DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Hatvani Képviselõ Úr! Hadd utaljak én is vissza arra az interpellációra, amely e falak között június 12-én hangzott el a miniszterelnök úrnak címezve, melyre nekem adatott meg válaszolni. Akkor elmondhattam, hogy a május 23-a óta - tehát két hónap és egy napja - vezetésem alatt álló tárca elsõ miniszteri elõterjesztését a szénbányászat ügyében terjesztette elõ a Kormány gazdasági kabinetje számára. Sõt, hadd utaljak arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum gazdasági programja már tavaly nyáron tartalmazott kidolgozott fejezetet az energiapolitika, ezen belül a szénbányászat ügyeivel kapcsolatban és talán nem pártos vélemény, ha azt mondom, hogy ez volt a legrészletesebb, szakmailag legfajsúlyosabb energiapolitikai program, hiszen stratégiai területrõl van szó, két értelemben is. Stratégia az ország energiahelyzetének szavatolása és stratégiai kérdés e fontos ágazatnak, nagy hagyományú területnek az életképessége. Nos, mindezt azért mondtam el, mert nem most kezdtünk el foglalkozni e fontos kérdéskörrel, nem a szovjet energiaellátási fejlemények, vagy netán a magyar bányászok közötti társadalmi mozgalmak hatására vette elõ a Kormány a szénbányászat ügyét. Az akkori interpellációra adott válaszomban csak jövõ idõben beszéltem arról, hogy a gazdasági kabinet megtárgyalja az ipari és kereskedelmi miniszter elõterjesztésében a szénbányászat pénzügyeinek, szerkezeti és szervezeti kérdéseinek a rendezését. Azóta a kabinet valóban megvitatta az elõterjesztést, mely hosszú idõ óta elõször végre szembenéz a kialakult helyzettel, azzal, hogy másfél évtizeddel ezelõtt a tonnatervek bûvöletében akkora szénbányászatot akartak kialakítani, mely a mainak durván kétszeresét termelte volna ki, noha erre semmilyen természeti feltétel nem állt rendelkezésre. Mára mindebbõl dicstelen téves beruházások tömkelege és ezeknek az adósságterhei maradtak hátra. Terhek, amelyek agyonnyomják még az életképes, perspektivikus bányákat is. Szembe kellett azzal is nézni, hogy a bányavállalatok mai irányítási, vezetési, szervezeti rendszere korszerûtlen, nehézkes és így költséges. Egyáltalán nem demagógia, amikor a munkások, bányászok a föld feletti eltartottakról panaszkodnak, hiszen az egészségtelen létszámarányokat - sokkal szakszerûbben persze - a külföldi szakértõk is megerõsítik. Azért született tehát döntés, hogy átfogó szénbányászati rendezésre van szükség, mely úgynevezett csõdeljárás keretében keres megoldást a nehéz helyzetre, a szénbányászat 40 milliárdot meghaladó adósságaira úgy, hogy a hosszú távon is szükséges pénzmennyiség valóban biztonsággal rendelkezésünkre álljon. Mindehhez a gazdasági kabinet a pénzügyi felszámolási eljárás befejeztéig garantálja a bért és a bányászok hûségpénzét, melyre utalt a kérdés, hiszen legkevésbé az egyszerû bányászok tehetnek arról, hogy mekkora csõdtömeg gyûlt fel az elmúlt évtizedekben. A kabinet látott lehetõséget az átfogó rendezésre a folyamatban lévõ két felszámolás mellé - Dorog és Nógrád - a másik 6 bányavállalat is kéri az öncsõdöt maga ellen, hiszen mint hallottuk bérfizetési gondjaik vannak, sorban állnak, számláikat nem tudják rendezni, veszteségesen termelnek. Reméltem, hogy érvelésem a bányaigazgatók között is sikeres lesz és idõközben a Nógrádi Szénbányák felszámolási eljárása közvetlen tapasztalatot ad a szakma számára. Nos, tehát a kérdés az volt, hogy: a Kormány is olyan súlyosnak ítéli a szénbányászat helyzetét, mint az érintett vállalati vezetõk? Válaszom: még annál is súlyosabbnak, hiszen a vállalati vezetés az év eddig eltelt idejében - a tovább növekvõ eladósodás és fizetésképtelenség ellenére - nem választotta a felkínált fájdalmas, de hatásos megoldást. Ezért most - éppenséggel a holnapi nap - a vállalati vezetõk, a független szakértõk és a tárca szakapparátusa részvételével olyan tervezetet vitatunk meg, amely most már bányahelyi részletezettséggel jelöli ki a közeli teendõket, immár nem számítva a vállalatok saját felszámolási kezdeményezésére, amelyet egyébként a fennálló szabályok értelmében nincs módom kikényszeríteni. Egyidejûleg a koncepciót széles körû szakmai vitára bocsátom, hiszen ez akkora kérdés, melyben nemzeti konszenzusra kell