DR. MEZEY KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló törvény X. fejezetéhez szeretnék szólni az általános vitában. Ennek a fejezetnek a címe a Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelme, tehát a kisebbségi képviseleti választójogról, egy kisebbségi kollektív jogról van szó, ami az egyik legfontosabb kollektív jog. Utalni szeretnék arra, hogy amíg az emberi jogok a világ haladó országaiban általános erkölcsi normává váltak, s azok a nemzetközi egyezségokmányokba bekerülnek, ugyanakkor a kisebbségi kollektív jogokkal kapcsolatban világszerte kedvezõtlenebb a helyzet. A helsinki dokumentum és az utótalálkozók deklarációi is csak bátortalanul, ajánlásként foglalkoznak a kisebbségi kollektív jogok kérdésével. Ezért van különös jelentõsége annak, hogy Magyarország, négy másik országgal együtt, néhány hete javasolta, hogy az európai biztonsági és együttmûködési értekezlet 1990 késõ õszén esedékes záródokumentumában külön fejezet foglalkozzon a kisebbségi kollektív jogok kérdésével. Ez a kezdeményezés kötelez bennünket arra, hogy az önkormányzati választójogi törvény megalkotása kapcsán az elõbb vázolt szándékunk õszinteségét gyakorlati lépéssel bizonyítsuk, és a kisebbségek fontos kollektív jogát, a képviseleti jogot a magyar helyi önkormányzatokban a lehetõ legdemokratikusabb módon biztosítsuk. Be kell vallanunk, hogy a kisebbségek képviseletét az elmúlt idõszak választójogi törvényeinek fogyatékosságai miatt az Országgyûlésben mindeddig nem biztosítottuk. Az 1983-ban hozott választójogi törvény az ún. központi listán reprezentatív nemzetiségi képviselõket juttatott be a Házba, kizárólag kirakatpolitikából. A mai Parlament létrejöttének alapját képezõ 1989. évi választójogi törvény 8 nemzetiség számára egy-egy képviselõi mandátumot szánt kooptálással úgy, hogy a nemzetiségek által delegált képviselõt a többségi nemzet tagjaiból álló Parlament választja meg. Mondani sem kell, hogy ez sem az arányos képviselet elvének, sem a képviselet választás útján történõ megvalósulása kritériumának nem felel meg. Nyilvánvaló az is, hogy a most felmerülõ ombudsman-rendszer önmagában szintén nem oldja meg a kisebbségi képviselet kérdését. Most tehát, amikor választójogi törvényt hozunk, a korábbi törvényhozás hibáiból okulva, tisztában kell lennünk azzal, hogy ha hibát követünk el, annak hosszabb idõre kedvezõtlen kihatása lesz demokráciánk fejlõdésére. Mi legyen tehát vezérelvünk az önkormányzati választójogi törvény kisebbségekre vonatkozó részének megalkotásában? Az, ami az Alkotmányban le van fektetve. A választójog legyen általános és egyenlõ, titkos és közvetlen választás útján a kisebbségek számára is. Ezeket az elveket nem látom biztosítva a beterjesztett törvényjavaslat X. fejezetében. Igazságtalansághoz vezethet kisebbségi választókerületek kijelölése, különösen ha azt a többségi nemzet tagjaiból álló testület teszi meg. Az pedig - nézetem szerint - egyenesen diszkriminatív, hogy az eszmei, kisebbségi választókerületeket úgy alakítsák ki, hogy oda a kisebbségekhez tartozók a polgármesteri hivatalban feliratkozással jelentkezzenek. A megoldás - véleményem szerint - az, amit módosító indítványom is tartalmaz, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek listát állíthassanak, és a szavazás során a fülkében titkosan és szabadon vallhassák meg nemzeti és etnikai hovatartozásukat. Így megvalósul az arányos nemzetiségi képviselet, a szavazás titkossága, az általános és egyenlõ választójog. Úgy vélem, hogy a Tisztelt Házban, a kisebbségi kollektív jogok felkarolása sikeres lesz, hiszen az Országgyûlést alkotó pártok már választási kampányuk alatt és azóta is, meglehetõsen egybehangzó szándékaikról nyilatkoztak. Mégis engedjék meg, hogy a szóban forgó kisebbségi kollektív jog minél demokratikusabb megoldása érdekében három általános indokot hozzak fel: 1. Meg kell felelnünk annak az egyre inkább általános érvényû elvnek, amely szerint a demokrácia indukátora az, hogyan érzik magukat benne a kisebbségek. Hasonló ez ahhoz az ismert természeti jelenséghez, ahogy a pisztrángok jelenléte, életkedve jelzõje hegyi vizeink tisztaságának, oxigéntelítettségének. Minden érdekünk azt kívánja, hogy a magyar demokrácia vize legyen tiszta és oxigéndús. 2. Európa legnagyobb számú kisebbsége a magyar, és emiatt bizonyos vonatkozásban a közép-európai nemzetiségi probléma kulcsa és talán felelõssége is a mi kezünkben van. Nem úgy, ahogy azt sokan gondolják, a viszonossági elv alapján, amely szerint, amit te megadsz az enyémeknek, ugyanazt kapják nálunk a tieid. Ez torz és igazságtalan irányzat. A kisebbségi kollektív jogok megteremtése a demokrácia iránti elkötelezettségünk belsõ indítékából eredjen. Minél gyorsabban és minél teljesebben valósul meg a magyar demokrácia, annál inkább teremtjük meg az erkölcsi alapját annak, hogy mindaz, amit jogokban élveznek kisebbségben élõ honfitársaink, ugyanabban részesüljenek határainkon kívül élõ nemzettársaink. Joggal tételezhetjük fel ugyanis, hogy a közép-európai új demokráciák fejlõdése hatással lesz majd egymásra. A harmadik indok: érdek. Köztudott, hogy a rendszerváltás Magyarország számára történelmileg is példátlanul nehéz feladat. E fordulat elképzelhetetlen nyugati tõke segítsége nélkül. Alapszabály, hogy a tõke csak nyugodt közegben jelenik meg és mûködik. E nyugalom legfontosabb pillére a politikai stabilitás, és jól tudjuk, hogy a Nyugat fenntartása a kelet-európai politikai stabilitást illetõen éppen a kisebbségi kérdések vonatkozásában is felmerül. Ezért a kisebbségi kollektív jogok terén az önkormányzati választójogi törvény kapcsán tehetõ lépésünk egyben a rendszerváltás, a nemzeti kibontakozás és Európa felé teendõ fontos állomás is. Felszólalásomban arra akartam rámutatni, hogy az önkormányzati választójogi törvény X. fejezetének, a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseleti jogának kialakítása messze túlmutat a helyi hatalom kérdéskörén. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)