DR. BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumí államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvénymódosítást terjesztek a tisztelt Ház elé, amelynek - remélhetõleg - minden érintett örülni fog, különösen azért, mert semmi tennivalójuk nem lesz, viszont az ügyek a javukra fognak eldõlni. Az Önök elõtt fekvõ 196-os számú törvényjavaslat, amely a módosítást tartalmazza, viszonylag szûkszavú indoklással van kiegészítve. Ezért ha megengedik, egy kicsit bõvebben elmondom ennek a - lényegét tekintve - eljárási ügy módosításnak az indítékait és a hátterét. Mindenekelõtt azt szeretném hangsúlyozni, ha nem tennénk, ha nem hoznánk meg ezt a törvénymódosítást, akkor rossz visszhangot keltenének azok az igazságtalannak érzett ügyek a lakosság körében amelyeket viszont az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzõ Hivatalnak végre kellene hajtania a törvény adta szabályok korlátai híján, és ezért szükséges, hogy minél hamarább módosítsuk ezt az elõttünk fekvõ 1989. évi XLV. számú törvényt. A módosítás tárgya az adóellenõrzés során feltárt, de be nem vallott jövedelmek kezelését, annak szankcionálását érinti. Szeretném itt mindjárt mondani, hogy tisztelt Képviselõtársaim ne arra gondoljanak, hogy az adóellenõrzések során feltárt hiányosságok kizárólagosan adóeltitkolást jelentenének, sõt ellenkezõleg: a módosítás hatálya éppen amiatt vált fontossá, mert többnyire nem szándékos adócsalásokról van szó, hanem - mint majd a példákból látni fogják - bizonyos tévedésekrõl vagy nagyvonalúságról. Hogy világos legyen tehát a probléma, vissza kell tekintenünk az 1988-ban életbe léptetett személyi jövedelemadó törvényhez. Abban úgy szólt a szabály, hogy ha az adóhatóság be nem vallott jövedelmet tár fel, akkor azt a jövedelmet teljes egészében a feltárás évét megelõzõ év összjövedelméhez kell hozzászámítani. Független attól, hogy valójában azt a személy, a magánszemély mikor szerezte meg. Kétségkívül az adóreform- koncepciónak akkor az volt a szándéka hogy ezzel mindenkit késztessen a jövedelmek bevallására, erõteljesebb legyen ilyen módon a szankcionálása annak, ha netán valaki eltitkolná a jövedelmét. Ugyanis ha egy teljes év jövedelméhez adjuk hozzá a korábbi évre vonatkozóan feltárt összeget, a halmozódás és a progresszió folytán az adóteher nagyobb. Nem is beszélve, ugye, az infláció hatásáról, ami a jövedelmekben érzékelhetõ. A személyi jövedelemadó törvény 1989. évi módosításakor az adóteher- mérséklés szellemében a szigorú szankcionálás újból mérlegelésre került. Így olyan döntés született akkor, hogy a feltárt jövedelmek adójának a megállapítása is minél inkább úgy történjen, mintha azt az adózó rendes idõben szerezte volna meg. Tehát akkor, amikor megszerezte, az a rendes idõ. Ennek megfelelõen az új törvényben 1990-tõl már az a szabály, hogy az ellenõrzés során feltárt jövedelmeket annak az évnek a jövedelméhez kell hozzáadni, amikor azt a magánszemély megszerezte. Ez évtõl tehát a kérdés megoldott. Az új törvény és benne az új szabály azonban csak az 1990-tõl megszerzett jövdelmekre vonatkozik, a zárórendelkezések szerint az 1988-89-ben megszerzett jövedelmekre még a régi törvény szabályai alkalmazandók. Éppen ebbõl lett a gond. Az adóhatóság ugyanis az év elején kezdte vizsgálni az 1988. évi adóbevallásokat. Ennek során nagy számban talált olyan magánszemélyeket, akik a '88-as évre vonatkozóan nem adtak adóbevallást, többnyire tapasztalatlanság, téves információk következtében. Az adóhatóság - a törvényt betartva - ezeknél a magánszemélyeknél a teljes '88. évi jövedelmet feltárt jövedelemként kezelve azt a '89. évi jövedelemhez adva, kénytelen volt - még a bírság mellõzése esetén is - az esetek többségében igen magas adóhiányokat megállapítani. Itt említem meg, hogy a bírság vonatkozásában van módja az adóhatóságnak méltányosságot gyakorolni, amikor egészen nyilvánvaló, hogy feledékenységrõl, tévedésrõl és nem csalásról van szó de a törvény mindenképpen az ilyetén módon történõ számbavételre kötelezte az adóhatóságot. A legtöbb esetben tehát méltánytalanul magas befizetési kötelezettség keletkezett - errõl érkeztek jelzések -, és ezek elengedésére a legjobb szándék mellett sincs a jelenlegi törvény adta keretek között lehetõség. Csak egy példát mondok Önöknek. Egy magánszemélynek, - akinek levonták már az adóját, tehát õ befizette az adóját akkor, amikor azt a felmerülés helyén a saját munkaadója levonta tõle, - tulajdonképpen visszajárt volna ötszáz forintja. Ha elkészíti az adóbevallást. Emberünk azonban nagyvonalú akart lenni, s lemondott az ötszáz forintról, nem fáradozott az útmutató áttanulmányozásával és az ív kitöltésével. De a szabály szerint, amikor hozzáadták a feltárt évi jövedelméhez, amikor már valószínûleg volt neki adókötelezettsége, akkor a befizetendõ adóhiány - az ily módon magasabb kategóriába kerülés miatt - harmincezer forint lett. Úgyhogy ahelyett, hogy ötszázat kapott volna, harmincezret kell neki fizetnie. Ezt csak annak az érzékeltetésére mutatom Önöknek, hogy ez az apró technikai részlet milyen mértékû méltatlankodást válthatna ki nyilván az emberekbõl. Ilyen abszurd helyzet értelmes megoldására kell tehát törekednünk. Erre vonatkozik a Kormány módosítási javaslata, amely arra irányult hogy az új törvényben már benne lévõ ésszerû szabály terjedjen ki visszamenõlegesen az 1988- 89. években megszerzett jövedelmekre is. Néhány esetben azonban a régi szabály alkalmazása az adózóra nézve kedvezõbb. Például a sorkatonák, a gyesen lévõk esetében, akiknek a feltárást megelõzõ évben egyáltalán nem volt jövedelmük és a szabály alkalmazása folytán kisebb adóteher adódna számukra, mint a be nem vallott jövedelmük a megszerzés évében az összjövedelemhez, ha ehhez adták volna. Erre is több példát jeleztek.1000 forint befizetése helyett 5000 forint visszatérítés járt például egy magánszemély esetében. Mivel ez a mostani módosítás visszamenõleges, ez nem történhet senkinek a hátrányára, ezért a javaslat kiköti, hogy a visszamenõleges szabályt csak akkor lehet alkalmazni, ha az az érintett számára kedvezõbb. Megismétlem, tisztelt Képviselõtársaim, ezáltal az érintett adóalanyoknak semmi tennivalójuk nincs, az esetleges ügyeket automatikusan visszautalja nekik - amennyiben túlfizetés történt - az adóhatóság, illetve a folyamatban lévõ ügyeket - a most Önök által remélhetõleg elfogadandó törvénymódosítás szellemében - menet közben igazítani fogja az adóhatóság. Kérem a törvényjavaslat elfogadását! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)