CSENGEY DÉNES (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném elõrebocsátani, hogy a Magyar Demokrata Fórum, s magam is természetesen egyetértünk azzal, hogy a nemzeti médiáknak pártatanul és objektív tájékoztatást szolgáltatva kell mûködniük. A felénk irányuló gyanúsítgatásokból azt kell gondolnom, hogy ez meglepetésként érhet sokakat, de ez így van ennek ellenére is. Kétségtelen, hogy a Magyar Demokrata Fórum olyan mértékben szemefénye a rádiónak, a televíziónak és a sajtónak, hogy részünkrõl aztán igazán nagy áldozat belenyugodni a pártatlan, objektív tájékoztatásba, de mindenkit megnyugtatok, képesek vagyunk ezt a nagy áldozatot hozni, és szükségesnek tartjuk azt, hogy más pártok is képesek legyenek meghozni. Haraszti Miklós elõterjesztése kapcsán a sajtóval kapcsolatos néhány nézet elhangzott, ezekre szeretnék reagálni. Bossányi Katalin volt az egyik, aki tulajdonképpen felelevenítvén a marxizmus tükrözéselméletét, azt igyekezett bebizonyítani, hogy amit a sajtóban látunk, az maga a valóság, azt kéretik tudomásul venni; aki csúnyának mutatkozik ott, az csúnya, és legjobb, ha elbujdosik. Valószínûleg Bossányi Katalin rendkívül meglepõdött volna azon, ha mondjuk segítségül hívunk egy operatõrt itt a teremben dolgozók közül, és az õ segítségével megmutattuk volna neki, hogy amíg ott egy helyben áll és mozdulatlan testtartásban ugyanazt a beszédet mondja, hányféleképpen lehet õt megmutatni, hányféleképpen lehet õt okosnak mutatni és ennek az ellenkezõjének mutatni, milyen vágástechnikával lehet a beszédét hangsúlyozni, illetve kontrakarikírozni. A marxista tükrözéselmélet óta már más felfogások is napvilágot láttak, pontosan tudjuk tehát, hogy a kamera igen nagy részben az operatárt mutatja, és itt az ábrázolat legalább annyira szól a szerzõrõl, mint arról, akit ábrázol, errõl tehát nem érdemes különösebben vitatkozni. A sajtó és a Magyar Demokrata Fórum kapcsolatát bizonyos sajtókörökben szeretik úgy elõadni, mint Piroska és a farkas történetét, amelyben a sajtó volna a hamvas lány, Piroska, aki is a történet szerint elindul az erdõbe a jóságos Grósz nagymamához, hogy exkluzív interjút készítsen a kibontakozási programról. És eddig minden rendben menne, ám amikor a lakiteleki mezõ mellett megy el, akkor felbukkan az ordas farkas és azt mondja: Nézd csak, Piroska, itt vannak a demokrácia virágai! Nem akarnál Grósz nagymamának szedegetni néhány szálat? (Derültség és taps a jobb oldalon.) Biztosan nagyon örülne neki! És Piroska hajlik a szóra, a gonosz farkas szavára, elkezdi szedegetni a virágokat, közben szól tovább ez a Piroska-farkas mese, a gonosz farkas megnyeri a választásokat és befekszik a diktatúra melegágyába. S majd amikor megérkezik Piroska a kis erdei lakhoz, akkor döbbenten látja, hogy milyen gyönyörû volt a jóságos Grósz nagymama, mennyire liberális, mennyire szakmai volt akkor a sajtó, mennyire etikus volt akkor a sajtó, de lám, a nagymamai fõkötõ alatt ordas fogak vicsorognak, veszélyben a sajtószabadság, veszélyben a sajtóetika, veszélyben a szakma szuverenitása! Jellemzõ módon Bereczky Gyula, a televízió jó emlékezetû elnöke volt az elsõ, aki ezt a sokszor elismételt gondolatmenetet elõadta: eddig - értsd a Kádár-korszakban - még csak lehetett becsületesen televíziózni, még volt önállósága a szakmának, volt tisztesség, demokrácia. De most ...