RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben vagyok ékesszóló képviselõtársam után. Nekem ilyen saját praxisú dolgok jutnak eszembe, hogy amikor egy éve sem voltam még a Magyar Televízióban, illetõleg megkaptam a lehetõséget életem elsõ hosszú, egész estút betöltõ - vagyis körülbelül 90 perces - játékfilmjének az operatõri munkáira, és a szerzõ sorai közül sok nem tetszett a televízió akkori vezetõinek, és a vágóasztalon kivágattak belõle több dolgot. A szerzõ Csurka István volt, a mû címe: Mi újság Pesten. A rendezõnek élete elsõ filmje volt, borzasztóan izgult, hogy kapjon még munkát, és az égvilágon mindenbe belement, amit ki akartak vágatni a filmbõl. És én mint egy oroszlán harcoltam minden egyes mondatért, ami egy kicsit is kritikusnak tûnt, mert úgy éreztem, hogy ezzel akkori énem teljes mértékben azonosul. Nem sikerült megvédeni egyetlen sort sem. És akkor már eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha a televízión kívül lenne valami cég, ahol be lehetne mondani, hogy kérem, éppen most tesznek tönkre egy filmet éppen, mert mindazokat a kellemes éleket, amelyektõl borzongós és jó lenne a film, azokat éppen most kivágatják belõle. Nem volt rá mód. És azon gondolkodom, hogy hányszor fordul elõ a munkám során, hogy az ember oly szívesen szaladna valakihez, és volt egy eset rá, voltak esetek rá az elmúlt évtizedekben, amikor lehetett szaladni egy irányban, de olyan jó lenne, ha lehetne szaladni egy olyan csapathoz, ahol azt hiszi az ember, hogy többirányú; majd egymást kioltják a haragok és végül is valamifajta igazságot szolgáltatnak. Egyébként pedig azt hiszem, mindenfajta bekasztnizás az újságíróknak és mindenféle hasonló kórban szenvedõ embernek rosszat tesz. Az indiánoknak rosszat tesz, ha rezervátumba teszik õket. Mindenféle rezervátum rossz; akkor is, ha én voltam rezervátumban, amikor ott megmutatják, hogy kórházat építettek a fehér emberek fönn a sziklán, ahol egy csepp víz sincs, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezek az indián törzsek, akik oda vannak zárva, jól érezzük magukat. De hát történetesen van egy törzs, amely a jó Istennek sem akarja magát sohasem jól érezni, ismerik ezt a törzset, az írókézek törzse - ezekkel mindig gond van. (Taps.) Az irokézek törzsének teljesen mindegy, hogy tagjai végül ezen a bal oldalon ülnek, vagy azon a jobb oldalon ülnek, valamikor gond volt velük, és ahogy én elnézem a történelmet, még lesz is velük gond, mert mindig valami olyan jut majd eszükbe, ami valakinek nem tetszik. És végül is azt, hogy mi tessék annak, akirõl írnak, vagy mi ne tessék, vagy mit írjon az újságíró, ezt mindig megpróbálták elõírni - sohasem sikerült. Ha Moliére-ig visszanézünk vagy bárhová visszanézünk, mindig zûr volt abból, ha valaki egy kicsit másképpen gondolkodott, ha kicsit másképpen akart írni, mint éppen az, aki akkor uralkodott. Ha sikerült úgy írnia, hogy tessék, akkor kapott tapsot, megbízást, színházi lehetõséget és sok minden egyebet. Ezzel a kétféle lehetõséggel számolni kell. De azt mondjuk, hogy kitört a demokrácia, milyen jó lenne, ha úgy történne a dolog, hogy - tudom, hogy az optimumot gondolom el - ha mindenki megírhatná, ahogyan gondolja, és nem kapna instrukciókat ehhez- amit eddig kaptunk -, hogy mikor írjon derûsebbet, mikor írjon kormánypártibbat, mikor bírálhat egy kicsit, de mellette egy kicsit mondjon jót is, szóval mikor szûnnének meg ezek a korlátozások! Arra gondolok, hogy milyen furcsa az élet, hogy itt két embert idézünk állandóan, akik ezt a törvényjavaslatot jegyzik, illetve ellenjegyzik. Az egyiknek - ugyebár ezt a nézõk vagy a rádióhallgatók kedvéért mondom, mert nem kell mindenkinek tudnia, hogy -, Haraszti Miklósnak volt egy Darabbér címû könyve, amit nem adtak ki. Ettõl õ nagyon megharagudott és ellenzéki politikussá vált, mint látható. Ezzel szemben Kulin Ferencnek volt egy Mozgó Világ címû folyóirata, amelyet nem hagytak mûködni. Ettõl megsértõdött és ellenzéki politikus lett. Na most ez a két ember, aki joggal volt megsértve, mert nem engedte õt a korábbi kormányzat megfelelõ, a szívük és ízlésük, gusztusuk szerint mûködni, most a Parlament két különbözõ oldalán áll: az egyik maradt ellenzéki képviselõ, a másik kormánypárti lett. Ebbõl kifolyólag úgy érzem, hogy némiképpen változik a világképünk, mint sokaknak, akiket ez a változás ér, de ez a változás talán nem végleges. Azt gondolom, muszáj, hogy idézzem: azt mondja Csurka István szerdán, hogy egyre újabb kamarák