mellett felhozott elvek vagy a szigorúság lazítása érdekében elhangzott érvek egy része is igaziból felesleges, hiszen ha jól belegondolunk, a polgármesterek kétharmada, de lehet, hogy háromnegyede tiszteletdíjas polgármester lesz mellékfoglalkozásban. Ebbõl az is következik, hogy az egyes vitaérvek mindkét oldalon eleve szûkebb körre érvényesek. Például az elnök úr által, Szabad képviselõtársunk által elmondott érvek, hogy miért nem lehet országgyûlési képviselõ polgármester, nyilván nemcsak a budapesti képviselõk esetében, hanem gyengülnek a tiszteletdíjasok óriási körénél is. A másik probléma, amelyik felmerül Füzessy képviselõtársam felszólalásában, ahhoz lett hozzákapcsolva, hogy mivel a . . . - bocsánatot kérek a lassú gondolatmenetért -, tehát mivel köztisztviselõ a polgármester is, ezért azokat a korlátozásokat alkalmazni kell rá, amelyeket általában az állami alkalmazottakra alkalmazunk. Itt azonban már az önkormányzati törvény vitájánál törekedtünk arra, hogy a közigazgatási alkalmazott jellege a polgármesternek gyengüljön, és hasonlóan . . . bocsánatot kérek, elnézést kérek a tisztelt Háztól, valahogy nekem most nem megy a fogalmazás, engedjék meg, hogy ezt késõbb mondjam el. (Zaj, taps.)