DR. TARJÁN LÁSZLÓNÉ környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Az új környezetvédelmi kormányzat hivatalba lépése óta másodízben kerül sor interpellációra az ólomakkumulátorok ügyében. Éppen ezért úgy gondolom, hogy röviden át kellene tekinteni ennek az összefüggéseit, ehhez viszont nem lesz elegendõ a számomra biztosított öt perc, úgyhogy megkérdezem Elnök Urat, hogy hozzájárul-e egy tíz-tizenöt perces idõintervallumhoz; és ugyanezt kérdezem és kérem képviselõtársaimtól is. (Mozgás.) Amennyiben igen, próbálok természetesen rövid lenni, azért is, mert képviselõtársam felvázolta, tehát az interpellációs kérdésen túlmenõen is felvázolt már egy olyan helyzetet, amihez én most már csak csatlakozni tudok. Magyarországon évente 24-26 000 tonna ólomakkumulátor-hulladék keletkezik. Egyrészrõl ez ólomtartalma miatt rendkívül fontos másodnyersanyag, másrészt ólomiszap és kénsavtartalma miatt a környezetre és az emberi egészségre egyaránt súlyos potenciális veszélyt jelent. Egyrészt tehát gazdasági, másrészt pedig környezetvédelmi ügyrõl van szó. Ehhez tartozik, hogy a magyar gazdaságnak évente minimálisan 14.000 tonna fémólomra van szüksége; a fémólom világpiaci ára jelenleg 400 font/tonna. Korábban, 1977-ig a teljes ólomhulladék mennyiségét a nagytétényi gyárban olvasztották újjá, környezetvédelmi szempontból - ma már tudjuk - siralmas körülmények között. Ezt a tevékenységet a közegészségügyi és környezetvédelmi hatóságok betiltották, melynek részletei a korábbi nagytétényi interpelláció kapcsán és a sajtóból is ismertek Önök elõtt. Az ólomkohászat magyarországi betiltását követõen az akkori Kormány hosszú távú megállapodást kötött az NDK-val a használt akkumulátorok bérmunkában történõ feldolgozására, ugyanakkor a gazdasági bizottság határozattal kötelezte a nagytétényi gyárat az elõkezelés elvégzésére, ami az akkumulátorok savtalanítását és összetörését jelenti. Más kérdés, hogy az elmúlt 15 évben miért nem lehetett a jól jövedelmezõ vállalkozás terhére a környék rehabilitációjához hozzákezdeni. Ugyanis már a 80-as évek közepén kiderült, hogy az NDK-bérmunka nem folytatható tovább az eredeti szerzõdésben rögzített 1990-es határidõ után. Fel kellett tehát készülni az 1990 utáni idõszakra. Ezért az Országos Érc- és Ásványbányák Gyöngyösorosziban mûködõ ólom-cinkérc bányáját miután a gazdasági bizottság határozata alapján 1985-ben bezárták, újabb hulladékhasznosítási megoldás után kellett nézni. A Kormány hulladékhasznosítási programjában ugyancsak évek óta jelentkezett már a hulladékakkumulátorok hazai környezetkímélõ feldolgozásának megoldása. Ilyen körülmények között látott hozzá az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi létesítményének elõkészítéséhez. El kell mondanom Önöknek, hogy ennek a beruházásnak az elõkészítése környezetvédelmi szempontból mintaszerû volt. Külön készült környezeti hatásvizsgálat; a levegõtisztaság-védelmi kibocsátási határértékeket speciális terjedésvizsgálat alapján határozták meg úgy, hogy az lényegesen szigorúbb az összes ismert és Nyugat-Európában is alkalmazott határértékeknél. Az építési engedélyezési eljárás során 21 különbözõ szakhatóság mondott véleményt, és valamennyi támogató, pozitív volt. A beruházási eljárás során elõírt szakhatósági véleményeken kívül különbözõ országos hatáskörû szervezetek és helyi társadalmi mozgalmak véleményét is kikérték. 1985-tõl folyamatosan megtörtént a helyi lakosság teljes körû tájékoztatása részben falugyûlésen, részben szakmai fórumokon. Ezeken korrekt módon ismertették az üzem építésével kapcsolatos terveket, elképzeléseket, a várható kibocsátási értékeket, illetve azt a várható környezeti kockázatot, amelyet az üzem jelenthetett volna. A várható környezeti kockázat egyébként lényegesen alacsonyabb, mint az ott korábban üzemelt és bezárt bánya hatása volt. Nagyon röviden néhány adat a beruházásról. A beruházás költsége 1988-as árszinten 860 millió forint. A készültségi foka mint ezt képviselõtársam is említette jelenleg mintegy 60%-ra tehetõ. Ez idáig mintegy 690 millió forintot költöttek el, és a beruházást 1990. június 30-ra be kellett volna fejezni. Szeretném megjegyezni azt is, hogy itt nem egy állami nagyberuházásról van szó, hanem vállalati beruházásról. Az építkezés felfüggesztése nem hatósági vagy kormányzati döntés következménye, hanem vállalati döntés, annak ellenére, hogy minden engedély - tehát akár az építkezés folytatásához is - jelenleg is érvényes. A beruházás felfüggesztésérõl szóló döntést a vállalat lakossági nyomásra, politikai motívumok alapján hozta. A Metallokémia nagytétényi gyárában jelenleg mintegy 2-300 tonna összetört, savtalanított és mintegy 1500 tonna még össze nem tört akkumulátorhulladék halmozódott fel. A MÉH raktárai ezidõre megteltek, ott is körülbelül ugyanennyi akkumulátor van. A MÉH-vállalatok bejelentették, hogy a hulladékakkumulátorok átvételét korlátozni kénytelenek. Erre a feketepiac rendkívül gyorsan reagált. Illegális hulladékátvevõ helyek alakultak, ahol illegálisan és környezetszennyezõ módon törik az akkumulátorokat, és a talajba vagy élõvízbe juttatják az azokból kifolyt kénsavat. Így e területen napjainkban környezetszennyezési válsághelyzet alakult ki. Ennek felszámolása érdekében a tennivalókat azonnali intézkedéseket követelõ, illetve középtávú megoldandó feladatokra osztottuk. Megítélésünk szerint ezek a következõk: Elsõként a nagytétényi gyárban már felhalmozódott akkumulátorok haladéktalan kiszállítása a gyár területérõl. