BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, Pap János képviselõtársunk megbocsátja a FIDESZ nevében, hogy bár nem a honvédelmi miniszter válaszol, jómagam adom meg a választ, mivel döntõen pénzügyi természetû kérdésrõl van szó. A kérdés hallatán eszembe jutott A sakál napja, bizonyára sokan láttuk, hogy "by who and how much", tehát kik által történik a védelem, és menynyibe kerül. Azt hiszem, legfõképpen ez a kérdés veleje. A szovjet csapatok által átadott objektumok õrzését a magyar honvédség alakulatain kívül a Pénzügyminisztérium zárolt állami vagyont kezelõ és hasznosító intézménye, valamint a helyi önkormányzatok végzik. A zárolt állami vagyont kezelõ intézetrõl már több ízben esett itt a Házban szó, és tekintettel arra, hogy ezen ingatlanok sorsáról ennek az intézménynek kell dönteni, a hasznosításukról, ezért kerül õ képbe, mint az õrzéssel is megbízott, a többiek között. Az 1989-ben végrehajtott részleges szovjet csapatkivonás során az átvett laktanya-komplexumokat kezdetben valóban a magyar honvédség õrizte. A Minisztertanács döntésének értelmében ezt a feladatot azok az elsõsorban önkormányzati szervek vették át, amelyek az objektumok kezelõi jogát megkapták. Ezek közé tartozik a kérdésben említett mosonmagyaróvári laktanya is, így a konkrét ügyrõl a Vagyonvédelmi Kft. megbízásából a helyi tanácsi szervek tudnának részletes információt adni. Az én tudomásom szerint is úgy áll a helyzet, ahogy azt képviselõtársam mondta: a szerzõdést tehát felbontották. Ami képviselõ úr kérdésének érdemi részét illeti, az az, hogy a volt szovjet laktanyák õrzését milyen szervek, milyen költséggel õrzik. Erre a következõket tudom elmondani. Az 1990. március 10-i, a szovjet csapatok teljes kivonásáról szóló kormányegyezmény szerint a magyar honvédség illetékes szerveinek mintegy hatezer objektumot kell átvenniük. Ezek õrzésének elvégzése meghaladná a magyar honvédség lehetõségeit. Ezért olyan döntés született, hogy katonai erõkkel csak a legértékesebb objektumokat, azaz a repülõterek õrzését kell biztosítani. Ott, ahol katonák õriznek, ott persze fegyverrel õriznek. Nem akarok emlékeztetni erre az elõbbi szomorú témára, ami az interpelláció során felmerült, pontosabban a kérdés során felmerült, de azt hiszem, senki sem szeretné kitenni a saját gyerekét annak, hogy mint katonát megtámadva bármi baj is érje, amikor mint katona, rendelkezik eszközökkel és fegyverrel tudja védeni magát. Tehát ahol a katonák õriznek, ott valóban fegyverrel õriznek. E feladat pénzügyi fedezetét a Honvédelmi Minisztérium költségvetésébõl kell megoldani. Meg kell jegyezni, hogy ez az õrzési mód ugyan a legbiztonságosabb, de egyben a katonai õrzés-védelem szigorú elõírásai miatt a legdrágább is. Felvetõdött ugyanis mások részérõl is ez a kérdés felém - ezúton köszönöm meg tehát Pap János képviselõtársamnak, hogy módot adott arra, hogy ne csak neki, hanem mindazoknak a kérdezõknek is feleletet adjak, akik ezt a folyosói beszélgetések során, más , de hasonló természetû ügyek kapcsán tették fel nekem -, hogy vajon nem lenne-e olcsóbb a sorkatonai állománnyal megoldani ezt az õrzést. A Pénzügyminisztérium illetékes fõosztályánál történt érdeklõdésemre azt a választ kaptam, hogy a sorállománnyal történõ õrzés semmivel sem lenne olcsóbb, mint a jelenleg kialakított civil szolgálat. Az õrszolgálati helyek kialakítása, fegyverek õrzése, õrszemélyzet helyszínre szállítása, váltása, élelmezése, idõszakonkénti ellenõrzése stb., mindent figyelembe véve drágább, mint a helyi erõkbõl megoldott õrzés, és hát így nemzetgazdasági szinten is drágább megoldásnak bizonyulna. Sõt, a sorkatonát, bebizonyított vétkessége kivételével, nem is lehet anyagilag felelõssé tenni az esetlegesen az objektumban keletkezett kárért. Tehát az egyéb