DR. FÜZESSY TIBOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Három héttel ezelõtt, amikor utoljára volt alkalmam részt venni a tisztelt Ház ülésén, itt a plenáris ülésen még javában dúlt a vihar. Olyan éles összecsapások voltak ezek felett a törvényjavaslatok felett, hogy úgy tûnt, hogy szinte reménytelen a megegyezés, és veszélyben forognak az önkormányzati választások is. Azután, hazatértem után, hamarosan rájöttem, hogy érdemes volt visszajönnöm, mert közben kemény és zártkörû tárgyalások után megszülettek azok a megegyezések, amelyek alapjául szolgálhatnak jó törvények meghozatalának. Az elõttünk levõ törvényjavaslatok tehát zárt körben hozott kompromisszumok eredményei. Lehet, hogy megint értetlen megjegyzések fogják kísérni éppen a megegyezések zártkörûségét. Lehet, hogy amiatt vádak fogják érni a Parlament döntését, mert az nem teljesen a plenáris vitán dõlt el, hanem a plenárison kívüli megállapodásokon. Ezekkel a vádakkal kapcsolatban szeretnék néhány elõzetes észrevételt tenni. Tavaly ilyenkor, nyár derekán dúltak a politikai egyeztetõ tárgyalásoknak nevezett csatározások a háromoldalú asztal körül. A döntési elv ezeken a tárgyalásokon a konszenzus volt, tehát határozatot hozni csak a három fél megegyezésével lehetett. Ugyanez az elv volt uralkodó az Ellenzéki Kerekasztal üléseire is, és meg kell mondjam, hogy ezeken az üléseken a konszenzusnak az elérése néha több erõfeszítést igényel, mint a háromoldalú megbeszéléseken. A hosszú éjszakába nyúló és gyakran reménytelennek látszó viták után végül is megszülettek azok a politikai megegyezések, amelyek alapján a korábbi Parlament meghozhatta a rendszerváltást biztosító legfontosabb törvényjavaslatokat. Ezeknek a vitáknak az idején volt alkalmam beszélgetni a Leuveni Katolikus Egyetem politikai tanszék vezetõjével. A helyzetet én úgy próbáltam lefesteni elõtte, hogy nálunk most - mármint akkor - a különbözõ politikai erõk a törvényben meghatározott játékszabályok nélkül tárgyalnak az ország jövõjérõl, a Parlament pedig lábhoz tett fegyverrel vár, várja a határozatokat, hogy azok alapján meghozhassa az annak megfelelõ törvényeket. Arra számítottam, hogy belgiumi barátunk legalább egy kis tudományos érdeklõdéssel csap le erre a szerintem vélt politikai különlegességre. Ezzel szemben a reagálása tulajdonképpen lehûtõ volt, mert azt válaszolta, nálunk - mármint Belgiumban - ezt tulajdonképpen minden fontosabb, minden rázósabb ügyben így csinálják. A különbözõ pártok és politikai csoportosulások képviselõi összeülnek, zárt ajtók mögött megállapodnak, és csak a megállapodásuk eredménye után kerül az ügy a Parlament elé. A rázós ügy náluk a nemzetiségiekkel összefüggõ ügy, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy majdnem minden ügy rázós. Tehát a fontosabb megállapodások Belgiumban elõzetes egyeztetések, elõzetes kompromisszumkeresések után keletkeznek. Ezért én az elõttünk fekvõ törvényjavaslatok adott elintézési módjában, az elõzetes konszenzuskeresésben semmiféle kivetnivalót nem találok. A kereszténydemokrata képviselõk - a vita során tett hozzászólásaikban -mindig is hangsúlyozták, hogy az önkormányzati törvények létrejöttét, meghozatalát és ezáltal az önkormányzati hatalomváltás lehetõségének a megteremtését tartják alapvetõ fontosságú szempontnak, amely mellett eltörpül annak jelentõsége, hogy az új törvények jogi, szakmai vagy akár gyakorlati szempontból tökéletesek-e vagy sem. A legfontosabb az, hogy ezek a törvények mielõbb létrejöjjenek, és megkezdjék mûködésüket az önkormányzatok. El kell ismernem, hogy az elõzetes egyeztetõ tárgyalások eseménye vagy sorozata folytán a törvények, a törvényjavaslatok az eredeti elõterjesztéshez viszonyítva - a részleteket tekintve - nagyon nagy mértékben tökéletesedtek. Tökéletes törvényt íróasztal mellett, közvetlen történelmi elõzmények nélkül természetesen nem lehet alkotni. Hiba volna ilyen törvények megalkotására törekedni. A törvény egyes rendelkezései a gyakorlatban menet közben fognak csiszolódni, tökéletesedni, és a hibákat a gyakorlati tapasztalatok alapján lehet majd teljesen kiküszöbölni. A lezajlott vita és a létrejött kompromisszumos javaslat legnagyobb tanulsága - véleményem szerint - az, hogy alapvetõen azonos cél és azonos szándék mellett kitartó tárgyalásokkal el lehet jutni egy egyhangú megegyezéshez is. A plenáris üléseken néha fölöslegesen és túlzott mértékben csapnak magasra az indulatok, néha túl sok a szócséplés, önmutogatás. Ennek ellenére ez a példa is azt mutatja, hogy a képviselõkben megvan a kellõ bölcsesség, a politikai kompromisszumkészség ahhoz, hogy a nyilvánosságnak szánt tiszteletkörök után okos megállapodásokat tudjanak kötni, akár zárt ajtók mögött is, amelynek alapján ésszerû törvények születhetnek. A kereszténydemokrata képviselõk által elõterjesztett módosító javaslatokat az érintett képviselõk visszavonták. A visszavonás indoka az esetek túlnyomó többségében az, hogy a módosítási javaslatok beépítésre kerültek a most elõttünk fekvõ javaslatba. Köszönöm szépen. (Taps.)