DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Több dologra szeretnék reagálni. Elõször is a sürgõsség kérdésével foglalkoznék. Elég régen - ezért már talán sok képviselõ elfelejtette -, de hozott a házbizottság egy állásfoglalást, hogy a sürgõsséggel elfogadott ügyeket hogyan kell tárgyalnunk. A házbizottság álláspontja világos volt, hogy a sürgõsség nem a következõ ülésnapra, hanem a következõ hét elsõ ülésnapjára vonatkozik. Ehhez képest ezt a törvényjavaslatot nem is tárgyalhatta volna az Országgyûlés ma, hanem csak hétfõn vehette volna tárgyalásba. A Szabad Demokraták Szövetsége nem kifogásolja - és most sem kifogásolja - a házbizottság döntésétõl való eltérést, ugyanakkor a leghatározottabban szeretnénk leszögezni, hogy egy olyan kérdésnek a megtárgyalását, mint az összeférhetetlenség ügye, nem tartjuk elképzelhetõnek oly módon, hogy a Kormány elõterjeszti a javaslatát hétfõn késõ délután, s az Országgyûlés egy félnapos bizottsági tárgyalás után szerdán már állást foglal ebben a dologban. Már csak azért sem tartjuk ezt elfogadhatónak, mert emlékszünk arra, hogy ebben a Házban valamikor a századfordulón évekig folyt vita az összeférhetetlenségrõl. Akkor éppen a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke terjesztett elõ egy olyan összeférhetetlenségi törvényt, amely az õ személyére is vonatkozott, de óriási és nagyon hosszú, hosszú ideig tartó vita volt, hiszen ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés! Jó lett volna, ha a Kormány ennek megfelelõen korábban megtette volna az elõterjesztését, méghozzá megítélésem szerint akkor járt volna el a Kormány helyesen, ha legalább az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat az önkormányzati törvénybe belerakta volna. Tehát a Kormány hibáját, a Kormánynak talán nem-e a legfontosabb munkáját aligha lehet az ellenzékre róni, hiszen az ellenzék nagyon elnézõen, a házbizottság határozatától eltérõen belebocsátkozott a kérdésnek a megtárgyalásába. (Zaj.) Most már, ami a kérdés lényegét illeti: elõször, hogy kétharmados legyen-e ez a törvény vagy sem? Megítélésem szerint, ha figyelmesen átnézzük ezt a törvényt, valóban lehet találni olyan passzusokat benne, amelyek kapcsolódó törvények az önkormányzati törvényhez. Én ilyennek tartom például a polgármesterek jövedelemszabályozását. Ez nem szokott szerepelni az alaptörvényben. Az ilyen típusú szabályozás megítélésem szerint helyesen egyszerû szótöbbségi törvénybe kerülhet. Egy kis kitérõvel az a véleményem, hogy ideje volna Magyarországon a közszolgálati dolgozóknak egy egységes bértáblázatát létrehozni, mert ilyen módon, ilyen miniszteri fizetéshez való százalékos arányítással egyre zavarosabb és áttekinthetetlenebb lesz a fizetési rendszerünk. Vissza kellene térni a külföldi országokban és a Magyarországon bevált egységes fizetési táblázathoz, mert bizony ebbõl súlyos gondok lesznek. De úgy látom, hogy ezek az ügyek egyszerû szótöbbségesek lehetnek. Ugyanakkor a leghatározottabb véleményem, hogy az összeférhetetlenség ügyének az önkormányzati törvényben kellett volna szerepelnie, és e törvény nem "ürülhet ki", nem fordulhat elõ, hogy a Kormány nem terjeszti ott elõ, és akkor már egyszerû szótöbbséggel kell elfogadnia a Háznak. Itt alapvetõ alkotmányjogi kérdésekrõl van szó. Az összeférhetetlenség olyan ügy, ha nem kerül az Alkotmányba, és voltaképp erre tett javaslatot a Kormány, csak hát a Kormány javaslatát a tisztelt Ház nem fogadta el, nem kapta meg az alkotmánymódosításhoz szükséges többséget, ezért volt szüksége arra némely