GÁL, ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor lassan a döntés időszakába jutunk ezzel a három nagyon jelentős törvényjavaslattal kapcsolatosan, szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy milyen változáson ment át ez a törvényjavaslat és ennek a törvényjavaslatnak elfogadási körülménye.

Emlékeztetném a tisztelt Országgyűlést arra, hogy Torgyán József képviselőtársunk az eredeti törvényjavaslat általános vitájakor olyan megjegyzést tett; hogy a benyújtott törvényjavaslat helyett sokkal jobb lenne az 1871-ben elfogadott önkormányzati törvényjavaslatot tárgyalni. Legutóbb Torgyán József az átdolgozott, most a tisztelt Országgyűlés előtt szereplő törvényjavaslattól azt mondotta, hogy ez egy európai törvényjavaslat. Márpedig a tisztelt országgyűlés előtt ismertek a körülmények, hogy milyen módon változott ez a törvényjavaslat, kiknek a kezdeményezésére változott a törvényjavaslat.

Ebből következően én úgy gondolom, hogy megköszönhetik az ellenzéki pártok Torgyán Józsefnek az elismerést, hiszen ha ez a törvényjavaslat európai színtű törvényjavaslat, akkor a változást előidézőknek köszönhető, hogy ez a törvényjavaslat európaivá vált. (Taps jobbközépen.)

Ezt én csak mint érdekességet szerettem volna megemlíteni, nem hiszem, hogy ennek az ügy szempontjából különösebb jelentősége lenne. (Derültség jobbközépen.) Annak azonban úgy gondolom, hogy van jelentősége, amilyen körülmények között az eredeti törvényjavaslat ezen a változáson átment.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Szocialista Párt előtt hosszú hetekkel ezelőtt világos volt - és ennek informális úton véleményt is, hangot is adtunk -, hogy az önkormányzatról és a kapcsolódó törvényjavaslatokról szóló vita olyan módon nem kezelhető, hogyha nem történik meg az egyébként a parlamentáris demokráciákban szokásos eljárás, vagyis a résztvevők nem próbálnak egymással szót váltani és egymás véleményét egyeztetni. Sajnos, az erre való készsége a kormánypártoknak eléggé későn fogalmazódott meg. Akkor, amikor már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet másképp ezeket az egyébként szükséges és gyorsan szükséges - törvényjavaslatokat elfogadni. Ezért is adtunk aztán hangot nyilvánosan is ilyen javaslatunknak.

A tárgyalásokon igyekeztünk kompromisszumkészségünket kifejezni, javaslatainkat ennek megfelelően fogalmaztuk meg; és ma összességében abban a helyzetben vagyunk, hogy többségében - döntő többségében - a törvényjavaslatokat olyannak minősíthetjük, amelyeket támogatni tudunk. Ebben természetesen benne van a Kormány és a kormánypártok kompromisszumos készsége is. Tehát ebben az értelemben úgy gondolom, hogy senki számára nincs lehetőség, hogy magának vindikálja a most döntés előtt álló törvényjavaslatokat.

Szeretnék azonban egy körülményre most a befejezés előtt utalni: és ez a jövőre szóló dolog.

Úgy gondolom, tudomásul kell vennünk, hogy a mai magyar valóság igazán nem kedvez egy olyan önkormányzati törvény elfogadásának, amely minden részletében stabilnak mutatkozna vagy ígérkezne, vagy egyáltalán, ilyen igénnyel fellépni nem lehet. Ilyen a magyar helyzet, és mindez tükröződik a törvényjavaslatban megítélésem szerint, és ennyiben nem az elkészítőknek a hibája. Ha ezt azonban elismerjük, ennek azért bizonyosfajta következménye kellene hogy legyen a Kormány és a kormánypártok gondolkodására. És ez az a pont, amiben tulajdonképpen nem tudott megállapodni a hatpárti egyeztető tárgyalás, nevezetesen az úgynevezett kapcsolódó törvényeknek a sorsa.

Előttünk teljesen világos, hogy az ország kormányzásához szükség van a Kormány - ha úgy tetszik - szabad elhatározására, és ez nem járható út, hogy minden részleteiben átvállalja a Parlament a felelősséget a Kormánytól; mondjuk olyan módon, hogy minden egyes kapcsolódó tőrvény kétharmados többséget kívánna.

Ha azonban elismerjük azt, hogy ezt az önkormányzati rendszert tulajdonképpen az elkövetkezendő években kell kiépítenünk, és ez az egész magyar közigazgatás megmozgatását kívánja; hiszen csak utalok arra, hogyha ez a kormányzati rendszer hatályba lép, megyei szinten. a dekoncentrált szervezetek sokaságát kell létrehozni. Annak csírái megvannak a mai szervezetben, de tessék belegondolni, hogy mekkora szervezést kíván ez, mekkora költségeket kíván; és hát ennek az önkormányzati rendszernek nyilvánvalóan rendkívül nagy hatása van az egész kormányzati struktúrára, a kormányzati stílusra. Tehát egy olyan hosszú távú feladat áll az ország előtt - hogyha ezt az önkormányzati rendszert a rendszerváltás fontos feltételeinek tekintjük, amelyben úgy gondolom, hogy nem kizárólagosan a Kormány hordozhatja csak a felelősséget, hanem mindazoknak hordozniuk kell a felelősséget, akik részesei az ország politikája alakításának. Tehát amikor mi is szorgalmazzuk, hogy kellő mértéktartással a kapcsolódó törvények egy részében igenis maradjon fenn a kétharmados arány, akkor elsősorban erről az oldalról szorgalmazzuk, erről az oldalról vetjük fel, nem pedig pusztán arról, hogy az ellenzéknek ilyen-olyan beleszólása legyen a dolgokba. Úgy gondolom, hogy működőképes, valóságos önkormányzatot valóban csak politikai konszenzus alapján lehet ebben az országban létrehozni. Tehát, mint ahogy az eddigi tárgyalásokon is mindig kompromisszumra törekedtünk, ezúttal is felhívom a kormányzó pártok figyelmét, hogy egy ilyen megközelítésből, egy ilyen megfontolásból talán nagyobb kompromisszum készséget kellene mutatni ebben a kérdésben, mint ahogy azt eddig tették.

Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a Szocialista Párt is azon a véleményen van, hogy az elkövetkezendő nem túlságosan hosszú idő alatt tető alá hozzuk az előttünk fekvő három törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)