- és ezzel, Bereczky Gyula lemondott, menekülve egy jó emlékezetû, demokratikus korszak után a fenyegetõ sajtódiktatúra elõl. (Taps jobbról.) Gondolom, a lemondásnak szólt a taps. Csak annál különösebb, hogy Bereczky Gyula alkotta meg azt a tipikus gondolatmenetet, amelyikkel a magyar sajtó bizonyos körei a rendszerváltozást és az új kormánykoalíció mûködését kezdték kísérni - s én jónak találom, s elfelejteném már ezt a Piroska és farkas történetet -, s talán egy más hangon valami újat lehetne kezdeni. Nagyon meglepett engem, hogy Beke Kata múlt heti felszólalása - amelyik a maga nemében páratlan hangütés volt ebben a házban: azon a hangon addig még nem szólalt meg senki, azon a higgadt, mértéktartó hangon, amelyikrõl teljesen nyilvánvaló, hogy egyik árnyalatával sem akar odavágni a terem egyik szegletében sem és az ország egyetlen szegletében sem senkinek, hanem töprengve megalkotja a gondolatát -, erre csak gyanúsítgatásokkal és ferdítésekkel tudott válaszolni a magyar sajtó, hogy, úgymond, a sajtónak ujjongania kellene, és ehelyett a sajtó bírál. Beke Kata mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajtó elmulasztotta megéljenezni - nem a Demokrata Fórum gyõzelmét, idáig nem merészkedtünk vágyainkban - a szabad választások puszta tényét és azt, hogy a szabad választások eredményeként egy legitim Parlament és egy legitim Kormány jött létre. Ne felejtsük el, hogy ez a sajtó, amely néhányszor méltónak találta megéljenezni Kádárt, néhányszor méltónak tartotta megéljenezni Aczélt, néhányszor méltónak tartotta megköpdösni 56-ot és sorolhatnám a példákat. Amikor Beke Kata azt említette, hogy nem hangzott el bocsánatkérés, nyilván nem arra gondolt: bocsánatot kellene kérni a Magyar Demokrata Fórumot bíráló cikkekért vagy bocsánatot kellene kérni az Antall-kormánytól a bíráló cikkekért, egészen másra gondolt. Bizonyára arra gondolt, valakinek , legalább egy embernek a neves vezetõ sajtószemélyiségek közül - azt kellett volna mondani a rendszerváltozás pillanatában: "Tisztelt Magyar Nép! Hölgyeim és Uraim! Önöknek 30 éven keresztül töméntelen mennyiségû hazugságot igyekeztünk az agyukba pumpálni (taps); tudjuk, nem hitték el, higgyék el, hogy mi sem hittük; nem azért, mert rosszat akartunk, .csak minket is legyõztek, letapostak. Most ahogy maguk felállnak, mi is szeretnénk feltápászkodni. Bocsánat az eddigi hazugságokért, próbáljunk már hozzákezdeni ezen a 93 000 négyzetkilométeren a munkához." Ilyen gesztusok nem hangzottak el, ellenben az erkölcsi ítélõbíró talárját öltötték magukra olyan személyiségek, akikrõl csak azért nem meséljük el történeteiket, mert nem szeretnénk mi is húszfilléres alapon játszani az országalapítást, mint ahogy õk ebben a pillanatban így óhajtják. Azt hiszem, hogy a sajtónak talán el kellene töprengenie azon, amit Beke Kata mondott, hogy bocsánatkérés nem hangzott el, de mi megbocsátottunk - mert ezt a mondatot is mondta -, és talán holnaptól majd folytassuk ezt a viszonyt ezen a Beke Kata által javasolt hangon. De itt a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, Haraszti Miklós elõterjesztése, amelyet ugye a Magyar Demokrata Fórum vitat. Fodor Tamás rá is mutatott, hogy azért vitatjuk, mert mi csak látszólag gondolunk sajtószabadságra és pártatlan tájékoztatásra, valójában azonban fondorlatos módon pártbefolyást és kormánybefolyást igyekszünk gyakorolni a nemzeti médiák fölött. Meg is mutatta azt a mondatot, amelyik a törvényjavaslat egyik passzusában Haraszti elõterjesztésében tartalmazta azt, hogy az újságírói véleménynyilvánítás szabadságával is foglalkozzék a pártatlan tájékoztatás bizottsága. És lám, az ördögpata kibújt az angyalköpenyeg alól: mi ezt kihagytuk, s ezzel elárultuk minden titkos szándékunkat. Miért tartottuk célszerûnek kihagyni? Azért , mert úgy gondoltuk, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága egy bizottság , nem pedig egy bíróság, egy nem hivatalos bíróság, amelyikben a szakma képviselõi majd szépen feljelentik egymást, s