DR. KULIN FERENC, a kulturális, oktatási, tudományos sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A történet folytatódik azzal, hogy ma dönteni kell egy olyan módosító javaslatról, amelyet tegnap délután ismertünk meg, s amelynek az a lényege, hogy a Haraszti Miklós által eredetileg benyújtott törvényjavaslat tartalmát és szerkezetét változtassa meg oly módon, hogy külön törvény rendelkezzék a tömegtájékoztatási eszközök vezetõinek kinevezésérõl. Meg kell ismételnem ennek a módosító javaslatnak indoklását, miután magam is egyetértnek vele, és a kulturális bizottság többsége is egyetért vele. Arról van szó, hogy egy hetek óta elhúzódó vitában - a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának összetételérõl folyó vitában - nyilvánvalóvá vált, hogy nincs remény arra hogy a legközelebbi jövõben megegyezés születik a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának összetételét illetõen. Ennek a vitának az elhúzódása azonban azzal a veszéllyel fenyegetett, sõt azzal a veszéllyel járt, hogy a végtelenségig elhúzódhat a szóban forgó intézmények elnökeinek a kinevezése, ez pedig nem egyszerûen jogi probléma, ez politikai kérdés, gyakorlati követelmény, hogy ez megtörténjék. Egyetértve tehát azzal, hogy itt szerencsés dolog a kinevezés ügyét különválasztani a Pártatlan Bizottság mûködésének kérdésétõl, elõre hoztuk a mai kulturális bizottsági ülésen ennek a módosító indítványnak a vitáját, mely vita azzal végzõdött, hogy a bizottság többsége elfogadta, vagyis megszületett az a döntés, hogy kérésünk, javaslatunk értelmében ma a plenáris ülés szavazzon arról, ami tegnap itt módosító indítványként elhangzott, vagyis arról, hogy a szóban forgó intézmények vezetõi legyenek kinevezhetõk, függetlenül attól, hogy mi lesz a sorsa a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a bizottságban nagyon szenvedélyes és hosszú vita folyt arról, hogy ennek a módosító indítványnak az elfogadása vajon nem a Magyar Demokrata Fórum csele-é, nem azt akarta-e ez a módosító indítvány elérni, hogy egyszer s mindenkorra lekerüljön a napirendrõl a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának az ügye, és úgy kezdjen mûködni a Televízió és a Rádió az új elnökökkel, hogy ne legyen semmiféle olyan kontroll, olyan ellenõrzés, amely biztosítja ezen intézmények valóban pártatlan mûködését. A bizottság és én tisztában vagyunk azzal - elismerem azt -, hogy itt egy jogtechnikai probléma merült fel. Azzal ugyanis, hogy elfogadtuk Gáspár Miklós módosító indítványát, az a helyzet állt elõ, hogy Haraszti Miklós törvényjavaslata gyakorlatilag lekerült volna a napirendrõl, hogy ha nem fejeznénk ki azt a szándékunkat, hogy ennek a technikai eljárásnak részünkrõl a legkevésbé sem volt az a célja, hogy lekerüljön a napirendrõl. Ezért szükségesnek tartom kijelenteni, hogy miután itt egy jogtechnikai észjárás került szembe egy gyakorlati követelménnyel, segítsen a Parlament, és az illetékes bizottságok segítsenek abban, hogy a gyakorlati követelménynek tegyünk mindenekelõtt eleget, a jogtechnikai problémát pedig oldjuk meg úgy, hogy folytatható legyen a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról elkezdett vita. Összefoglalva tehát mondandómnak ezt a részét kérem, hogy ha döntünk a Gáspár Miklós-féle módosító indítványról azok után, hogy annak apró módosítását majd Gáspár Miklós elõadja, és módunk lesz annak ismeretében dönteni, folytassuk a vitát a Pártatlan Bizottság összetételérõl és mûködésének rendjérõl. Engedjék meg, hogy még néhány megjegyzést tegyek. Utaltam arra, hogy az alapkérdésben a vita elhúzódásának nem lényegtelen oka az, hogy talán a kelleténél nagyobb ménékû bizalmatlanság jellemezte a Szabad Demokraták Szövetségének magatartását az MDF-fel