képviselõ úrnak, hogy egyszerû szótöbbséges törvény módosításaként terjessze elõ ezt a javaslatot. Összegezve: az én véleményem az, hogy akkor járunk el a magyar Alkotmány szellemének megfelelõen, ha az összeférhetetlenségi szabályokat a Kormány az önkormányzati törvény módosításaként terjeszti elõ, s ennek megfelelõen a tisztelt Ház a jelen lévõ képviselõk kétharmados szavazatával dönt errõl a dologról. Most már ami a dolog lényegét illeti, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályok legyenek? Elõször is, ha körülnézünk a világ jogrendszereiben, rendkívül eltérõ szabályozásokat találhatunk. Például az említett Franciaországban - ahova utazni fog- nak képviselõtársaink - a polgármesterek bármilyen messze laknak Párizstól, lehetnek a törvényhozó testületnek a tagjai, ugyanakkor megdöbbentõ módon a miniszteri tisztség összeférhetetlen a képviselõházi tisztséggel. Már csak azért is, mert az összeférhetetlenség egyik fontos alapelve, hogy a hatalmi ágakat válasszuk szét. A végrehajtó hatalom felelõsei ne lehessenek tagjai a törvényhozó hatalomnak, hiszen a törvényhozó hatalom feladata, hogy ellenõrizze, befolyásolja a végrehajtó hatalmat. Ezért Franciaországban ezt a megoldást alkalmazzák. Meg kell mondanom, hogy ezt mi is felvetettük tavaly az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. A szabad demokraták - úgy emlékszem, a FIDESZ is - nagyon határozottan azon az állásponton voltak, hogy a miniszteri tisztség összeférhetetlen legyen a törvényhozói tagsággal, már csak azért is, mert aggályos lehet az, hogy ha mondjuk a pénzügyminiszter - szándékosan beszélek róla, hiszen õ nem képviselõ - egy egyéni kerületben képviselõ, hiszen egy olyan országban, ahol a kijárásnak nagy hagyományai vannak, gondokat vethet fel az õ képviselõházi tagsága és az egyéni kerülethez való kötõdése. Megint nemzetközi példa: egyik képviselõtársunk javasolja, hogy a lelkészi szolgálatot végzõk kerüljenek ki az összeférhetetlenség körébõl. Ismerek a világban olyan országot, ahol éppen a századfordulóban az állam és az egyház szétválasztása következtében tilos bárminemû egyházi szolgálatot végzõ személynek állami hivatalt s kiváltképp képviselõi státust vállalni. Tehát rendkívül eltérõ az országok gyakorlata, de igen sok országban megengedett a polgármesteri státus és a képviselõi státus egyszerre viselése. Szerintem nem ebbõl kellene talán kiindulnunk, hanem abból, hogy milyen helyzet van éppen most Magyarországon. Az a benyomásom ugyanis, hogy a rendszerváltás idejében nem lehet szigorú összeférhetetlenségi szabályokat érvényesíteni. Egészen egyszerûen azért, mert még nem kiszámíthatók az életpályák ma Magyarországon. Ha valaki - és itt teljesen egyetértek azzal az idézettel, amire Szabad György utalt - vállal egy ilyen bizonytalan hivatást, egy polgármesteri vagy képviselõi státust, bizony Magyarországon nem kiszámítható, hogy mi következik azután. Egy olyan országban, mint amilyen a századforduló utáni Magyarország volt, világos volt, hogy egy nem megbukott képviselõ számára nyitva áll utána a gazdasági élet, versenyeznek érte a különbözõ részvénytársaságok, biztosító társaságok, miegyebek. Ugyanez a helyzet Franciaországban, Németországban, a fejlett nyugati világban mindenütt. Magyarországon egyáltalán nem biztos, hogy egy újra nem választott, de azért alapjában véve nem sikertelen polgármestert vagy képviselõt tárt karokkal vár a magánszféra! Éppen ezért azt gondolom, hogy egy ilyen idõszakban nem helyes szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkalmazni. Akkor