akkor a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága - beavatkozva a nemzeti médiák belsõ mûködésébe, belsõ ügyeibe, belsõ klikkharcaiba - ott majd igazságot osztogat. Úgy gondoltuk és úgy gondoljuk, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát elõször is meg kell állítani az intézmények határainál, és biztosítani kell azt, hogy ne avatkozhassanak bele a belsõ mûködésbe. Az újságírói véleménynyilvánítás szabadságának megsértését természetesen a bíróságok elõtt majd számon lehet kérni, de az a bíróság ne a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága legyen! Másodszor pedig biztosítani kell azt, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága csak utólag alkosson véleményt, és ne a rádióban, a televízióban dolgozó személyiségekrõl, mûhelyekrõl, hanem a mûsorokról, amelyek ott készülnek: azokat ítélje meg abból a szempontból, hogy mefelelnek-e a pártatlan, objektív tájékoztatás követelményeinek. Azt sem tartottuk célszerûnek - erre az volt a vád, hogy súlytalanságra akarjuk kárhoztatni a bizottságot -, hogy napnál napra állásfoglalásokkal, beidézésekkel, berendelésekkel, kihallgatásokkal éljen ez a bizottság, hiszen nyilvánvaló, hogy a pártatlanság olyan eszmény, amelynek egyetlen valóságos, konkrét esetben sem felel meg sem a Rádió, sem a Televízió, hanem csak nagyobb idõtávlatban egy hónap, két hónap, három hónap távlatában - felelhetne meg. Ha ugyanis Haraszti Miklós azzal az igénnyel lép fel, hogy minden pillanatban, minden mûsorban, minden megnyilvánulásban számonkérhetõ legyen a pártatlanság, akkor azzal olyant állít, ami nemcsak kizárja az újságírói véleménynyilvánítás szabadságát, hanem kötelezõvé teszi minden médiadolgozó számára az ítélet nélküli, kommentár nélküli, meglátás nélküli fûrészpormunkát. Mi másfajta pártatlanságot képzelünk el, mert tisztában vagyunk azzal, hogy csak így lehet egyszerre szabad az újságíró és összességében pártatlan mégis a média. A pártos megnyilvánulások ellensúlya lehet az a fajta pártatlanság, amely ugyanakkor az újságírói szabadságot is biztosítani tudja. Nyilvánvaló, hogy amelyik héten a Szabad Demokraták Szövetsége majd tart egy háromnapos kongresszust, és nagy horderejû, országos politikai kérdésekben állást foglal, azon a héten minden hírmûsorban ez lesz a vezetõ hír, és minden vitamûsorban õk fognak szerepelni, õket kérik arra, hogy értelmezzék ezeket az állásfoglalásaikat, értelmezzék ezeket a döntéseiket, és ezen senki sem fog megsértõdni, pedig a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának, ha Haraszti elképzelése szerint állna fel, már szirénáznia kellene ennek a hétnek a hétfõjén, hogy vigyázat, súlyos sérelem esett a pártatlanságon. Ez a pártatlansági elképzelés azt követelné, hogy tüntessük el a politikai csomópontokat a magyar politikai életbõl, aprítsuk szecskává azt, ami a szervezõdõ politikai élet. Erre természetesen semmi szükség sincs. Talán Haraszti Miklós sem így gondolta. Éppen ezért nagy kár, hogy javaslata mégis ilyenféle mûködést elõlegez. Azt örömmel üdvözöljük, hogy Haraszti Miklós visszavonta azt a komolyan aligha vehetõ javaslatát , hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságába megválasztott személyiségeket még a köztársasági elnök külön kinevezi. A választott testületek tagjait kinevezni már magában is eléggé eredeti ötlet volna. (Taps.) Ha ehhez még hozzávesszük egy ilyen kinevezés intézményrendszerét, akkor zárójelbe tennõk azoknak a szakmai köröknek a választójogát, amelyek ezeket a személyiségeket delegálták. Ezzel éppen az ellenkezõ hatást értük volna el, mint amit Haraszti Miklós - elmondása szerint - óhajtott. Örülök, hogy ebben a tekintetben