szemben, és fordítva. Itt a tegnapi általános vitában elhangzott néhány olyan értékelés a Magyar Demokrata Fórum és a Kormány magatartásáról, amelyik megerõsíteni próbálta azt látszatot, mint hogyha a Demokrata Fórum már eddig is azt tette volna, hogy minden eszközzel magához ragadja a tömegtájékoztatás irányításának lehetõségét, és gyakorlatilag egyeduralomra törjön a sajtó területén. Ezért nagyon fontosnak tartom kijelenteni azt, hogy azok az érvek, amelyek ezt a látszatot próbálják erõsíteni, tarthatalan érvek. Az általam egyébként igen nagyra becsült Demszky Gábor mondta azt a mondatot hogy lám csak, a Kormányzat máris magához ragadta a Pallas irányítását, és ily módon máris a sajtó - a magyar sajtó - 80 százaléka fölött gyakorol hatalmat, ellenõrzést a Magyar Demokrata Fórum illetve a Kormány. Kérem szépen, szabad legyen emlékeztetnem itt Önöket arra, vagy felhívni a figyelmüket arra, hogy elõször is a magyar Kormány és a Magyar Demokrata Fórum nem ragadta magához, hanem örökölte ezeket az állami intézményeket, és egyetlenegy olyan lépést nem tett, mely indokolná azt az aggodalmat hogy itt a sajtó 80 százalékának vagy akárhány százalékának az ellenõrzését is, ezt a jogot magának akarná fenntartani. Arról van ugyanis szó, hogy a Pallas Lapkiadó Vállalat és a Hírlapkiadó Vállalat és általában a lapkiadó vállalatok nem rendelkeznek az általuk kezelt lapok sorsáról, sem azok fõszerkesztõinek sorsáról. Kérem szépen, az átvett Pallas Lapkiadó Vállalatnál mûködõ, illetve ott megjelenõ lapok százai egyikében sem történt meg a fõszerkesztõ Kormány általi leváltása, kicserélése, vagyis egy olyanfajta befolyásolás, ami indokolná ezt a vádat, illetve ezt az aggodalmat. Arról van tehát szó, hogy átvettünk olyan intézményeket, amelyeket a fennálló jog és Alkotmány értelmében át kellett vennünk, és egyben kijelentettük és kijelentjük azt a szándékunkat, hogy készülünk egy olyan sajtótörvény megalkotására, amely sajtótörvény biztosítani fogja ezeknek az ott megjelenõ lapoknak azt a fokú szabadságát, amely minden olyan demokráciára jellemzõ, amelyet mi követni próbálunk. Ismétlem tehát: annak a vállalatnak, amelyiknek semmiféle több funkciója nem volt eddig sem, mint a szerkesztõségek és a nyomda közötti közvetítõ funkciót, szerepet betölteni, ennek a vállalatnak állami irányításba vétele semmiképpen nem a sajtó feletti uralmat jelenti. Természetesen abban a vádban van némi igazság, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Kormány szeretné a sajtószabadság általa használható vagy általa gyakorolható hányadát vagy az õáltala gyakorolható sajtószabadságot valóban gyakorolni. Itt ugyanis az elmúlt idõszakban nagyon sajátos módon, nagyon egyoldalúan értelmeztetett a sajtószabadság fogalma. A sajtóban dolgozó munkatársak szabadságaként értelmezték, holott a sajtószabadság az az én szabadságom, az Önök szabadsága, az állampolgár szabadsága, az a szabadság, ami minden magyar állampolgár számára kell, hogy biztosítsa gondolatainak, szándékainak, véleményének minden torzítás nélküli megjelenését, közhírré tételét. (Taps jobb oldalon és középen.) Ezzel a szabadsággal, ezzel a szabadságlehetõséggel a Magyar Demokrata Fórum és a Kormány mindmáig nem tud élni, mert ezt a szabadságlehetõséget a mûködõ sajtó a számára nem biztosítja. Arról van csupán szó, hogy mi természetesen küzdeni fogunk azért, hogy minden törvényes lehetõséggel élni tudjunk, a sajtószabadság eme lehetõségével, így értelmezett lehetõségével, de semmiképpen nem törekszünk arra, hogy egy, remélhetõleg - ismétlem - közeljövõben meghozandó sajtótörvény elõtt monopolhelyzetbe kerüljön a Kormány, vagy a kormányzó pártok monopolhelyzetbe kerüljenek a sajtó területén. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)