SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A szocialista képviselõcsoport véleményének ismertetése során elöljáróban szeretném leszögezni, hogy csoportunk határozott álláspontja szerint sürgetõ fontossággal bír, hogy az önkormányzati választások a kiírt határidõben, azaz szeptember 30-án megtörténjenek. Józanul és a közügyek iránt bármi kis felelõsséget érzõ ember számára ugyanis nem tekinthetõ elfogadható állapotnak, hogy a helyi közélet porondján egyaránt, de tulajdonképpen egymással rivalizálva jelen vannak a Parlament által szeptember 23-ig meghosszabbított mandátummal rendelkezõ tanácstestületek és velük párhuzamosan a helyi hatalom átvételére készülõ új erõk. Az elõbbiek azaz a tanácstestületek sokszor már nem tudnak vagy nem akarnak, az utóbbiak pedig akarnak - helyenként nagyon is akarnak -, de vagy nem tudnak, vagy nem szándékuk szerint, tudnak a helyi közügyek alakulására befolyást gyakorolni. Ennek a lehetetlen helyzetnek véleményünk szerint, és bizonyos hiedelmekkel ellentétben, nem a jelenlegi tanácstisztviselõk, vagy pedig az új politikai erõk vezetõi a kárvallottjai, hanem mindenekelõtt a helyi közügyek. Mert épp úgy nem lehet határozatképtelen, vagy elhatározásra már képtelen testületekkel dolgozni, mint valós hatalommal már bíró, de egyelõre nem legitim, tehát felelõsséget vállalni nem tudó politikai erõk jó tanácsait vagy - uram bocsá' - utasításait követve. A legnagyobb veszélyt azonban abban látjuk, hogy a tartósan bizonytalan állapotba kényszerített közigazgatási apparátus, amelyrõl azért ne feledjük, nem mondható általánosságban, hogy csapnivaló bürokraták gyülekezete, hanem jól felkészült államigazgatási szakemberek nélkülözhetetlen gárdája, joggal méltatlannak tartván helyzetét, máshol keresi boldogulását, és ez a leendõ önkormányzatok szakértõ apparátusának leépüléséhez, szétzilálódásához vezet. Mielõbb tiszta vizet kell hát önteni a pohárba, a rendszerváltás folyamatát a politika minden szintjén - így a helyi önkormányzatoknál is - indokolt sürgõsen elvégezni. Tisztelt Országgyûlés! A szocialista párti frakció az elmondottakat is szem elõtt tartván a Kormány által beterjesztett javaslatot úgy igyekezett átvizsgálni, áttanulmányozni, hogy minden szempontból megfelel-e az igazságosság, a demokrácia követelményeinek. Miután napjainkban a felülrõl vezérelt és korlátozott rendszer lebontásáról van szó, a helyi önkormányzatok választásánál ezért ezt a szempontot tarjuk kiemelt fontosságúnak, és álláspontunkat ennek megfelelõen igyekeztünk kialakítani. Elõször is azt emelném ki, hogy véleményünk szerint nem engedhetõ meg, hogy a helyi választások, a helyi képviselõk jelölése a Parlamentben kialakult pártstruktúrák preferálását, mintegy mechanikus adaptálását jelentse. Természetesen mi is magától értetõdõnek tartjuk, hogy a parlamenti pártok a helyi választások során fontos, bizonyára meghatározó szerepet fognak játszani. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy léteznek, és szerencsére egyre nagyobb számban léteznek és gyarapodnak olyan helyi mozgalmak, lokálpatrióta erõk, amelyek ugyancsak részt kérnek a helyi közügyek gyakorlásából: a társadalom szövete nyilván sokkal színesebb, mint a Parlamentben megjelenõ pártérdekek. Ezért mi a leghatározottabban ellenezzük, hogy társadalmi szervezet például listát ne állíthasson, mivel ugye, a törvény az ilyen jelölteket függetlennek tekinti. Be kellene látnunk, hogy aki társadalmi szervezetben vagy helyi lokálpatrióta mozgalmakban tevékenykedik, az