HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Valóban kacskaringós a története ennek a törvényjavallatnak. Valóban azzal az április 29-i közös, kétpárti dokumentummal kezdõdött, amelyben legalább két parlamenti párt megegyezett abban, hogy az új demokráciánk követelményeinek megfelelõen pártatlan státust, pártatlan állapotot, függetlenséget - valójában függetlenséget - biztosít a három közszolgálati médiumnak. Ennek a megállapodásnak a sorsa a Parlamenten keresztül valóban úgy vezetett, hogy ma már szégyellek a Soltész úr és a parlamenti adminisztráció szemébe nézni, annyiszor engedtem ebbõl a módosító javaslatból, és kellett - valójában eléggé szabályellenesen - mindig újra és újra elfogadva a Demokrata Fórum módosító javaslatai közül újakat és újakat, új szövegezést kémem és új kiosztást kémem. Azt kell mondanom, hogy nem az én törvényjavaslatom pontjai, hanem ezek a módosító javaslatok okozták, ha elcsúszott ennek a törvénynek az elfogadása, és kétségessé vált, hogy a médiumok vezetõit gyorsan ki lehet-e nevezni. Nem óhajtok ebbe a kacskaringós történetbe most belemenni részletesen. Azt szeretném röviden elmondani, hogy mi a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, miért van rá szükség. Utána röviden egyetlenegy pontnak, a most már Csengey Dénes által is említett egyetlen maradék vitapontnak a történetét szeretném ismertetni. Utána röviden szeretnék - és valószínûleg ez lesz a lényeg a szavazáshoz - ahhoz a beállításhoz hozzászólni, annak ellenére, hogy nem vagyok jogász, amit itt a bizottság elõadói is, és Gáspár Mikós képviselõtársam is úgy állított be, hogy valójában nincs más mód a gyors kinevezésre, mint hogyha Önök a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát kidobják az ablakon. Ugyanis ezt jelenti Gáspár Miklós javaslata, semmi mást, s ezt szeretném bebizonyítani. A Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága arra való, hogy védje egy erkölcsi testület - és széles alapon összeállított, sok résztvevõbõI összeállított, és az érintettekbõl összeállított erkölcsi testület - a Televíziót, a Rádiót és az MTI- t a politikai befolyásoktól. Azért, hogy azok a szakmai problémák, amelyek feszítik ezeket az intézményeket, végre csak _ szakmai problémaként jöhessenek számításba, ne csomósodjanak politikai problémává. Minden demokráciában hasonló, a mostani, a mi általunk tervezettnél jóval erõsebb jogosítványokkal rendelkezõ testület védi ezt. S hangsúlyozom, amikor ezt teszi, nem a pártok érdekeit védi, hanem a nézõ érdekeit védi. Azt az érdeket, amirõl Ilkei Csaba beszélt. Azt az érdeket védik az ilyen bizottságok, hogy a nézõk ezekben a monopolintézményekben is - ott, ahol Európában, ellentétben Amerikával, még van állami média, mintegy a feudalizmus maradványaként, azt kell mondanom -, ezekben az országokban, ezekben a monopolintézményekben is megkaphassák azt, amit a szabad sajtótól elvárnak! (Zajongás a kormánypártok soraiból!) Minden olyan jogosítványa ennek a bizottságnak, amely hozzásegíthetné õt ehhez a célhoz, elvettetett az idõk folyamán. Gyakorlatilag egy lényeges ilyen volt, az, hogy kötelezte volna ez a tervezet az érintett nemzeti médiumokat arra hogy ennek a bizottságnak a véleményét publikálják is. Visszavontam ezt a javaslatot; annak ellenére hogy nem ismerek - ha demokráciaszerte végignézek - egész Európában olyan ilyen intézményt, amely - ha az állam hozta létre, mint például az Ilkei Csaba által említett BBC -ne rendelkezne ilyen jogosítvánnyal. Azt szeretném még hozzátenni, hogy az egyetlen maradék... talán egészen röviden megemlíteném mégis, hogy mi mindenrõl mondott le az eredeti elõterjesztés idõközben. Tehát a közmédia publikációs kötelezettségérõl, arról, hogy a média dolgozói, ha hívják õket, el kelljen jönniük ennek a bizottságnak az ülésére - elegendõ volna eszerint, hogy információt szolgáltassanak, akár írásban ha kell. Kimarad természetesen, a kérésüknek megfelelõen - minthogy több nyilatkozatban elhangzott, hogy ez igen túlsúlyossá tette volna ezt a bizottságot, ha a köztársasági elnök nevezi ki a bizottság tagjait -, tehát el- maradt ez a posztulátum is. Szeretném azt is jelezni, hogy Gáspár Miklós képviselõkollégánk korábbi javaslatát is elfogadta az eredeti elõterjesztés, annak lényegét hiszen az teljesen egybevág az elõterjesztõ szándékával, hogy csakis utólag tekinthessen be ez a bizottság. Míg ma egy olyan bizottság marad, amely, ha szükséges - még ezt a megszorítást is betettük a szö- vegbe: nem mindig, ha szükséges! -, állásfoglalásban, erkölcsi és nem jogi természetû állásfoglalásban rögzíti a pártatlanságnak és a szabad tájékoztatásnak a sérelmét. Ami