alakulnak annak érdekében, hogy a szakma képviseletében bekerüljenek ebbe a bizottságba. Ez így igaz. Mert, amit most kitéptem az újságból, itt van egy tiltakozás a PTB-vel kapcsolatban: aláírta a MUOSZ, a rádiós kamara, televíziós kamara, hírügynökségi kamara. Lehet komolytalannak venni, hogy ezt aláírták, de közben például, amikor szerdán ez elhangzott - nem fogom felolvasni -; ezzel kapcsolatban, hogy szeretnék, ha el lenne fogadva ez a javaslat, amelyet Te benyújtottál, azért tiltakoznak. A szerdai hozzászólásban, amikor a kamarák törleszkedésérõl beszélt Csurka István, akkor még hatnapos sem volt az az új csapat, amelyiket a Televízióban azok hoztak létre, akik korábban a Televízió MDF- pártszervezetét vezették. Tehát van MDF új, ilyen kamaraszerû csapat is. Még most sincs tíznapos, tehát akkor mondjam azt, hogy azért csinálták, hogy beletörleszkedjenek ebbe a bizottságba? Én nem vagyok ilyen gyanakvó, bér lehet, hogy okom volna rá televíziós mûködésem során. Azt hiszem, hogy adjuk meg a lehetõséget mindenkinek, hogy törleszkedjen, ha tud. És van egy gond, mert idõnként azzal bántanak, hogy úgy néz ki, mint "béke barátja, Bagarja". De most inkább azt hiszem - bár külsõleg nem nézek ki úgy -, inkább egy 4000 évvel ezelõtti trójai királylányhoz vagyok hasonlatos, bizonyos Kasszandra nevû hölgyhöz. Mert arra gondolok, hogy a dolgok nem tartanak örökké. Szóval engem azért zavar. Ugyanis szerintem negyedévenként ülésezni csacskaság, mert akkor kell ülésezni, amikor kell, amikor ok van rá. És szerintem azt törölni, hogy a sajtó, vagy az érintett média ne hozza nyilvánosságra azt, amiben a bizottság állást foglal, ez szerintem csacsiság. Szerintem akkor is csacsiság, ha Haraszti hagyta ki, mert szerintem az az értelme, hogy nyilvánosságra legyen hozva, amit a bizottság mond. Rákérdeztem, Herskó János itt van éppen, és találkoztam vele két napja, õ volt a mesterem. Megkérdeztem, hogy van-e náluk ilyen bizottság. Azt mondja: van. És azt kérdeztem, hogy nyilvánosságra hozzák-e az állásfoglalásukat. Azt mondja, nyilvánosságra hozzák, hiszen az az értelmes Svédországban. És a különbség az, amirõl senki nem beszél - én nem szeretek hordóra állni, de mindenki állandóan arról beszél - Csengey Dénes azt mondja, hogy a szakma képviselõi feljelentik egymást. Nem igazán errõl van szó, csak nem beszél róla ebben a teremben senki. Mondhatnék ilyent, csak az nem itt szokott állni, aki ilyeneket mondani szokott, hogy nagyon gyakran a nép van megsértve, sokszor, amikor átverik, amikor olyan sajtóközleményt olvas, vagy hall a televízióban vagy hall a rádióban, ami nem fedi a valóságot. És azt gondolom, ha módja van - és remélem lesz még módja hallgatni vagy nézni a közvetítéseket innen - akkor gyakran hallgat olyan összefoglalókat, amelyek másokról szólnak, mint amit itt hallott napközben. És ebben az esetben õ sértve van: miért ne tehetne panaszt annál a bizottságnál maga a nép, illetõleg nyilvánvalóan egyes képviselõi; miért ne tehetne panaszt a pék, a hentes, meg a patikus, ha úgy érzi, hogy gondja van azzal, amit a közszolgálati tájékoztatásban kap. Abban az esetben az újságíró, aki megtéveszt, az ellen fordulhat ugyanez a dolog, tehát nemcsak az újságírót védi, hanem az embereket, akik az újságírót hallgatják, olvassák és nézik. És azért gondolom magam Kasszandrának - elnézést - mert elõfordulhat, hogy egyszer csak eljön az az idõszak, amikor Kulin Ferencnek megindul újra a lapja, és mondjuk úgy fogják hívni: És mégis mozog a világ. És egyszer csak valaki azt fogja mondani neki, hogy nana, ezt mégsem kéne így, és akkor milyen kellemetlen lesz az, hogy csak negyedév múlva fogják tárgyalni a panaszát, és esélye sincs arra , hogy nyilvánosságra hozzák -, pedig teljes mértékben igaza van. Azt kérem, hogy amikor beszélnek a bizottsági ülésen, és elfogadják a végleges változatot, akkor gondoljanak arra, hogy akkor Kulin Ferencnek milyen kellemetlen lesz, és mindannyiunknak milyen kellemetlen lesz, akiknek nincs meg a lehetõségünk nekünk sem, és a minket olvasó, hallgató és nézõ embereknek -, hogy esetleg az õket ért sérelem kivizsgáltassék, nyilvánosságra hozassék, és a dolog tisztába legyen téve. És elõfordulhat, hogy eltelik 4-8-10 év, és valaki oda fog jönni hozzám és azt fogja mondani, hogy öreg, akkor igazad volt. De miért van erre szükség? Legyen most igazunk, szavazzanak majd erre holnap. Jó? (Taps az SZDSZ soraiban.) (Dr. Horváth József helyett Balogh Gábor veszi át a jegyzõi teendõk végzését.)