önmagát nem függetlennek tekinti, hanem mondjuk pártonkívülinek, és a kettõ az nem ugyanaz. Az pedig végképp nemigen érthetõ, hogy a társadalmi szervezetek miért csak független jelöltet támogathatnak. Ha mondjuk valaki a Kereszténydemokrata Párt tagja és egyben tételezzük fel a helyi városszépítõ mozgalomnak is a vezetõje, akkor most a mozgalom támogatását kell elutasítania, vagy a pártjától kell elhatárolódnia? A helyi választások pártpolitikai aspektusú átpolitizálása számos hasonló lehetetlen és méltánytalan helyzetet teremt, ezért azt hiszem, bölcsen tennénk, ha belátnánk, hogy a helyi társadalmakban bármilyen formában megjelenõ erõk, helyi érdekcsoportok megfelelõ jogát biztosítani kell, és egyenrangú elbírálást kell a törvénybe is beépíteni. Az elõbbiekbõl már mintegy következik, hogy mi a magunk részérõl a legjobb megoldásnak a szabad kislistás választási módot tartjuk. Itt ugye a település egyrészt egységes, egyetlen választókerületként jelenik meg, és ez megakadályozza azt, hogy gyakorlatilag egymással határos térségek, utcák, városnegyedek, településrészek rivalizáljanak, másrészt pedig ez az egyetlen lista megítélésünk szerint azt segíti elõ, hogy a településfejlesztés racionális követelménye az e tekintetben marginálisnak mondható pártérdekekkel szemben gyakorlatilag érvényesüljön. Mindez jó alapot teremthet ahhoz is, hogy a helyi képviselõtestületbe valóban a köztiszteletben álló és a helyi közösség bizalmát bíró emberek kerüljenek, függetlenül pártjukhoz való tartozásuktól. Természetesen mi is tisztában vagyunk azzal. hogy ez a szabad kislistás módszer csak bizonyos korlátokkal alkalmazható. hiszen ott, ahol a települések markánsan már elkülönültek, az emberek kevésbé ismerik egymást, és mondjuk az adott települést is nagyságrendjüknél fogva, ott ez feltehetõen nem lenne szerencsés. Mi azonban úgy látjuk, hogy ezt a határt az 5000 létszámban a törvényjavaslat indokolatlanul alacsonynak szabta meg, ezért azt indítványozzuk, hogy a 10.000 fõig, tehát 10.000 fõs településig a törvény a szabad kislistás választásokat írja elõ. Tisztelt Országgyûlés! Pártunk képviselõcsoportja nem támogatja, hogy a 10.000 fõnél vagy pedig a törvényjavaslatban 5000 fõ van megjelölve, tehát az ennél nagyobb településeken az egyéni választókerületi rendszer legyen a meghatározó. Ez a szisztéma megítélésünk szerint számos olyan gondot vet fel, amelyet mindenképpen célszerû lenne elkerülni. Mi úgy látjuk, hogy a problémák már a választókerületek kialakításánál jelentkeznek, hiszen az - úgymond - igazságos rendszer ugye azt igényelné, hogy az egyes választókerületekben azonos számú - nagyjából legalábbis azonos számú lakos - éljen. Ez azonban óhatatlanul elõidézi szerves városrészeknek, negyedeknek, ha úgy tetszik: kolóniáknak bizonyos értelemben a felszabdalását, feldarabolását, és miután az egyes helyi képviselõk, függetlenül a velük szembeni várakozástól, bizonyára a saját egyéni választókerületükhöz fognak elsõsorban kötõdni, ezért nem nehéz megjósolni, hogy a városnegyedek ilyetén való feldarabolása gátolhatja az adott településrésznek az összehangolt fejlesztését. Úgy látjuk, hogy a megközelítõen azonos lélekszámú választókerületek kialakítása nehézkessé, egyes esetekben szinte lehetetlenné teszi annak az - egyébként a beterjesztett törvényjavaslatban is megfogalmazódó - elvnek az érvényesítését, amely szerint a választókerületek kialakításánál, ugye, figyelembe kell venni a nemzetiségi kisebbségi, de nemcsak eme, hanem történelmi