jutnunk, hiszen a rendezés terheit az egész nemzetnek kell vállalnia, és a döntés kihatásai évtizedekben mérhetõk. E munka ütemezése a következõ: Még augusztusban a Minisztertanács elé, a Kormány elé kívánom vinni az elõterjesztést, azt, mely kijelöli a célt, nevezetesen: a magyar szenes erõmûveket miként lehet magyar szénnel ellátni biztonságosan és gazdaságosan, miként lehet a bányászat gazdasági helyzetét rendezni, kialakítani a reális szénárrendszert, dönteni a bezárás költségeirõl, hiszen köztudomású szakmai körökben, hogy egy bánya bezárása csaknem olyan költséges, mint egy bánya megnyitása, dönteni kell a bezárandó bányák jegyzékérõl és a szociális csomagtervrõl. A bányászok ünnepén minden bizonnyal ismertetni tudom e nehéz, de felelõs és ésszerû programot. Szeptemberben a javaslat a Parlament elé kerülhet, az energiapolitikai koncepcióval együtt, azzal összhangban. Tervez-e a Kormány azonnali intézkedéseket? Ha a múltból örökölt problémával való szembenézés és a részletes terv kidolgozása azonnali intézkedésnek minõsül, az egészséges önfinanszírozó szénbányászat kialakítására irányuló erõfeszítésünk azonnali intézkedés, válaszom: igen. Ha a képviselõ úr az azonnali intézkedést úgy érti, hogy most egyedi, elõrehozott, netántán szorongásból fakadó, vagy úgynevezett hangulatjavító intézkedésre gondol most, azt mondom erre, ilyenre nem vagyok hajlandó. Végül hadd reagáljak arra a megállapítására, miszerint tudomásuk szerint, az érintettek szerint, a Kormányzat nem tett érdemleges lépést. Magam is tanúsíthatom, az érintettek tájékozottsága meglehetõsen hiányos. A vállalati vezetõk hiába látják a felhalmozódó pénzügyi terheket, azt, hogy mint egy hógörgeteg nõ az adósság, ezidáig nem mindegyikük látta be a megoldás, az általam ajánlott megoldás ésszerûségét. De tájékozatlanok jogaik és kötelességeik felõl azok is, akik most újonnan szervezõdõ dolgozói érdekképviseleti csoportokat alkotnak, hiszen nem tudatosul bennük, hogy ezek a szervezetek - hívják ezeket munkástanácsnak vagy másnak - lényegében szakszervezeti jogokkal és kötelezettséggel rendelkeznek. A jelek szerint nem tudják mindenhol, hogy a helyzet - a nyomasztó helyzet - eltûrése és a sztrájk között a konfliktus-kezelésnek számos fokozata van, amelyen mind végig lehet lépni mindaddig, amíg a legkeményebb fellépést választják valahol. Legutóbb a márkus-hegyi sztrájk mutatta meg ezt, amelyrõl a politikai államtitkár azon melegében tájékoztatást adott a tisztelt Háznak. Nos, végül engedjen meg, tisztelt képviselõ úr, egy személyes megjegyzést, és általánosságban most már, amit úgy fogalmazott, hogy a Kormány nem tett érdemleges intézkedést. A politikában csakúgy, mint a gazdaságban sem a jó szándék, sem az idõráfordítás önmagában nem számít. De hadd mondjam el, hogy a Kormány tagjai napi tíz-tizenöt órát dolgoznak, és immáron az apparátusok is munkába lendültek, ami nem kis dolog azután, hogy a kormányváltás elõtt már hónapokkal is bizony-bizony igen lassan folyt a munka, a Kormány e két hónap alatt úgy érte el az államapparátus beindítását, hogy nem kis kockázatot vállalva olyan méretû szervezeti változtatást vezetett be, amelytõl a korábbi kormányok sokkal langyosabb idõben is visszahõköltek. Megszûnt a Tervhivatal, az ipar és a kereskedelem egységes szervezet keretében kapcsolódik össze, hamarosan a tisztelt Ház elé kerül az Árhivatal megszûnését és egy modern kartellhivatal kialakítását célzó törvény, és mindezt úgy, hogy a koalíciós kormányzat munkáját hol fanyalgás, hol csendes ellendrukk, és bizonyos körökbõl határozott ellenállás kíséri. Az öröklött, a mára beérett, és a most elkövetkezõ válságok ügyintézésével egyidõben kell közben stratégiát alkotnunk a válságból kivezetõ út feltárásához. Képviselõ Úr! Amikor tájékoztatásom tudomásulvételét kérem Öntõl, egyben hadd tegyek fel egy kérést is. Kérem, választóinak adja tovább azt az üzenetet, mely szerint a Kormány nem általában kért türelmet és általában kért áldozatot, csak annyi türelmet kért, mely terveink megértéséhez szükséges, és csak annyi áldozatot, melyet mindenki jószántából meg is tud hozni nemzeti céljaink megvalósításáért, legyen szó akár a szénbányászat ügyérõl, akár az ország felemelkedésének más feladatairól. Köszönöm. (Taps.)