DR. FÜZESSY TIBOR (KDNP). Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az eddigi hozzászólásokban, javaslatokban számos okos gondolat merült fel a polgármester mûködésével, jogállásával kapcsolatban, és egyre tisztábban alakul ki elõttünk demokratikus jogállamunk egyik oszlopának, a polgármesternek a képe. Ennek a képnek azonban egyelõre van egy hibája: véleményem szerint ez a kép egy kissé egyoldalú. Egyoldalú azért, mert az Alkotmányunkban és az önkormányzati törvényünkben a polgármesternek egy olyan képe alakult ki, amely "két lábon áll", és amelynek kettõs arculata van. A polgármester az önkormányzat vezetõje. Errõl a vonásáról már sokat beszéltünk. A másik arculatáról azonban nem esett szó. És ez pedig az, hogy a polgármester nemcsak az önkormányzatnak, hanem az államigazgatásnak is szerve. Ebbõl a ténybõl pedig számos következtetés vonható le, olyan következtetések, amelyek kihatással lehetnek azokra a vitákra és azokra a vitapontokra, amelyek meglehetõsen kiélezõdtek az eddigi tárgyalás során. A tanácsok munkájának jelenleg ténylegesen az igen jelentõs része államigazgatási feladat. A legnagyobb volumenû államigazgatási feladatok közül csak néhányat említenék: a népesség-nyilvántartás, éppen most a választások lebonyolítása, családjogi és gyámügyek, építési igazgatás, ipari és kereskedelmi igazgatás. Az élet a rendszerváltás miatt nem fog megállni. Igaz, hogy az új jogszabályainkban a helyi államigazgatás tervezett feje a jegyzõ. A gyakorlati életben azonban úgy gondolom, hogy a polgármestereknek, az újonnan választott polgármestereknek már mûködésük elsõ napján számos kérdéssel kell szembenézniük. A beosztottak, a dolgozók olyan kérdésekkel fognak elõállni, hogy akkor, most, abban a pillanatban kiadhatják-e az iparengedélyt, a kereskedelmi engedélyt, intézetbe utalhatják-e azokat a kiskorúakat, akikrõl a szüleik nem gondoskodnak, az anyakönyvvezetõ vagy éppen maga a polgármester összeadhatja-e az ifjú párt, amelyik az ajtó elõtt türelmetlenül várakozik. Az Alkotmány 44/B szakasz (2) bekezdése és hasonlóképpen az önkormányzati törvény 7. § (2) bekezdése pedig azt is hozzáteszi, hogy honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófaelhárítási ügyekben a polgármester részt vesz az országos államigazgatási feladatok ellátásában. A képviselõtestület hivatalának ügyintézõje ugyancsak kivételesen, a jegyzõ pedig nem kivételesen kaphat ezektõl a törvényektõl államigazgatási feladatokat. Én úgy gondolom, hogy nyugodtan elõrejelezhetem, hogy ezek a megbízatások, felhatalmazások, ezek nem lesznek kivételes jellegûek. A polgármesterekre komoly államigazgatási feladatok fognak várni. Ha azonban a törvénynek, az Alkotmánynak és az önkormányzati törvénynek csak az a megjegyzése, az a rendelkezése marad fenn, hogy megbízható a polgármester államigazgatási feladatokkal, a személyét akkor is az államigazgatási gépezet részének, fogaskerekének és méghozzá igen fontos fogaskerekének kell tekinteni. Ennek az államigazgatási jellegnek az eddig felmerült és vitatott kérdésekben jelentõsége van. Az elsõ kérdés: kell-e kétharmados többség a polgármesterrõl szóló törvény meghozatalához? Az Alkotmány 44/C szakasza szerint két esetben van szükség a jelen levõ képviselõk kétharmadának szavazatára. Elõször a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához és másodszor az önkormányzatok alapjogainak korlátozásához. Az elsõ pontra vonatkozóan úgy gondolom, hogy Kónya Imre cáfolhatatlan logikájú választ adott az elõzetes aggályokra. Az önkormányzati törvény az adott tartalommal, kétharmados többséggel megszületett. Ami ebben a törvényben benne van, az az önkormányzati törvény, annak meghozatalához volt szükség kétharmados többségre. Ami ebbõl kimaradt, az nem tartozik az önkormányzati törvény keretébe, annak meghozatalához tehát nincs szükség kétharmados többségre. Különösen a polgármester joggállása kérdésében. A polgármesterrõl mind az Alkotmány, mind az önkormányzati törvény igen fontos normatívákat tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy amit ez a két törvény ki akart emelni, azt magába foglalja, amit ez a két törvény nem emelt ki, azt nem tartja olyannak, amely tekintetében önkormányzatot érintene a polgármester tevékenysége, és ezért ezek a kérdések nem tartoznak az önkormányzati törvény körébe, következésképpen nincs szükség kétharmados többségre. A második pont, tehát az önkormányzatok alapjogainak korlátozásával kapcsolatban meg kell kérdeznem, hogy vajon miféle önkormányzati jogot korlátozna az elõttünk lévõ törvénytervezet. Az önkormányzati