CSURKA ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kõszeg Ferenc hozzászólásához kapcsolódva akarok néhány szót szólni a részletes vitában. Lassan szokássá válik itt a Házban, hogyha a kormány valamelyik, az elõzõ, Aczél György által kinevezett kultúrbugrist elmozdítja a helyérõl- ezt a kifejezést azt hiszem Kõszeg Ferenc jól ismeri, hiszen a monori erdõben használtam elõször, és abban a szerencsében részesültünk, hogy mind a ketten jelen lehettünk -, azok közül valakit elmozdít a helyébõl a Kormány, akkor itt, a tisztelt Házban rendszerint a szabad demokraták részérõl elhangzik egy tiltakozás. Pedig hát mi történik ebben az esetben? Az történik, hogy a Kormány a választásokon nyert felhatalmazásával kormányoz. Végrehajtja, illetõleg megpróbálja végrehajtani részleteiben is azt a rendszerváltást, amire a magyar néptõl felhatalmazást nyert. Semmi több. Ezzel szemben ilyen esetekben abban a pillanatban jön valami akadékoskodó megállapítás és ezzel azt a célt kívánják elérni, hogy ez a Kormány ne kormányozzon. Holott az igény a társadalomban éppen fordított. Nagyon sok ember azt szeretné, hogy ez a Kormány még határozottabban kormányozzon és éppen a tekintetben, éppen ezen az úton menjen elõre nagyobb lépésekkel, hiszen az emberek nagyon nagy részének ezek a figurák okozták a legtöbb bajt. Itt van például a Lapkiadó Vállalat esete, amelyet itt ma kaptunk - hogy így mondjam - a szemünk közé. (Mozgás. Zaj.) Ez a vállalat egy hírhedett vállalat. Mi, akik a sajtóprivatizációs bizottság ülésein is éjfélszámra együtt ülünk dossziék halmazát kaptuk ennek a vállalatnak a viselt dolgairól és még tulajdonképpen nem is volt idõnk arra, hogy ezt a dolgot áttekintsük. Itt a panamák sorozata, a kft.-alakítások sorozata, az úgynevezett privatizációs folyamatok sorozata indult el, lapok százait szüntették meg csatolták át más helyzetbe, tették tönkre; terjesztenek olyan híreket, hogy a Kormány majd megszünteti ezt a vállalatot, holott a Kormány most megpróbálja rendbe tenni. Nagyon nehéz munkája lesz annak a tisztelt férfiúnak, akit most kinevezett a Kormány erre a pozícióra. Nagyon helytelennek tartom és nagyon árt a közös ügynek - meglátásom szerint, - ha minden ilyen esetben kicsinyes érdekektõl vezéreltetve megpróbálják a Kormány intézkedéseit kétségessé tenni és gyanús színbe bújtatni. A privatizációnak, ami eddig történt, a lapalapításoknak, ha jól megnézzük, mint ahogy az elõttem szóló is hozott fel erre példát, tulajdonképpen színvonal- emelkedése, a közszolgálat tekintetében való elõrelépése nem bizonyítható, sõt! Amikor a koronát elfogadtuk - ez most egy kitérõ példa -, akkor másnap a Rádióban, talán ezt itt már említette valaki, a reggeli adásban, a leghallgatottabb politikai és információs mûsorban a riporter, lehet hogy azért, mert nem tud magyarul, megengedte magának azt a fordulatot, hogy azt a pillanatot, aminek valamennyien részesei voltunk, tehát hogy felálltunk és elénekeltük a Himnuszt, így aposztrofálta milliók füle hallatára - ez ellen itt még senki sem tiltakozott talán -, hogy: a tisztelt Ház dalra fakadt. Nem tudom érzik-e, micsoda sértés ez! (Zaj. Közbeszólások középrõl és jobbról: Így van! Szégyen!) Micsoda sértés van e mögött a kifejezés mögött! Ehhez, azt hiszem, kommentárt nem is fûzök. De ha kinyitunk egy újonnan alakult újságot amely a privatizáció eredményeként, magánerõbõl jött létre... A múlt héten itt a Kurír járt kézrõl kézre. Nem tudom, idézhetem-e, mi volt az elsõ oldalán... (Zaj. Közbeszólások: "Halljuk, halljuk! A Magyar Fórumból idézzen!") Vonakodom... (Derültség.) .. vonakodom idézni, hölgyeim és uraim! (Zaj. Közbeszólások: Halljuk!) Az elsõ oldalon kiemelt fõcím: Kardos G. György riportja Woody Allennel akitõl meg lehet kérdezni, hogy dugott-e már kecskét hajnalban... És ebben a lapszámban még két pornókép volt, két olyan keménypornó-kép, amelyet tulajdonképpen pornóújságban is csak celofánba csomagolva lehetne árulni: Magyar napilapban, hozzá való szöveggel - teljesen mindegy. Fel kell tenni a kérdést ebben az esetben: hát ez a privatizáció sikere? Ide jutunk, hogy egyre több és több bulvárlap lesz, ami az emberek szellemi színvonalát csak lejjebb és lejjebb szállítja? Hát mivégre történik ez? Nincsen itt az állami beavatkozásnak semmiféle követelménye ezekben a szavakban. De amikor a szemünkre hányják, hogy miért vagyunk ennyire sajtóellenesek, csak azt kell figyelembe venni, hogy mi ostorozzuk a sajtót, és ezekrõl a kirívó igazságtalanságokról, kirívó nyegleségekrõl senki nem ejt szót? Hát mire jutunk így, kérem szépen? Ez nem vezethet arra hogy Magyarország kiemelkedik abból az erkölcsi állapotból, amiben eddig volt! Ezen az úton oda nem jutunk el. Ezért tehát azt gondolom hogy ha végül is az Országgyûlés úgy dönt, hogy felállítja a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát - amit nem remélek egyébként - akkor gondolkozzék el azon, hogy a bizottságba eddig behívottakon kívül nem volna-e szükség a nagyegyházak meghívására is ebbe a bizottságba, valamint a Magyar Honvédség meghívására is ebbe a bizottságba. Ezek is legalább olyan nagy testületek, amelyeknek szükségük van arra, hogy az erkölcsi normáik illetve az õket érintõ tájékoztatások pártatlansága érvényesüljön ebben a bizottságban. Köszönöm szépen. (Nagy taps a jobb oldalon. Közbekiáltás a bal oldalon: "Éljen a cenzúra??")