SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Általános vita lévén a szóban forgó törvényjavaslat alapelveirõl, koncepciójáról, szemléletmódjáról illenék szólni, gyakorlatilag azonban egy olyan törvényjavaslat fekszik elõttünk, amelynek az általános vitája részben már lezajlott, mégpedig annak idején, az önkormányzati törvény iszapbirkózásra emlékeztetõ elsõ általános vitájakor. Kár lenne most azt megismételnünk. Ez a mostani törvényjavaslat bizonyos értelemben felfogható az önkormányzati törvény végrehajtási utasításának is, hiszen akkoriban már meghatároztuk a polgármesterek majdani hatáskörét, felelõsségét, a polgármesterrel szemben támasztott magas követelményeket. Most tehát azt kell elsõsorban megvizsgálnunk, hogy a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl szóló törvényjavaslat összhangban van-e az önkormányzati törvénnyel, az Alkotmány ide vonatkozó passzusaival, sõt egyáltalán azzal a szándékkal - és ez már nemcsak jogi kérdés, hanem politikai kérdés is -, amely remélhetõleg mindnyájunké, hogy a rendszerváltozás végre a helyhatóságok, az önkormányzatok szintjén is megtörténjen. Ez talán a mi csendes és lassú forradalmunk legfontosabb fázisa lesz. Errõl beszélt minapi felhívásában Göncz Árpád köztársasági elnök úr is. Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat túlnyomórészt megfelel az önkormányzati törvénynek, a választási törvénynek. Ez a jogászok munkáját dícséri. Gondom csak néhány részlettel van. Ezek a részletek azonban rendkívül lényegesek, mert a mai magyar valósággal ütköznek össze, és fõleg vidéken, különösen a kis településeken okoznak gondot. Szerencsére egyik-másik módosító indítvány felfedezte ezeket az ellentmondásokat, és orvosolni igyekszik. Gondolok itt elsõsorban dr. Ugrin Emese módosító javaslatára, mely a 451-es számot viseli. Önök elõtt fekszik ez a módosító indítvány, nem ismertetem a részletét. Csak néhány gondolat. A választás kiíratott, a jelöltállítás megkezdõdött. Csaknem ezer magyar kistelepülésen a hat parlamenti párt közül legfeljebb egy, vagy egy sem mûködik. Több száz településen lényegében nincsen semmiféle faluközösség. A helyi társadalmat a teljes széttagoltság és egykedvûség jellemzi. Nincsenek jelöltek, és fõképp nincsen polgármester-jelölt, hacsak nem tekintjük annak a jelenlegi tanácsi tisztségviselõket, akiknek egy része, gondolom, szívesen folytatná más elnevezéssel mostani hivatását. Nem hiszem, hogy az önkormányzati törvény megalkotásakor ez lett volna az elsõdleges szándékunk. A falusi értelmiség, az orvos, a gyógyszerész, a tanító, a könyvtáros nehezen adja fel hivatását, ebben most Kóródi Máriának éppenséggel igaza van, mégha másodszor idézte is az érvelését, hiszen a polgármesterek - az új polgármesterek - elõzõ állását idõközben be kell tölteni. A falu nem maradhat orvos, pedagógus, vagy gyógyszerész nélkül. Esetenként sok helyütt a szolgálati lakást is le kell adni, mert anélkül eséllyel nem hirdethetõ meg az az állás, a polgármesteri megbízatás lejártakor pedig a szabad, demokratikus Magyarország polgármestereinek egy része kénytelen lesz elköltözni lakóhelyérõl, hacsak nem akar örökös polgármester lenni. Dr. Ugrin Emese módosító indítványa, részben legalábbis, megoldja ezt a problémát. Fogalmam sincs arról, hogy ezt az önkormányzati bizottság miért nem támogatta. Magam még azt sem tartottam volna lehetetlennek - sekélyes munkajogi ismereteim következtében -, hogyha egy másik törvényi helyen olyasmit rögzítettünk volna, hogy a munkaviszony megszûnése után - az elõzõ munkaviszony megszûnése után - a polgármester benyújtott kérelmére az elõzõ munkáltató köteles õt eredeti munkakörébe, illetõleg szolgálati viszonyába visszahelyezni, ha lejár a polgármesteri megbizatás. Hiszen bizonyos összeférhetetlenségi esetekben megtettük ezt az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvényben. Még egy módosító indítványról szeretnék én is szólni, éspedig dr. Varga Jánoséról. Jól emlékszünk ebben a Házban volt elõdeinkre, akik között jóval több tanácselnök, funkcionárius és megyei pártfõtitkár üldögélt - bár százalékos arányokat nem tudok összehasonlítva a mostani Képviselõházzal -, és folytatták az akkori politikai divat szerinti áldásos képviselõi tevékenységüket, a kéz kezet fog ügyintézést, a kijárásos képviseletet. Azt tudom, egy másik Parlament volt. Nem ülésezett olyan gyakran, mint a miénk, nem végzett olyan megfeszített törvényalkotó munkát. Igaz, a tanácstestület is csak az volt, ami, a tanácselnök is tanácselnök volt, nem polgármester. Úgy gondolom azonban, hogy manapság ezt a két tisztséget, a polgármesterit és az országgyûlési képviselõit egyidejûleg ellátni lehetetlen. Idõben, felelõsség dolgában egyaránt az. Hogy ne is beszéljek arról a gyanúról, amely nem mibennünk, itt ülõkben, hanem a Parlamenten kívül, netán a sajtóban fogalmazódik majd meg, jelesül, hogy a törvényhozó urak olyan törvényeket hoznak, amelyek az általuk irányított település számára kedvezõbbek más települések rovására. Az országos törvényhozást és az önkormányzatok mûködését el kell választani egymástól. Az önkormányzatok ne legyenek pusztán végrehajtó hatalmak, hanem legyenek önállóak, szuverének. Ezt az érvelést is mintha szembõl hallottuk volna néhány hete, most meg, a folyosói szóbeszéd szerint, polgármester- jelöltek ülnek csaknem ugyanazokon a helyeken. Ha nem fogadjuk el dr. Varga János módosító indítványát, már elõre van mit sajnálni ezeken a képviselõtársainkon. Igaza van dr. Gál Zoltánnak, az önkormányzati törvényrõl való határozathozatalkor ez a passzus nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Valóban. Csakhogy nem kapta meg a passzus eltörlését indítványozó javaslat sem. Patthelyzet volt, amelyet az akkori szavazási metódus szerint az ellenzék rutinosan kihasznált. Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslatot dr. Ugrin Emese és Varga János módosító indítványának elfogadásával együtt szeretném támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)