BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Mészáros István bizottsági előadó az előbbi hozzászólásában túlterjeszkedett - véleményem szerint - azon a jogkörön, amelyet a bizottság számára megrajzolt. Bizottsági álláspontként interpretálta ugyanis a törvényjavaslat egészét, amelynek megítélésére a bizottságnak tulajdonképpen nem is volt jogköre, hiszen a bizottság nemzetiségi, kisebbségi kérdésekkel foglalkozott; nem áll tehát az a megjegyzés, miszerint a bizottság úgy foglalt volna állást, hogy a törvényjavaslat hiányos, mert hiányoznak belőle azok a vagyoni jellegű jogszabályok, amelyek hozzá tartoznának.

Ez nem bizottsági álláspont, ez Mészáros István saját álláspontja. Fontosabbnak tartom azonban leszögezni, hogy milyen ellentétek és milyen problémák merültek fel a bizottsági ülésen azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat kisebbségi kérdésekkel foglalkozott, kisebbségi rendelkezéseket tartalmaz. Itt kell leszögeznem, hogy én olyan kisebbségi törvény meghozatalát tartom szükségesnek, amely a kor szintjén áll, egyszerű, világos, áttekinthető, megvalósítható, európai szintű jogszabály; amely tartalmazza az egyéni és kollektív jogok ma megadható lehető legteljesebb katalógusát és mértékét. Nem az állam kénye-kedvétől függő jogokról van itt szó, hanem a kisebbségi egyéneket és kisebbségi közösségeket megillető, alanyi jogon megillető, jogokról van itt szó. Ami a két álláspont közötti különbség, azt Mészáros István úgy fogalmazta, hogy az ellenzék, mint elsősorban közjogi, a közjoghoz tartozó megoldásokat kíván, míg a kormánypártok elsősorban a magánjog területére akarják szorítani a kisebbségi kérdés megoldását.

Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a közjog és a magánjog határai az időben, a történelemben változnak, nem ugyanazok. Ha képzett jogász kollégáim a római jog finoman cizellált rendszerére gondolnak, akkor azt látják, hogy a római jog, a római magánjog valósággal uralta a római jogrendszer egészét; a közjog, a római közjog ezzel szemben háttérbe szorult, csökevényes maradt. De egy másik példát, amely talán még érthetőbb: az elmúlt időszakban az adminisztráció joga, az államigazgatási, közigazgatási jog túlnyomóan uralta a jog egészét, mindenhez államigazgatási engedély, államigazgatási szabály kellett, minden tevékenységet a közjog területére utalt a korábbi jog.

Ezzel szakítani szeretnénk. Azt szeretnénk, hogyha egy polgári jellegű államban a magánjog természetes szférája legyen a jognak, a magánjoghoz tartozzanak olyanok, amelyek régen a közjogba tartoztak. Hogy egy példát mondjak - és a nemzetiségi, kisebbségi területről: hogy iskolákat tarthassanak fenn kisebbségi egyének vagy kisebbségi közösségek, hogy művelődési házakt és intézményeket létesíthessenek, hogy saját akaratukból, saját erejükből, de az állam segítségével és támogatásával ezen aktivitásukhoz szabad tér nyíljék.

A magam részéről azt hiszem, hogy ez a legtöbb, amit a magánjog szférájától elvárhatunk, és nem hiszem, hogy azt mondhatjuk a jövőben és ezentúl, hogy "csak" magánjog. Kérem szépen a "csak" magánjog a "csak" közösségeket megillető jog, ami a magánjog területe, az számomra a legtöbb, amit lehet nyújtani kisebbségeknek. Ez persze nem azt jelenti és nem is szeretném, ha így interpretálnák a szavaimat -, hogy önkormányzat-ellenesek lennének. A települési törvény, az önkormányzati törvény talaján mindenütt lehetőség van kisebbségi önkormányzatok alakítására olyan területen, ahol a kisebbségek többségben élnek Azt hiszem, ha képviselőtársaim egy kicsit belegondolnak, ha ezt a jogot a határainkon túl élő magyarságnak megadnák, azt hiszem nagyon sokat kapna ez a magyarság.