tradicionális szempontokat is, hozzátehetném, hogy akár foglalkozási ágak, vagy más szempontok szerint elkülönült, de mégis egységes településrészen élõ embereknek a sajátos, megkülönböztetett érdekeit. Hiszen mondjuk másfél vagy két és fél mandátummal bíró kerületek nyilván nem alakíthatók ki, a kerekítgetések pedig vagy az adott közösség érdekét, vagy az arányosság követelményét sértik. Fel szeretném hívni arra is a figyelmet, hogy az úgynevezett egyéni választókerületek kialakítása bizonyos manipulációkra is lehetõséget ad. Tessenek belegondolni, hogyha nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos településrészek, negyedek, körzetek politikai hovatartozása, orientálódása egyértelmû, akkor tulajdonképpen csak technika kérdése, és adott esetben egy hozzá kapcsolódó politikai megegyezés kérdése, hogy ezeket a választókerületeket úgy fel lehessen darabolni, hogy gyakorlatilag minden csatlakozó választókerületben az ott élõk kisebbségben maradjanak. Az országos, illetve egy település politikai struktúrája rendkívüli módon különbözhet. Például adott esetben a Parlamentben nem képviselt párt lényegesen nagyobb befolyással rendelkezhet, mint mi, akik itt vagyunk, és éppen ezért azt tartanám célszerûnek és fontosnak, hogy a választókerületek kialakítását a helyi választási bizottságok végezzék. Úgy ítéljük meg, hogy az egyéni választókerületi rendszer tulajdonképpen jellegénél fogva is bizonyos igazságtalanságot, adott esetben elég komoly igazságtalanságot tesz lehetõvé. Miután itt erre történt már több utalás ugye, majdnem minden esetben legalábbis lehet erre számítani, második forduló döntené el, hogy ki kapja meg az adott választókerület mandátumát. Tessenek utánaszámolni, kérem, adott esetben ez matematikailag és elvileg lehetséges: a szavazatok 5 százalékával mandátumot lehet szerezni. Ez felveti azt a veszélyt, hogy egy adott kisebbség kezébe kerül a település irányítása, ráadásul úgy, hogy jelentõs érdekek teljes egészében a háttérbe szorulnak. A szocialista frakció mindezen problémák elkerülése érdekében tehát azt indítványozza, hogy a 10.000 nagyobb lélekszámú településeken egységesen többmandátumos választókerületek kialakítására kerüljön sor, amelyekben - és ezt is igen fontosnak tartjuk - bármely helyi érdekcsoport, párt, helyi társadalmi szervezet, lokálpatrióta mozgalom listát állíthasson a pártokkal egyenrangúan. Úgy véljük, hogy ezáltal elkerülhetõvé válik, hogy egybetartozó városnegyedeket, etnikai és más kisebbségeket megosszunk, de jelentõs nem többségi érdekcsoportokat se szorítsunk ki a saját közügyeikbe történõ beavatkozásból. Szeretnénk arra is ráirányítani a figyelmet, hogy javaslatunknak vannak olyan elõnyei is, amelyek ehhez kapcsolódóan járulékos elõnyök, de nem elhanyagolhatóak. Ugyanis a rendszer így lényegesen egyszerûbb, és áttekinthetõbbé válik mindenki számára, hiszen a többmandátumos választókerületek gyakorlatilag a kislistás megoldás nagyobb településekre történõ megfelelõ adaptálását jelentik, és ezáltal a helyi választási rendszer tulajdonképpen egységes elvek alapján épül fel. Úgy véljük, hogy elkerülhetõvé válik ezáltal az egy szavazatot kétszer értékelõ rendszernek a bonyolultsága, és tegyük hozzá, igazságtalansága is. És nem utolsósorban ez esetben sincs szükség ugye második választási fordulóra, ahol általában már tudjuk tapasztalatból és véleményezhetjük, hogy a választópolgárok kisebbsége jelenik meg, és mindez mellékesen még jelentõs költség-megtakarítással is járhat. Ami a