SIKLÓS CSABA közlekedési és hírközlési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! Mindazóta, hogy 1988. szeptember 12-én az itt jelenlévõk közül többekkel együtt több tízezren tüntettünk a nagymarosi gát megépítése ellen, bizonyára kevesen gondoltak arra, hogy az akkor még egységes ellenzék feladata és felelõssége miként változik. Nekünk, akik a kormányzás felelõsségét vállaltuk, vállalnunk kell a népszerûtlen, ugyanakkor bonyolult nemzetközi összefüggésû feladatok megoldását is. Mivel Bõs-Nagymaros sorsa egyik fontos erjesztõje volt az országban végbement politikai változásoknak, és a közvéleményt ma is élénken foglalkoztatja, ezért köszönöm dr. Kiss Róbert képviselõtársamnak, hogy alkalmat adott egy rövid tájékoztatásra e sokat vitatott kérdéskörben. Mint közismert, a nagymarosi vízlépcsõ megvalósítására 1986. május 28-án kötött szerzõdést az OVIBER az osztrák Donaukraftwerke céggel, melynek alapján az osztrák fél 6,6 milliárd schilling összegért vállalta az erõmû megépítését. E kamatokkal növelt összeg törlesztése az üzembe helyezést követõen történõ áramszállítással volt tervezve. Az 1986-tól mind erõteljesebben kibontakozó tiltakozó mozgalom hatására, a környezetvédelmi érvek feszítõ súlyára való tekintettel a Németh-kormány utasítására az OVIBER 1989. szeptember 14-én a szerzõdést felmondta, és ettõl az idõponttól az osztrákok munkát nem végeztek. A felmondás idõpontjában elért készültségi fok két ízben is felülvizsgálatra került. Elõször az osztrák fõvállalkozó mérte fel alvállalkozói készültségét, és jelentette azt 1990. március 9-én, majd ennek magyar részrõl történõ felülvizsgálata történt meg március-áprilisban. Ennek a vizsgálatnak alapján adott a magyar Kormány az osztrák féllel folytatott tárgyalások után júniusban - 900 millió schilling értékû számla igazolásával - az eddigi osztrák költségek fedezetére felhatalmazást. Az összeg igazolásakor azonban a magyar fél jegyzõkönyvben rögzítette mind az osztrák követelés jogalapjára, mind összegszerûségére vonatkozó jogfenntartó nyilatkozatát. Tehát amellett, hogy hangsúlyozni kívánta egyezségre való készségét, kifejezetten biztosította a jogot jövõbeni álláspontjának szabad alakítására. Ezért nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ez az igazolás nem teszi tönkre további tárgyalási pozícióinkat, és semmiképpen nem jelenti az osztrák igények általános elismerését. Megjegyzem, eddig nem volt szó további 700 millió schilling elismerésérõl, annál is inkább, mivel mi ahogy a kormánybiztos múlt heti sajtótájékoztatójából a közvélemény is megtudhatta szakértõink intenzíven dolgoznak az osztrák kárigényre és egyezségi ajánlatra adható magyar válasz megalapozásán. Jogi szakértõink a napokban lezárt állásfoglalása alapján adhatunk majd miniszterelnök úr nevében csak felelõsséggel, pénzügyi részletekbe menõ választ. A Kormány e hó 26-i ülésén tárgyal majd e kérdéskörrõl. Végezetül szeretnék kitérni tisztelt képviselõtársamnak a szerzõdések helyreállítási feladatokra történõ módosítását igénylõ kérdésére. Körültekintõ és széles körû mûszaki és ökológiai tervezés nélkül a helyreállítás nem kezdhetõ meg. Erre megbízást a közeljövõben adunk, és a tervek bírálatában aktív részvételt várunk a vízlépcsõ ellen fellépõ egyénektõl és közösségektõl egyaránt. Tisztelt Képviselõház! A Kormány programjának megfelelõen fenntartja a dunai vízlépcsõ ügyének kiemelt kezelését, és nemcsak az osztrák féllel, hanem a cseh és szlovák kormánnyal is mindannyiunk számára elfogadható megoldást keres. Az utolsó idõszak intézkedései: az új kormánybiztos kinevezése, a szakértõi gárda erõsítése, neves jogászok felkérése, vállalati és kormányszintû tárgyalások elõkészítése mind egy cél érdekében történt, éspedig azért, hogy a problémák nemzetközi rendezése és a helyreállítások elõkészítése felgyorsulhasson. Kérem tisztelt Képviselõtársam válaszom elfogadására, azzal, hogy az ügy kezelése érdekében megtett intézkedéseinkrõl folyamatosan tájékoztatjuk a tisztelt Házat és az ország nyilvánosságát. Köszönöm szépen. (Taps.)