Azt sem mondom tehát, hogy önkormányzat-ellenes vagyok. én csak azt mondom, hogy ellenzem a személyi alapon felépülő önkormányzatokat, kisebbségi önkormányzatokat. Van ugyanis olyan koncepció, amely azt mondja, hogy az államban élő, az állam területén élő kisebbségek függetlenül attól, hogy hol laknak, személyi alapon önkormányzatokat hozzanak létre oly módon, hogy ezeknek az önkormányzatoknak a jogkörét a magyar Országgyűlés állapítsa meg, és a magyar Országgyűlés biztosítsa. ennek anyagi feltételét. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a személyi alapon működő önkormányzat, bármilyen szép és bármilyen nemes ötlet, eddig még sehol a világon nem működött.

Ezt félre lehetne söpörni, hiszen most intézményeket alapítunk, új intézményeket hozunk létre; mi az, hogy sehol nem működött a világon ilyen?! Kérem szépen, ez az elképzelés, a századforduló óta elképzelése a kisebbségi, nemzetiségi jognak, sehol nem valósult meg. Ennek ugyanis feltételei vannak.

A feltétele az, amit tudomásom szerint minden, Magyarországon élő nemzetiségi szervezet visszautasít, az egyik feltétele az, hogy a kisebbségeket nyilvántartsák, regisztrálják. Rossz történeti tapasztalataink vannak, tudjuk; hogy a kisebbségek nyilvántartásától joggal irtózik, aggódik, fél minden magyarországi kisebbség. Enélkül azonban nem lehet jogi szabályokat alkotni, hiszen a jogi szabályoknál meg kell határozni, hogy kire vonatkozik a jogszabály érvénye, kire vonatkozik a kisebbségi önkormányzat hatálya. Ha nem tudjuk, hogy kire vonatkozik a kisebbségi önkormányzat hatálya, ki tartozik a kisebbségi önkormányzatba, akkor nem lehet jogi, közjogi jogalanyisággal felruházni. Magánjogi jogalanyisággal viszont fel lehet és fel is kell ruházni.

Az egyesülési törvény alapján ma Magyarországon mindenféle tevékenységet el lehet látni, ami a kisebbségek sorsába, életébe belevág, az iskolát, művelődést és bármiféle szerveződést, érdekvédelmi tevékenységet meg lehet valósítani.

Ezért a magam részéről ezt az egyetlen dolgot nem tartom megvalósíthatónak: a közjogba beépülő, személyi alapon létrehozott kisebbségi önkormányzatot. Minden egyéb önkormányzat mellett teljes mellszélességgel kiállok, támogatom és örülnék neki:

Még egy dolgot szeretnék az egész vitához fűzni. Általános vitáról van ugyanis szó, számos javaslat érkezett, számos módosítás. Hiszem, hogy ezeket a módosításokat, a kisebbségi kérdéshez fűzött módosításokat, a jó szándék, a kisebbségek iránt érzett aggodalom diktálta.

Elborzadok a másik oldalról, ha számba veszem, hogy miket akartunk mi itt létrehozni, és remélhetőleg miket nem fogunk létrehozni. Nem vagyok híve ugyanis az álbizottságoknak. Itt már kétféle kisebbségi bizottság került szóba. A kisebbségek szószólójának intézménye, az önkormányzat által létrehozott másik kisebbségi bizottság vagy egy nemzeti és etnikai bizottság. S van már emellett egy ombudsman-kollégium.

Nem akarom az ötletek gátját jelenteni, azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kisebbségek jogvédelmét nem ezek a bizottságok fogják ellátni.

A kisebbségek jogvédelmét egyrészt a kisebbségi szervezetek fogják ellátni, másrészt az az egész államon keresztülhúzódó, az egész államot átható jogállamiság, amelynek intézményeit éppen most teremtjük meg, amelynek intézményeit jelenti a közigazgatási bíróság, amelynek intézménye az Alkotmánybíróság, amelynek intézménye a - véleményem szerint egy kicsit félresikerült - ombudsman is. Ezek jelentik a kisebbségi jog garanciáját.

Hogy a tevékenység garanciáját mi jelenti? Részben az állam, de részben - s ezt is hangsúlyozom - az a kisebbségi öntevékenység jelenti, amelynek meg kell indulnia, és amelyet támogatni kell. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)