polgármesterek választását illeti, pártunk frakciójának egyértelmû álláspontja az, hogy közvetlenül a választópolgárok válasszák meg - nagyságrendi korlátozás nélkül - a saját polgármesterûket, nemcsak azért, mert ez az emberek igénye, és ez tekinthetõ demokratikusnak és igazságosnak, hanem azért is, mert feltehetõen, éppen az elõbb elmondottakat ha figyelembe vesszük, igen sokféle érdeket kell egy polgármesternek egy adott településen koordinálnia, fontos lenne, hogy ez a polgármester közvetlenül választott, tehát erõsen legitimált legyen. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy természetesen nem tekinteném azt sem szerencsésnek, ha a polgármester teljes egészében elszakadna a helyi képviselõtestülettõl, attól mintegy függetlenednék, vagy annak fölé nõhetne, ezért azt indítványozzuk, hogy a korábbi tervezetekben már szerepelt, úgynevezett testületek ellen benyújtható bizalmatlansági indítványtevés lehetõsége épüljön be a törvényjavaslatba. A megyei választásokkal kapcsolatban ahogy az ismert, de szükségesnek tartjuk ismételten leszögezni a szocialista frakció nem híve az önkormányzati megyének. Ezt elöljáróban szeretném elmondani. Ha azonban a Parlament ismételten elfogadja a megyei önkormányzatot, akkor mi a most tárgyalt törvényjavaslat 8. fejezetében foglalt megoldást támogatjuk, azaz a többmandátumos választókerületek kialakítását és a listákon történõ közvetlen szavazást. Természetesen hadd tegyem hozzá, hogy itt is magától értetõdõnek tartanám, hogy ne csak pártok, hanem társadalmi szervezetek és egyéb mozgalmak, érdekcsoportok is állíthassanak listát. Szeretnék utalni arra, hogy álláspontunk tulajdonképpen e tekintetben következetes folytatását jelenti az eddig kifejtetteknek, és ennek a rendszernek az elõnyeire a 10 000 fõnél nagyobb településeknél a többmandátumos választórendszer kapcsán már utaltunk. Itt csak egy dolgot tennék hozzá. Elfogadom, sõt tudom, hogy a megye nem tekinthetõ szervezeti egységnek, nem tekinthetõ olyan érdekcsoportnak, amely gazdaságföldrajzi adottságainál, tradíciójánál fogva egységes érdekközösségként formálható meg, azt viszont állítom és gondolom, hogy képviselõtársaim ezt meg tudják erõsíteni -, hogy egy adott megyén belül igenis létezik nem egy olyan tájegység, amely tradíciójában, jelenében tegyük hozzá, hogy feltehetõen perspektívájában is különbözõ, és másként látja gondjai, problémái megoldásának a lehetõségét. Az lenne szerencsés, ha a többmandátumos választókerületek ezeket a tájegységeket fogalmaznák meg, hiszen itt ez azt is elõsegíthetné, hogy a gyakorlatban a megyei választásokon se a párt érdekei jelenjenek meg. Végezetül csupán egy technikai dologra szeretném felhívni a figyelmet, amely adott esetben sok problémát okozhat. Az ajánlás a törvényjavaslatban megfogalmazott titkosságra való tekintettel, az az egyébként helyes követelmény, hogy a választópolgár csak egy jelöltet támogathat; sok konfliktus forrása lehet az ezzel kapcsolatos kifogások elbírálása, technikai lebonyolítása, ezért mi azt javasoljuk, hogy a választópolgárok kapjanak egységes szelvényt, amely könnyen kontrollálható. Ez nem lenne azonos a kopogtatócédulával, hanem ott, akár helyben, a városházán, a települések irodáiban kiosztható lenne. Tisztelt Országgyûlés! Képviselõcsoportunk általános javaslatait a törvény alapkérdései tekintetében ennyiben kívántam elõterjeszteni. Kérem megfontolásukat az általános vitában és késõbb a részletes vitában is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)