DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Más miatt kértem az elõbb szót, de Kónya Imre hozzászólása késztet arra, hogy másról kezdjek beszélni, mint amirõl eredetileg szándékoztam. Mégis szükséges megjegyezni, az elõbb is azzal kezdtem volna a hozzászólásomat, ha csak a vitát hallgatom, akkor nem tûnt volna ki, hogy mi a mai napirendünk, mi a mai vita tárgya, hiszen nem a pártatlanság bizottságáról esik szó, még csak nem is a tömegkommunikációs eszközök vezetõinek a kinevezésérõl hanem mintha a sajtótörvényt vitatnánk, úgy hangzik, mintha a sajtótörvény általános vitája zajlana és nem valamilyen más tárgyú törvény részletes vitája., Áttérve Kónya Imre felszólalására, azt szeretném mondani, hogy már többször kifejtette a szabad demokraták parlamenti csoportja, hogy nem tartjuk szerencsésnek ha a Parlamentben szó esik egy olyan pártmegállapodásról, amely nem a Parlament keretein belül, hanem a Parlamenten kívül köttetett, tehát nem ide tartozó dolog ez a két párt közötti megállapodás kérdése és nem a Parlament plénuma elé tartozik. De ha már szó esett errõl a megállapodásról, kénytelen vagyok elmondani, miután reagálni szükséges arra, amit Kónya Imre elmondott, hogy aki figyelemmel követte ezt a vitát, ami a most tárgyalás alatt levõ törvényjavaslat körül zajlott, olyan benyomást szerezhetett - lehet hogy tévedek ebben -, mintha nem az MSZP véleménye akadályozná a törvénytervezetet vagy az úgynevezett paktum vonatkozó pontjának az elfogadását, hanem a Magyar Demokrata Fórumon, illetve a kormánykoalíción belüli véleménykülönbségek. Én azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy körülbelül milyen arányok léteznek ebben a Parlamentben, és bár tudjuk, hogy az MSZP nagy párt, az egyik legnagyobb parlamenti párt, de nem képes önmagában szavazataival egy kétharmados szavazást meghiúsítani. Csurka úr, illetve Giczy úr felszólalása a múltkori vitában számomra egyértelmûen jelezte, és azt hiszem más számára is világossá tette, hogy a Demokrata Fórumon belül jelentõs erõk vannak, amelyek úgy ítélik meg hogy a néhány hónappal ezelõtt kötött megállapodás fölött eljárt az idõ, meg kell változtatni azokat az elveket, amelyek akkor érvényesek voltak és nem érdemes azokat az elveket támogatni, azokat az elképzeléseket, amelyeket akkor elfogadhatónak tartottak. Szemben Kónya Imrével, én úgy ítélem meg, hogy a kétharmados elfogadtatása az eredetileg kétpárti véleménynek nem az MSZP esetleg módosító indítványán vagy ellenszavazatán múlik, hanem másfajta, más irányból érekzõ ellenelképzeléseken. Egyébként mellékesen jegyzem meg - és ezzel saját szabályomat is sértem -, hogy amennyire ez felmérhetõ, ennek az úgynevezett áprilisban kötött kétpárti megállapodásnak még egyetlen pontját sem valósították meg - és ez nem az SZDSZ ellenzéki frakciója miatt nem valósult meg, hanem amennyire fel lehet azt mérni, inkább a kormánypártok miatt. (Jobb oldalon zaj,. Közbeszólások: Nem igaz! Taps az SZDSZ padsoraiban.) Ha félreértés lenne, természetesen arról a részérõl beszélek ennek a megállapodásnak, amely nem a kormánytöbbségnek kedvez. Ami pedig a vita félresiklását illeti, s ez volt az eredeti szándékom, hogy ezt jelezzem - én azért kiabáltam közbe, ha tetszik, Kónya Imre iménti, nem a mostani, hanem az akkori felszólalásába, amikor ügyrendben kért szót - érdemi felszólalását megakadályozandó -, mert én már Kulin Ferenc felszólalását is tévesnek ítéltem meg. Úgy jelentkezett, illetve úgy kapott szót, mint aki bizottsági elõadóként kívánja elõterjeszteni álláspontját, ezzel szemben - nyilván gyakorlatlanságból - a saját pártjának, a kormánypártnak a sajtóval kapcsolatos elképzeléseit fejtette ki, ami alapvetõ különbség, azt hiszem. Erre volt kénytelen reagálni Kõszeg Ferenc, így siklott - úgy látszik - félre a mai részletes vita. Én úgy tudom - bár nem vagyok jogász -, hogy a részletes vitában konkrét, részletes javaslatokhoz kellene hozzászólni, én nem fedeztem fel a másik oldalon, hogy milyen javaslatokhoz szólnak hozzá a képviselõk. Kénytelen vagyok még egy megjegyzést tenni az SZDSZ parlamenti csoportja nevében. Természetesen vissza kell és vissza kellene határozottan utasítanom - ha már nem tettük volna meg egyszer - Csurka úr sajtóval kapcsolatos elképzeléseit, de azt hiszem, hogy itt csak ismétlésekbe bocsátkozhatnék. Teljesen nyilvánvaló - gondolom - mindenki számára, hogy mi másként képzeljük el a sajtó mûködését, mint ahogy Csurka úr most, meg a múltkor kifejtette (egyetlen taps jobb oldalról). - Köszönöm a tapsot. Természetesen azt sem fogadhatom el hogy az SZDSZ csak akkor emel szót ebben a Parlamentben kulturális ügyekben vagy más ügyben, ha kultúrbugrisokat mozdítanak el. Nem szeretném megismételni Orbán Viktor szavait, csak jelezni szeretném, minden ilyen ügyben azt hangsúlyoztuk, hogy nem személyek mellett állunk ki, egyetlenegy elmozdított kulturális vállalatvezetõ sem az SZDSZ-hez közel álló ember, hanem az intézményes megoldások ellen volt kifogásunk, azon intézményes megoldások ellen, amelyek nem intézményesek, hanem úgy látszik improvizálnak, de mégiscsak egy irányba mutatnak. (Az elnök az idõmérõ táblára mutat.) Elnézést a hosszabb beszédért, mégegyszer szeretném jelezni, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról van szó, s nem a sajtótörvényrõl, tehát javaslom, hogy a vita mai lezárhatósága érdekében maradjunk az eredeti tárgynál, s talán javasolható, kérjük meg képviselõtársainkat, hogy jelezzék, melyik módosító indítványhoz, vagy melyik részletéhez kívánnak hozzászólni a napirenden levõ törvényjavaslatnak. (Taps az SZDSZ soraiból!)