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert az ott lévõ akkumulátorok puszta jelenléte is irritálja már a lakosságot. Meg is kezdõdött ennek végrehajtása. Másodszor: a hulladékakkumulátorok begyûjtését haladéktalanul folytatni kell; ehhez természetesen meg kell teremteni az átvétel feltételeit. Az egyik lehetõség, hogy az akkumulátorokat savval együtt exportáljuk; ez - meg kell, hogy mondjam - környezetvédelmi szempontból nagyon kedvezõ megoldás lenne, de a becslések szerint az országnak tonnánként 500 dollárnyi veszteséget jelentene. További megoldás, hogy egy olyan átmeneti tárolási lehetõséget kell keresnünk, amellyel megakadályozható az akkumulátorok szétszóródása, és fel lehet készülni a megfelelõ áron történõ exportálásra. Itt említeném meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium segítségét is kértük, hogy a kivonuló szovjet csapatok által kiürített egyik alkalmas objektumot adják át az átmeneti tárolás lehetõségének megteremtésére. Ez a vizsgálat ugyancsak folyamatban van. Tisztelt Ház! Miután a közvetlen környezetszennyezõdés veszélyét sikerül elhárítani, részletes mûszaki-gazdasági jelentés alapján meg kell határozni az ország számára a legmegfelelõbb megoldást. Itt nevezetesen arról van szó, hogy a Metallokémia nagytétényi gyárában folytatható-e az akkumulátorok törése és savtalanítása, és a savtalanított ólomhulladékok bérfeldolgoztatása. Vizsgálni kell a tervezett átmeneti tároló területen új savtalanító üzem létesítését. Természetesen ez is egy tartás külföldi bérfeldolgozást feltételez. Végül meg kell vizsgálni, hogy hosszú távon a hazai ólomfeldolgozás megteremtése az ismert politikai és gazdasági körülmények mellett megvalósítható-e egyáltalán. Meg kell jegyeznem, hogy rendkívül sok gazdaságossági érv szól amellett, illetve Gyöngyösoroszi mellett, hiszen az épületek már megépültek, korszerû berendezések a helyszínen vannak. És most direkt válaszolnék a képviselõ feltett kérdésére, ami a környezetvédelmi tárca álláspontját illeti. Ez az, hogy vállalni kellene az ésszerû kompromisszumokat; természetesen ehhez a lakosság megfelelõ kompenzációja is szükséges, gondolok itt útépítésre vagy más lakossági igényre. Tisztelt Ház! Az elhangzottak alapján is, a környezetvédelmi tárca arra tud kötelezettséget vállalni, hogy a kellõen megalapozott végsõ döntés érdekében az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen minden szakmai, társadalmi és politikai szervezet számára elfogadható döntés-elõkészítési tervet dolgozhat ki. Tekintettel arra, hogy a hazai szakértõk a kérdésben már többször alkottak véleményt, ezért az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen úgy döntöttünk, hogy rövid határidõt vállaló, nemzetközileg is elismert külföldi szakértõk felkérését kezdeményezzük. Ennek eredményérõl tisztelt képviselõtársamat és a közvéleményt is azonnal tájékoztatni fogjuk. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! A konkrét ügynek van néhány általánosítható konzekvenciája is. Magyarországon az elmúlt években a fennálló politikai rend elleni fellépés egyik eszköze volt a környezetvédelem egy-két neuralgikus pontja. A környezetvédelmi mozgalmak számos esetben jó érzékkel találták meg azokat a szakmai kérdéseket, amelyekkel súlyos sebeket ejthettek a gyengén funkcionáló, és inkább a mundér becsületét védõ, úgynevezett hivatalos környezetvédõkön. Van azonban néhány olyan kérdés is, amelyet újra át kell gondolni, annál is inkább, mert például Magyarországon nagyon kevés az olyan terület, ahol veszélyeshulladék-lerakó hely, netán ólomakkumulátor-elõkezelõ telep létesíthetõ, márpedig a civilizáció kényszerû melléktermékeitõl tisztességesen, környezet- és egészségkárosítást kizáró módon kell megszabadulni. Ezzel azt gondolom mindenki egyetért, ugyanakkor mindenki azt mondja: bárhol másutt, csak nálunk ne! Tisztelt Ház! Több mint egy évtizedes gyakorló megyei környezetvédelmi titkári munkám közben nagyon sokszor kerültem szembe hasonló helyzettel és feszültséggel. Ezért is tudom vallani és mondani Önöknek, hogy ezeket az ügyeket meg kell oldani. Ez a tárgyalt ügy is példa arra, hogy a megoldás útja csak a pontos szakmai megoldások és a helyi önkormányzatok józan megítélésének okos ötvözete lehet. Szerintem egyes esetekben az adott térség lakosságának valamilyen kompenzálása elkerülhetetlen. Erre az elõzõekben is utaltam. Tisztelt képviselõtársaimnak ezért azt javaslom megfontolásra, hogy kibontakozó demokráciánk csorbítatlanságának megõrzése mellett sürgõsen és közösen keressük a megoldást a tárgyalt témakörben meglevõ ellentmondások feloldására. Köszöntöm a megtisztelõ figyelmet. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)