visszalépett: most már csak megerõsítését kívánja. Innen már csak egy lépés az, hogy egy választott testület azzal, hogy megválasztották, létrejött, és nem szükséges tovább bárki erõsítgetése vagy kinevezgetése. A nagy kérdés természetesen az összeférhetetlenség. E körül zajlottak a legélesebb viták. A szabad demokraták azt mondják, hogy a Magyar Demokrata Fórum ki akarja zárni, ki akarja rekeszteni a szakmát, ezzel is bizonyítva újságíró-iszonyát, sajtószabadság-iszonyát és rigorózus konzervatvizmusát. Bizonyára nagyon érdekes volna, ha egy tornaverseny versenyzõi azt mondanák, hogy ha nem lehetnek õk egyben a pontozóbírák is, akkor errõl a versenyrõl ki van rekesztve a szakma. (Derültség, taps.) Az rendkívül sajátos dolog, hogy valaki saját mûködését akarja minõsíteni, hogy az pártatlan és objektív, illetve nem pártatlan és nem objektív. Szinte hallom Haraszti Miklós válaszát. Ez az összeférhetetlenség ki van küszöbölve, hiszen az illetõ személy nem vehet részt azokban a szavazásokban, amikor az általa közvetlenül szerkesztett vagy befolyásolt mûsorról lenne szó. Éppen elég, ha vetélytársának a minõsítésében részt vehet. Visszatérve a tornász-világbajnokságra: csak lepontozza a többieket, és akkor saját pontozásában már nem kell részt vennie. Félretéve a tréfát, ha valaki egyszerre lenne a Magyar Rádió vagy Televízió dolgozója és a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának a tagja, ezzel olyan informális hatalomcentrumok alakulnának ki különbözõ személyek körül a nemzeti médiákban, ami a legkevésbé sem szolgálná a pártatlan tájékoztatást, és mellesleg zárójelbe tehetnék a köztársasági elnök által kinevezett rádióelnök vagy televízió-elnök hatalmát. Legnagyobb fájdalmunkra tehát errõl az összeférhetetlenségrõl semmiképpen sem tudunk lemondani, hiszen minden ellenkezõ esetben csak egy antidemokratikus, a klikkek hatalmát erõsítõ, új klikkek hatalmát megalapozó vagy régi klikkek hatalmát fenntartó konstrukció jöhetne létre. Figyelemre méltó egyébként, hogy a sajtóból milyen sok a PTB-t ellenzõ hang jön. Ez újabban nyilván azzal magyarázható, hogy a sajtó titkos cinkosa a Magyar Demokrata Fórumnak most is, mint mindig. Végezetül tehát megfontolásra ajánlanék egy javaslatot. Megismétlem: a pártatlan, objektív tájékoztatást szükségesnek tartjuk. A Pártatlan Tájékoztatási Bizottság felállítását is szükségesnek tartom a magam részérõl. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a Haraszti Miklós javasolta változat éppen a céljával ellentétes eredményeket érne el. Nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum módosításaival árnyalt és javított változat már magában a legjobb megoldás volna. A vita elején töprengésre bocsátom azt a gondolatomat, hogy mi volna, ha ebben a kérdésben is egy hatpárti konzultációt kezdenénk. Még nem mondta a FIDESZ, hogy mit gondol a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról. Még nem mondta az MSZP, hogy mit gondol, pedig az is érdekel bennünket. Képzeljék el! Még nem mondta el voltaképpen a KDNP és a Kisgazdapárt sem; és elképzelhetõ, hogy egy hatpárti konzultáción olyan konstrukció jöhetne létre, amely a Magyar Demokrata Fórum módosításaival javított változatnál is ,jobb. A kérdés fontossága akkora, hogy itt nem lehet garasoskodnunk a percekkel. Kérem, fontolják meg. Sokan gúnyosan jegyezték meg a sajtóban - de ez a gúnyolódás ezúttal talál, mert tökéletesen igaz -, hogy itt, ebben a teremben mindenki a sajtószabadság híve, mindenki a pártatlan, objektív tájékoztatás híve; és a vita nyilvánvalóan azon fog folyni, hogy ezt hogyan lehet elérni. Ez így is van jól. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobboldalon.)