törvény 33. szakasza így szól: "A polgármester tekintetében a képviselõtestület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérért a jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester az államigazgatási tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelõs." Ebbõl világos, hogy az önkormányzati alapjog a munkáltatói jog gyakorlása. Ha tehát ettõl a jogtól a képviselõtestületet valamelyik törvény meg akarná fosztani, tehát a polgármester munkáltatójává teszik a fõispánt vagy a magasabb szintû önkormányzati szervet, vagy esetleg magát a belügyminisztert kívánná tenni, akkor az önkormányzati jogcsorbítás, illetve változatás lenne, és nyilvánvalóan szükség lenne a kétharmados többségre. A munkáltatói és munkavállalói jogok mibenléte, részletezése azonban más jogszabályokra tartozik. Nyilvánvaló, hogy a Munka Törvénykönyve és az ahhoz kapcsolódó rendelkezések fogják szabályozni a polgármesterek részletes munkaviszonyát, a munkaidejét, a szabadságidejét és a többi kérdést; a társadalombiztosításra vonatkozó, az adózásra vonatkozó törvények fogják szabályozni az adózását, illetve a társadalombiztosítási jogait. A büntetõ, polgári, kártérítési, fegyelmi felelõsség és az összeférhetetlenség szabályai olyan normák, amelyeknek meghatározását a törvényhozó sohasem bízza a munkáltatókra. Tehát ezeknek a kérdéseknek az önkormányzati törvénytõl és az önkormányzatoktól független szabályozása még akkor sem sértené az önkormányzati jogokat, ha a polgármesternek csak egy arculata, éspedig az önkormányzati arculata volna. Mivel azonban a polgármester személyében szétválaszthatatlanul keverednek az államigazgatási elemek, szó sem lehet az önkormányzati jogok sérelmérõl egy olyan szabályozás esetében, amely figyelembe veszi a polgármester államigazgatási arcula- tát is. A törvénytervezet összeférhetetlenségi szabályai szigorúak. Véleményem szerint helyesen. Figyelembe veszik az elõbb elmondottakat, a polgármester közhivatali, államigazgatási személyiségét. A magam részérõl kissé értetlenül hallottam, kezdettõl fogva értetlenül azt a vitát, amely már az Alkotmány és az önkormányzati törvény tárgyalása során is fellángolt, amelynek lényege az, hogy lehet-e az országgyûlési képviselõ polgármester. Véleményem szerint ezt a vitát az Alkotmány már eldöntötte. Eldöntötte akkor, amikor a 20. szakaszának (5) bekezdésében kimondta, hogy a képviselõ nem lehet államigazgatási szerv dolgozója. Márpedig a polgármester része az államigazgatásnak, önmagában is, de a hozzá kapcsolódó jegyzõvel, képviselõ-testületi hivatallal együtt különösképpen tagja a polgármester az államigazgatási szervnek. Ezért nem lehet országgyûlési képviselõ. Ez a tétel akkor is igaz lenne, ha nem fogadná el a tisztelt Ház azt a módosítási javaslatot, amely ennek a tételnek az elõttünk fekvõ törvényjavaslatban történõ kimondására vonatkozik. Én azonban ennek a kimondása mellett vagyok. A miniszterelnököt az Alkotmány kiveszi, ha utánanézünk az Alkotmányban. Mást viszont nem emel ki. Tehát én akkor is amellett a módosítási javaslat mellett lennék, amelyik kimondja ezt az összeférhetetlenségi jogot, hogyha nem lenne az elõzményekbõl magától érthetõ: éspedig azért, mert ennek a kimondásával az igazság egyértelmûvé válnék azok elõtt is, akik ezt nehezen tudják, vagy nehezen akarják megérteni. Végül néhány szót az elsõ számú összeférhetetlenségi szabályhoz, amely szerint a polgármester - néhány kivételtõl eltekintve - keresõ foglalkozást nem folytathat. Keresõ foglalkozásról van tehát itt szó, amely szabályozás szerintem teljesen megfelel a közszolgálat alapvetõ követelményének. Egyetértve a törvényjavaslattal ezt azért hangsúlyozom, mert két képviselõtársunk olyan módosító javaslatot nyújtott be, amely az orvosi hivatást és a lelkészi szolgálatot kivenné az összeférhetetlenség körébõl. Én úgy gondolom, hogy az orvos polgármester természetesen nem fog elmenni a rászoruló beteg mellett úgy, hogy ellátáson kívül hagyja, hiszen ez ellenkezne az orvosi esküjével is, és a lelkész polgármester pedig nyilván nem fogja lelki vigasz nélkül hagyni a rászorulókat. Semmiképpen nem tudnék azonban egyetérteni azzal, hogy a polgármester 8-tól 10-ig a polgárokat közügyekben fogadja, 10-tõl 12-ig pedig a beteg polgárokat orvosi ellátásban és orvosi rendelésben részesítse. A lelkészeknek pedig azt hiszem, fölösleges érvelnem, és elég, ha egyetlen mondatra emlékeztetem õket, amelyrõl õk nagyon jól tudják, hogy honnan van és mit jelent: senki két úrnak nem szolgálhat, mert vagy gyûlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)