szabad szigorú összeférhetetlenséget indítványozni és törvénybe iktatni, amikor világossá válnak az életutak, tervezhetõkké válnak a karrierek, s mikor már világosan különválik a politikai elit a gazdasági, kulturális és egyéb elitektõl. Magyarországon ez nem történt meg. A képviselõi státusról szóló törvényt nem is olyan régen fogadta el az Országgyûlés, és ott szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat javasolt a Kormány, mint amit késõbb törvénybe foglaltunk. A bizottsági vitában nagyjából ugyanezeket az érveket volt szerencsém elmondani, és a kormánypárti képviselõk ezeket elfogadták, és szûkítettük közös szándékkal és közös akarattal az összeférhetetlenség körét. Ha áll a képviselõkre, az itt ülõkre, akkor miért lennénk szûkkeblûek a polgármesterekkel szemben? Nekem nagyon határozott a véleményem; hogy egy biztos, stabil magyar demokráciában - mondjuk - öt, esetleg tíz év múlva nem kívánatos, hogy gazdasági vezetõk képviselõk vagy polgármesterek legyenek. Ugyanakkor nem lehet ma azt állítani, hogy egy képviselõ vagy egy polgármester lemondhat egy olyan hivatásról, ahol sikereket ért el. Én azt szeretném, ha ebben az országban sikeres emberek lennének a polgármesterek! Ugyanúgy, mint ahogy én nagyon örülök annak, hogy rengeteg, a saját szakmájában sikert elért személy ül itt a Parlamentben. Õket kizárni a polgármesteri státusból törvényhozással aligha volna szabad! Természetesen õk meg fogják gondolni, mint ahogy mi is megfontoltuk, hogy vállaljuk-e a képviselõ státust, mert mindannyian pontosan tudjuk, hogy a korábbi hivatásunkkal alig-alig tudunk élni, de ezt bízzuk a polgármesterek döntésére, bízzuk a képviselõtestület döntésére, és ne törvényhozással próbáljuk beszûkíteni az õ mozgásterüket. Ha ezt tesszük, számíthatunk arra, hogy polgármestereink kontraszelektált, nem feltétlenül a legalkalmasabb személyekbõl állnak össze, és ezt nagyon- nagyon veszélyes dolognak tartanám. Ezért javasolnám, hogy a kormánypártok fontolják meg! Itt nem egy ellenzéki érdekrõl van szó, hanem a magyar községek és városok érdekeirõl, hogy sikeres, hiteles emberek legyenek a polgármesterek, s ehhez arra van szükség, hogy csak azok az összeférhetetlenségi okok legyenek felsorolva a törvényben, amelyek természet adottak, szükségképpeniek, és azon túl gazdasági összeférhetetlenséget és más típusú összeférhetetlenséget most még ne, hanem majd a következõ ciklus elején alkalmazzuk. Ugyanazzal a mércével mérjük a polgármestereket, mint amivel mértük saját magunkat, és az összeférhetetlenség ne legyen szigorúbb, mint a képviselõk esetében. Összegezve: én azt javasolnám, hogy ne kapkodjuk el a törvényhozást. Holnap ülésezni fognak az illetékes bizottságok, mint hallottam, az alkotmányügyi bizottság nem is tudta kimerítõen megtárgyalni ezt a javaslatot, már csak azért sem lehet lezárni az általános vitát. Tehát az volna a javaslatom, hogy legyen ideje a parlamenti frakcióknak, képviselõtársaimnak átgondolni ezt a törvényjavaslatot, új módosító indítványokat elõterjeszteni, hogy most függesszük fel majd a nap végén a vitát, és a következõ héten folytassuk. Minden remény ugyanis megvan arra, hogy a következõ hét elején döntést lehet hozni ezekben az ügyekben, hiszen addig a bizottságok ülésezni fognak, és szavazás lesz. Még mielõtt befejezném a beszédemet, nagyon szeretném hangsúlyozni, itt nem ellenzéki és kormánypárti érdekekrõl van szó, hanem arról, hogy hathatós, sikeres, jól mûködõ önkormányzataink legyenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Homepage