természetesen nem kötelez senkit, mindössze attól lenne súlya - és ezen a ponton döntõ az a vita, amely még zajlik -, hogy az érintettek ben- ne vannak. Én nem óhajtok most tartalmilag belemenni abba, hogy a szakma vajon jogosult-e, mindössze azt óhajtom elmondani, hogy amikor Csengey Dénes az összeférhetetlenség problémájával elõállt, akkor a sajtóalbizottság ülésén megnyugtató megoldásra jutottunk ebben a tekintetben - a jegyzõkönyvekben ennek bárki utánanézhet. Abban állapodtunk meg, pontosan abban a szövegben, ami most az elõterjesz- tésben van. Rendben van, az összeférhetetlenséggel nem gondolhattunk korábban, elképzelhetõ hogy ez fennáll, zárjuk ki az intézmények vezetõit ebbõl a bizottságból, a megválaszthatóságból, és minden olyan esetben, amikor konkrétan az õáltaluk közvetlenül felelõsséggel jegyzett mûsor kerül terítékre, akkor ne vehessenek részt ennek az erkölcsi megítétélésben sem. Csengey Dénes ezek után amikor a szükséges törvényi átalakítása ennek az eredetileg országgyûlési határozati javaslatnak megtörtént, azzal állt elõ - minthogy a kinevezési rend is benne van, ezért köte- lezõ volt jogilag átalakítani törvénnyé a határozati javaslatot -, hogy ezzel oly mértékben megváltozott a helyzet, hogy neki vissza kell hoznia az összeférhetetlenségnek azt a formáját, amely teljes mértékben kizárja a szakmát, a szakma saját, mármint a média alkalmazottjait. Semmiféle érvet nem tudott azóta sem fölhozni Csengey Dénes, hogy az a tény, hogy egyszerûen más formába hozott, de jogkörében azóta, a törvényi rangra emelés óta csak csökkentett jelentõségû bizottság..., miért bír ez a változás olyan súllyal, hogy emiatt az összeférhetetlenség totális formulájához kellene visszatérni?! Most pedig szeretnék rátérni arra, hogy Gáspár Miklós elõterjesztésének - Kulin Ferenc némileg ezt a tényt elkerülõ beállításával szemben - az a lényege, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága lekerül az Országgyûlés napirendjérõl. Az elõttünk fekvõ javaslat azt mondja, változtassuk meg az én törvényjavaslatom címét, vegyük ki belõle a pártatlan tájékoztatás ügyét; változtassuk meg a törvényjavaslat szövegét, minden olyan jelzést vegyünk ki, amely a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságára utal; és az a hozzáfûzés, hogy egy külön törvény szabályozza a pártatlanság felügyeletét, természetesen csak megerõsíti ezt a tényt, hogy ez a törvény és semmilyen más törvény e pillanatban nem fekszik a Ház elõtt, amely ezzel a dologgal foglalkozna. Ehhez természetesen majd valamiféle új elõterjesztésre lenne szükség... Megszûnik ezzel nevezetesen az a sürgõsség, amelyet arra a javaslatra a Háztól nyertem! Ennek a javaslatnak a sürgõssége és nemcsak maga a javaslat. Szeretnék rátérni most arra a kérdésre, hogy vajon áll-e az a másik eleme Kulin Ferenc elõterjesztésének, hogy a gyors kinevezés lehetetlen abban az esetben, ha elfogadjuk a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát is vitatémaként, vagyis nemmel szavazunk arra az elõterjesztésre. Nagyon egyszerû matematikáról van szó: ha a Ház egyharmadánál egy személlyel többnek a "nem" szavazatával találkozik Gáspár Miklós elõterjesztése, akkor ugyanennyi "nem" szavazattal tud találkozni a Demokrata Fórum most már igen-igen leredukálódott módosító javaslata, és ebben az esetben a tisztelt Ház úgy döntött, hogy a médiatörvényig terjedõ hatállyal létrehoz mégis egy független státust ennek a három intézménynek. És közben, ahogy meg kellett volna születnie ennek a javaslatnak, összeülhet a hatpárti egyeztetés. A médiatörvényig - megfigyelve ennek a testületnek a mûködését - minden problémáját rendbe hozza ennek a javaslatnak, és akkor tényleg ugyanúgy járunk el, mint az önkormányzati törvényeknél, ahol - ellentétben a beállítással - nem vettük le az önkormányzati törvényt a napirendrõl, hanem valójában továbbra is tárgyaljuk, és közben folyik a hatpárti megegyezés. Tehát azt szeretném javasolni, járjunk el hasonlóképpen a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságával. Ne hagyjuk azt, hogy valójában egy összeférhetetlenségi formula révén ezt a javaslatot levegyék most a napirendrõl. Kérem mindazokat, akik el tudják fogadni azt, hogy a szakma képviselõi benne legyenek ebben a bizottságban - ellenzékieket és kormánypártiakat egyaránt - , hogy lelkiismeretes szavazással tegyék lehetõvé azt, hogy felálljon ez a bizottság, és kinevezésre kerüljenek a média vezetõi is. És ezek után természetesen a hatpárti egyeztetés - a médiatörvényig - minden problémáját, ami esetleg menet közben kiderül, rendbe teheti ennek a javaslatnak! Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)