objektumok védelmére - most a repülõtereken túli objektumok védelmére -, állagmegõrzésére a ZÁVÉ, vagyis ez a Zárolt Állami Vagyonkezelõ és Hasznosító Intézmény kapott megbízást mindaddig, amíg az ingatlanok további hasznosítására vonatkozó döntés megszületik. Az intézmény ezt a feladatot költség szinten látja el, tevékenységéért nyereséget nem számíthat fel, tehát nem egy kft., hanem egy nonprofit jellegû intézmény. Így a ráfordítások az õrszemélyzet bérköltségeibõl és annak járulékaiból, valamint az állagmegóvásra és üzemeltetésre fordított legszükségesebb kiadásokból - világítás, fûtés stb. - tevõdnek össze. Az õrzés biztonsága szempontjából szükséges a képzett állomány, és tulajdonképpen a kiképzett rendõr vagy ehhez hasonló képzettségû személy nem helyettesíthetõ bárkivel. A személyek kiválasztásánál egyébként számos esetben az adott helyszíneken alkalmas munkanélkülieket is alkalmaznak. Tehát ilyen értelemben azok számára ez munkalehetõség. Jelenleg huszonegy fõ. A területi vagyonvédelmi szolgálatban dolgozók 54 százaléka volt honvédtiszt és tiszthelyettes, 25 százaléka polgári életbõl átvett személy , 13 százaléka volt rendõrtiszt és tiszthelyettes, és mindössze 6 százaléka volt alkalmazásban a megszüntetett munkásõrségnél. Az is felvetõdött ugyanis, hogy ilyenek is találhatók közöttük. A havi fizetésük bruttó 17 ezer forint, ami a havi 248 órás szolgálatért és az anyagi felelõsségért - megítélésünk szerint - nem tekinthetõ túlzottnak. Az adózási feltételeket figyelembe véve 8500 forint körüli átlag nettó kereset jön ki belõle. A következõ hónapokban újabb vagyonvédelmi õrségek felállítása látszik szükségesnek. A Pénzügy minisztérium Zárolt Állami Vagyonkezelõ és Hasznosító Intézménye felügyeletét végzõ miniszteri biztos megerõsítette intézkedésével, hogy a személyi állomány összeállításánál a helyi közösségek állami és pártvezetõinek javaslatait kérjék ki, és messzemenõen támaszkodjanak a helyi önkormányzatok segítségére. Területi felelõs nem lehet az, akinek a kinevezéséhez a jelenlegi - ez van most érvényességben ugyebár -, tehát a jelenlegi helyi tanács elnöke vagy VB-titkára írásban nem járult hozzá, és a késõbbiek során természetszerûleg az újraválasztott önkormányzatok vezetõi fogják ezt megerõsíteni. A további információk kedvéért még elmondom, hogy jelenleg a csapatkivonás egynegyedének végrehajtása után ezt az õrzési munkát országos szinten 334 fõ látja el, az össz-személyzet létszámát a kivonás elõrehaladtával természetesen növelni kell. Körülbelül 1200 fõt is elérhet az elkövetkezõ év közepére. A Zárolt Állami Vagyonkezelõ és Hasznosító Intézmény õrzés-védelemre fordított kiadásait az állami költségvetés elõlegezi meg azzal, hogy a késõbbi hasznosítóknak - önkormányzatoknak vagy vállalkozóknak - azt vissza kell téríteniük. Bár az egyes objektumokat terhelõ kiadások az ingatlan mértékétõl, az épületek elhelyezésétõl függõen változnak, tájékoztatásul megemlíteném, hogy az átlagos nagyságú, négy felállított árhellyel rendelkezõ laktanyakomplexum õrzésének havi költsége körülbelül 150- 200 ezer forint körül van, tehát lényegesen alatta van annak a bizonyos kft. által említett összegnek. Természetesen most is mód van arra, hogy a késõbbi potenciális hasznosítók - elsõsorban a helyi önkormányzatok - alacsonyabb költségekkel átvállalják az õrzést, például helyi önkéntes õrökkel. Azonban ez esetekben értelemszerûen viselniük kell a felelõsséget az objektumok megóvásáért. A kormányzati munka során arra törekszünk, hogy a gazdaságilag megalapozott hasznosítási döntések mielõbb megszülessenek, s így a nemzeti vagyon jelentõs részét képezõ ingatlanokkal kapcsolatos improduktív költségek minimalizálhatók lehessenek. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Köszönöm. (Taps.)